Ι'm gσηηα rυίη γσυ

HUSZONHÉT

Yoongi egyszerűen egy csodálatos férfi és a világon a legszerencsésebb vagyok, hogy hozzá mehetek feleségül. Miután a kertben megnyíltam neki, ő is sok mindent elmondott magáról és nagyon hamar kialakult közöttünk egy belsőséges kapocs és érzem, hogy boldog házasság lehet a miénk.

Annyiban maradtunk, amikor távoztak, hogy következő héten mi megyünk át hozzájuk, mert akkor már Kim úr itthon lesz, és elkezdtünk mindent lepontosítani, ami az esküvővel és az eljegyzéssel kapcsolatos. Nem voltak nagy igényeik, Yoongi nem szerette volna kikürtölni a világnak, hogy megházasodik. Csak egy szűk családi és baráti körben történő esküvőt szeretne, amiben az édesanyja is egyet értett vele, és én is örültem neki.  Sokkal nagyobb stressz lett volna, ha ország világ előtt kell megtörténjen az egész.

A terhességem ugyanúgy okozta nekem a reggeli rosszulléteket és a szédülést, aztán az étvágyam is elment és kezdtem legyengülni, ami azt eredményezte, hogy Hye In és Seo In eldöntötték, hogy orvoshoz.

Elég ideges voltam és emiatt fájt a fejem is, így nem voltam valami jó passzban.

-Song kisasszony! - harsant fel a nevem.
- Menjünk! - segített fel Hye In.

Seo In kint maradt a váróteremben, míg Hye In bekísért engem.

- Jó napot kívánok! - léptem be a rendelőbe.
- Jó napot kívánok! - köszöntött minket az orvos.  - Miben segíthetek? - mosolygott ránk kedvesen.
- Az unokahúgom terhes és az utóbbi időben nagyon le van gyengülve, nincs étvágya, szédül, fáj a feje és reggel rosszul van - válaszolt Hye In.
- Hány éves a hölgy? - nézett rám.
- Hamarosan 19 - feleltem kicsit szégyenkezve.
- Értem - csendesedett el a doktor. - Nos, sejtem, mi a baj, de először végezzünk el pár szükséges vizsgálatot és aztán beszélgetünk, rendben? - állt fel az asztalától.

A vizsgálatokon elég hamar túljutottam, aztán visszamentünk a doktor rendelőjébe és vártuk az eredményeket.

- Nos, amire én is gyanakodtam - vizslatta számítógépe képernyőjét. - Nincsen semmi komoly probléma, csak a kisasszony elég fiatal még és a teste gyenge a terhességhez - nézett fel rám.
- És ezen lehet valahogy segíteni? - kérdezte Hye In.
- Természetesen - nyugtatta meg az orvos. - A kisasszonynak sokat kell pihennie, sokat kell a friss levegőn lennie és mozognia, de nem megerőltető mozgásra gondolok, hanem könnyű sétára. Emellett felírunk neki vitaminokat és immunerősítőt, valamint nem ártana elmenni egy táplálkozási tanácsadóhoz és összeállítani neki egy megfelelő étrendet, ami segíteni fog egészségesnek és erősnek maradni - vett elő egy receptfüzetet.

Hye In még aznap elintéztetett mindent. Megkaptam a vitamimokat és minden hasonlót, amit felírt nekem az orvos, és még azon a délutánon érkezett is hozzánk a család egyik jó barátja, aki táplálkozási tanácsadó volt, így azonnal meg is kaptam az új étrendemet és minden hozzá tartozó dolgot.

Mire Kim úr hazaérkezett visszaköltöztem a saját szobámba, mert a terhességem és az egészségügyi problémáim miatt muszáj volt. Igaz, hogy még nem látszott rajtam a terhesség, de a reggeli rosszullétek gyanút keltettek volna benne ahogyan a sok vitamin és egyéb is, amit szednem kell. Emellett pedig hamarosan jegyben járó férfi lesz, na meg én is menyasszony leszek, így nincs mit az ő szobájában keressek.

Éppen a szobámban rendezgettem a virágcsokrot, amit Hye In rendeletetett a szobámba, hogy friss illat töltse be, amikor sietős kopogás hallatszott.

- Tessék? - fordultam az ajtó felé kíváncsian.
-Elnézést a zavarásért, kisasszony! - lépett be Seokjin.
- Seokjin! - mosolyogtam a férfira, mivel nem sokat láttam őt az utóbbi időben, ezért  most örültem neki. - Jól van, minden rendben? - sétáltam közelebb hozzá.
-Igen, köszönöm - mosolyodott el. - Ön jól van? Hogy bírja a terhességet?

Kérdésére elkerekedtek a szemeim és megijedtem. Nagyon igyekeztünk teljes titokban tartani a terhességemet, nehogy véletlenül Kim úr füleibe jusson valahogy. Viszont, ha Seokjin tudja, akkor nagy baj van, ugyanis ő egyenesen Kim úrnak fogja jelenteni a dolgot.

-Honnan tud róla? - kérdeztem ijedten.
- Nyugodjon meg, nem fogom elmondani Kim úrnak, ha erre gondol - tette fel a kezeit.
- Akkor mi folyik itt? - ráztam meg a fejem.
- Kim asszony avatott be a dologba és kért meg, hogy vigyázzak magára fokozottan és ha lehet védjem a titkot Kim úrtól - magyarázta.
-De hiszen ön, nem Kim úr jobbkeze? - értetlenkedtem.
- Első sorban Kim úr édesapjának és az édesanyjának dolgoztam, csak az apja halála után, az anyja megbízásából lettem Kim úr alkalmazottja - felelte sejtelmes arccal.
- Áh értem. Akkor önben megbízhatok - könnyebbültem meg.
- Természetesen - nyugtatott meg.
- Keresett engem valamilyen oknál fogva az előbb? - jutott eszembe.
- Igen, kisasszony. Szólni szerettem volna, hogy Kim úr vacsorára ér haza és közös vacsorát szeretne mindenkivel. Tehát önnek is meg kell jelennie, ennek megfelelően pedig, kérem, készüljön el - informált.
- Köszönöm, Seokjin. Beküldené, kérem, a szobalányaimat, hogy elkészülhessek? - bólintottam.
-Rögtön küldöm őket - hajolt meg, majd távozott.

Amint a szobalányaim megérkeztek, kértem őket, hogy készítsenek nekem egy fürdőt. Szükségem volt rá, hogy lelkileg felkészülhessek Kim úr és Lee Na látványára. Először fogom őt látni, mióta megtudtam, hogy terhes vagyok. Egy másik világban talán izgatottan várnám őt haza, mint a vőlegényemet és izgatottan újságolnánk el neki a csodálatos és váratlan híreket, amiket távolléte alatt tudtunk meg. Abban a világban talán boldogan a karjaiba kapna és hosszasan megcsókolna. Felhőtlenül boldog lenne és vacsoránál pezsgővel koccintanánk a jó hír örömére. Abban a világban én lennék az oldalán, a tőle kapott gyűrűvel a gyűrűsujjamon, ami eljegyzésünket szimbolizálná. Együtt mennénk vizsgálatokra és együtt vásárolnánk a kisbabánknak, együtt találgatnák neveket és együtt terveznénk meg a kicsi szobáját. Abban a világban minden másképp lenne...

Na, de sajnos ez nem az a világ. Ebben a világban Kim úr mást szeret és mást fog elvenni feleségül. Mással lesz gyereke és mással fogja megélni a babavárást. Ebben a világban nekem menekülnöm kell előle, meg kell szöknöm tőle és hozzá kell mennem valaki máshoz, csakhogy normális és nyugodt életet éljek. Ez az élet nem az az élet, ahol boldog befejezés jár nekem...

Egy nagy sóhajjal hessegtettem el ezeket a melankolikus gondolatokat és elkezdtem a samponok között válogatni.

-Kisasszony! - kopogott be a fürdő ajtón a szobalányom.
- Gyere! - kiáltottam ki.
-Bocsánat a zavarásért, de Seokjin egy levelet hozott önnek - mutatta fel a borítékot.
- Levelet? Kitől? - lepődtem meg.
- Egy bizonyos M.Y.- től érkezett. Ennyi van ráírva - vont vállat.
- Jólvan, köszönöm! - vettem el a levelet tőle.

Magam elé tartottam a levelet és a borítékon lévő pár sort figyeltem.

" M.Y.-től az én kedves Iseulomnak. "

Ennyi állt az elején. Óvatosan bontottam fel a borítékot, majd bele néztem. Volt benne egy szépen összehajtogatott levél, mellette pedig mégegy ugyanúgy elhelyezett lap, amin mintha egy kotta szerepelt volna. Kotta...? Yoongi?! Ezt a levelet Yoongi írta volna?!

No hát akkor itt is a második rész mára!
Remélem, tetszik nektek!🥰
Ki mit gondol az eljegyzésről, srácok?😉