Ι'm gσηηα rυίη γσυ

HUSZONEGY

Miután a pillanat lecsendült, visszalökött az ágyba. Eltávolodott tőlem, ezzel pedig egy valóságos űrt hagyott bennem. Felállt és elkezdett felöltözni, így nekem volt egy kis időm megnyugodni. Az egész testem lüktetett, de legjobban a bensőm, szinte már fájt. Mikor Kim úr végzett az öltözéssel, kioldotta a lábaimat és a kezeimet, majd rám adott egy elég átlátszó, krém színű hálóinget, körülbelül semmit nem takart az anyaga. Felemelt a karjaiba, majd átsétált velem a zuhanykabinra hasonlító, kamra felé. Három fala kipárnázott volt mögöttem és a két oldalamon, a negyedik fal helye üres volt.

- Uram! - ragadtam meg a karját, mikor beállított a szűk falak közé és elzárta előlem a kiutat.
- Csend legyen! - csitított el azonnal.
- Kérem, uram! - könyörögtem neki, de nem hatottam meg.

Fogott és egy hámot rakott rám, ami rögzítve volt a kis kamra különböző pontjaihoz, fokozottan korlátozta a mozgásomat. Hiába próbálkoztam, nem volt sok esélyem rá.

- Remélem, elég volt, amit kaptál és észhez térsz! - fogta meg az államat, hogy szembe nézzek vele.
- Ebben a házban lehetetlen józan maradni! - kaptam el a fejem.

Hirtelen teljes erőből neki csapott a hátsó falnak, mire a hám különböző részei fájdalmasan a bőrömbe vágtak. Szemei izzotak, erei kidagadtak a karján és a nyakán, hangosan szuszogott, meleg levegője súrolta az arcomat.  Állkapcsa teljesen megfeszült, arcélle olyan éles volt, mintha vágna. Egész lényét körbelengte a sötét, félelmetes, domináns aurája. Megsemmisítő volt.

- Ha mégegyszer így merészelsz beszélni velem, nem foglak megkímélni, Iseul! - ragadta meg a nyakamat.

Hatalmas forró tenyere körbe zárta gyenge nyakam. Alig kaptam levegőt, de édesen bizsergett a bőröm a keze alatt, lángolt az egész testem egy pillanaton belül. Bágyadtan néztem a szemébe könnyeim mögül, próbáltam levegőt venni.

- Nem tűröm meg, amit művelsz! Tedd félre a sérelmeidet és a féltékenységedet és viselkedj! - dörmögte mély hangján.
- Csak engedjen el.... és mindennek vége.... - nyögtem.
- Te az enyém vagy! Hozzám tartozol! Nem mész te sehova! Soha! - húzott a lehető legközelebb magához. Alig egy centi volt közöttünk.
- Nem akarok egy jegyben járó férfihoz tartozni. Nekem is van önbecsülésem, uram! -  hunytam le könnyező szemeimet. Keze lazult a nyakam körül, de nem engedett el.
- Soha nem foglak elengedni magam mellől. Ha kell, az ágyamhoz láncollak, de te örökre velem fogsz maradni! - rázta meg a fejét.
- Ahhoz az ágyhoz láncol, amelyikben a menyasszonyával fog lefeküdni? - kérdeztem fájdalmasan nevetve.
- Elég! Elég legyen! - ütött a kipárnázott falba mellettem. - Megvannak az okaim, amiért azt teszem amit, és nincs jogod számon kérni engem! - védekezett hevesen.
- Magának meg nincs joga ezt tenni velem uram - szipogtam.
- Tessék? - lepődött meg.
- Nincs joga átverni engem, elérni, hogy szeressem, aztán félre dobni és bezárni ide! Ehhez mind nincsen joga! Azonnal engedjen ki! - sírtam fel hangosan.

Teljes döbbenet ült ki az arcára. Kezeit leengedte, haragja elszállt, az dühe eltűnt, csak ő maradt és a döbbent tekintete. Hosszú pillanatokig állt ott mozdulatlanul.

Váratlanul kezeit a derekamra helyezte és magához húzott. Sírva néztem fel rá, míg ő szótlanul bámult engem.

- Azt mondtad,... azt mondtad, szeretsz engem? - nyögte nehezen.
- Nem is érdemli meg a szeretetemet, uram! - ütöttem a mellkasára gyengén.Fejemet a vállába fúrtam, miközben erősen markoltam az ingjét és hangosan sírtam.
- Te szeretsz engem, Iseul? - emelte fel a fejem.

A szemeibe néztem. A lágy, reményteli, döbbent tekintetében néztem és éreztem, hogy összeomlik minden körülöttem.

- Ön sosem fog szeretni engem! Úgyhogy kérem, könyörgök, engedjen utamra! Nem kényszeríthet, hogy végig nézzen, ahogy elveszi azt a nőt. Nem teheti ezt velem! Én ezt nem akarom!- ráztam a fejem hevesen.
- Iseul! - próbált csitítani, de már nem tudtam megfékezni indulataimat.
- Nem fogom végig nézni, akkor sem, ha bele is halok. Öljön meg, ha úgy tetszik, de nem vagyok képes végig nézni, ahogy a férfi, akire egész életemben vártam, elvesz valaki mást és nélkülem lesz boldog! Nem akarom végig nézni, ahogy gyereket szül, ahogy együtt laknak majd, nem akarom hallani a boldog nevetésüket, nem akarom látni, ahogyan együtt sétálnak a kertben. Nem fogom elfogadani! - fulladtam ki a végére.

Teljesen megtörve kapaszkodtam a férfiba, lehet életemben utoljára. Tudtam, hogy ennél jobban nem tudtam volna átlépni már a határokat. Majdnem az összes szabályát megsértettem egyszerre, már rég agyon kellett volna vernie engem. Mégsem tette, így én kihasználva ezt, legalább mindent kiadtam magamból, amíg még lehet. Hiába, hogy lehet, ezzel tönkre tettem az életemet, nem bántam, hogy megtettem. Tudnia kellett, még mielőtt az a nő veszi át az irányítást felette. Mielőtt nem lesz többé esélyem még ránézni se.

Muszáj volt elmondanom neki, mit érzek iránta, még akkor is, ha ez teljesen romlott volt és bűnös. Igen, szeretek egy férfit, aki kis híján az apám lehetne, aki mellett csak egy nevetséges gyerek vagyok, aki önálló, tapasztalt felnőtt, míg én egy naív kislány vagyok. Igen, szeretem őt és azt kívánom, bárcsak én lehetnék számára a tökéletes nő, bárcsak én lehetnék a gyerekei anyja. Nem érdekel, mennyire ítélnek el engem ezért. Szeretem őt és kész.

Eleinte hangos sírásom halk szipogássá alakult, ahogy nem volt több erőm már sírni se. Csendben vártam, hogy mikor robban a bomba és kapom meg a büntetést, amit érdemlek. Nagyon féltem, ugyanakkor tudtam, hogy megérdemlem, ami jönni fog, így csak próbáltam lenyugodni kicsit.

Egyik keze eltűnt a derekamról. Ijedten szorítottam össze a szemeimet. Agresszívan ragadta meg az államat, majd ezután....

Ezután meleg, puha ajkait éreztem meg az enyémeken.

Kim úr megcsókolt engem.

Örömkönnyek kezdtek hullani a szememből, ahogy lazítottam a feszes tartásomon és a férfi kezeibe engedtem magam.

A lehető legtöbb szeretettel és óvatossággal húzott szorosan magához. Kezét az államról az arcomra helyezte és lassan círógatta a bőrömet. Édes ajkai teljesen birtokba vették az enyémet, azonnal elnyitottam a szám, amikor nyelve be próbált jutni. Övé finoman átsiklott a számba és olyan csókot adott nekem, aminél jobbat soha életemben nem fogok kapni.

Éreztem, hogy a testem majd felrobban. Melegem volt, az arcom égett, remegtek a kezeim a mellkasán pihenve, a saját lábaimon nem tudtam volna megállni, szerencse, hogy fogott engem. Alig kaptam levegőt, lassan szédültem már, de nem érdekelt semmi egyéb, csak az a mennyei érzés, amit a csókja generált bennem. A csók, amire annyit vártam.

A pillanatnak szépen, lassan lett vége. Még pár puszit is hagyott a számra, csak utána húzódott el tőlem, hogy lenézzen rám.

Annyira szégyelltem magam, mégsem tudtam levenni a tekintetemet róla. Csak néztünk egymás szemébe és halkan szuszogtunk. Ilyen közel még sosem éreztem magam hozzá. Nem csak a testi felére gondolok, hanem a lelkire is. Éreztem, ahogy lelkeink összekapcsolódnak, ahogy egyszerre vesszük a levegőt, ahogy a testünk összeolvad. Ennél csodálatosabb érzés nem is létezhet.

Tekintete hirtelen ijedté vált. Egy szempillantás alatt engedett el, így én összecsuklottam, ameddig a pántok engedték. Meglepődve néztem fel rá. Szabálytalanul szuszogott, fejét össze- vissza kapkodta, fújtatva túrt a hajába. Nem mertem szólni egy szót se, csak hasogató szívvel bámultam őt.

Végül utoljára rám nézett, majd szélsebesen elindult kifelé. Hiába kiabáltam, könyörögtem, két pillanaton belül eltűnt a becsapódó ajtó mögött.

Na, hát sziasztok kedvesek!❤️
Én nyaraltam egyet, képzeljétek el. Már nagyon szükségem volt rá, nagyon szuper volt. Remélem, ti is nyaraltok/nyaraltatok valahol a nyáron, mert szerintem, mindenki megérdemel egy kis kikapcsolódást.🌞
Mit gondolunk az események alakulásáról? Várom a véleményeket kommentben! 👀 A héten még hozok egy részt valamikor!
Addig is puszi mindenkinek!🥰