Ι'm gσηηα rυίη γσυ

NÉGY

Nem kellett sokáig keresnem őt. Ott trónolt az ágy közepén, könyökein támaszkodott és engem nézett.

- U...uram? - tűrtem egy hajszálat zavartan a fülem mögé.
- Figyelek-mosolyodott el.
-Tessék? - kérdeztem meglepetten.
- Húzd ki magad - mért végig.

Lefagyva meredtem a férfire, egyszerűen nem értettem mi történik most.

-Várok - dobolt az ágyon.
-Áh, igenis - húztam ki magam.
-Jó.... Most tedd keresztbe a kezed a mellkasod előtt - folytatta.

Most gyorsabban kapcsoltam és azonnal tettem, amit kért.

- Ebben a pozícióban emeld fel a kezedet a fejed fölé! - intett a fejével felfelé.

Kicsit vonakodva ugyan, de felemeltem a kezem a fejem fölé, ahogy kérte. Ebben persze az volt a pláne, hogy ehhez nagyon ki kellett húznom magam. A melleim is szépen kitolódtak, ahogy a fenekem is. Éreztem, hogy szemei azonnal a testemre tapadnak, amitől elöntött a pír.

- Lassan fordulj! - suttogta megigézve. Ebben a pozícióban nem is tudtam máshogy fordulni csak lassan. Az ő szemei közben rendesen perzselték a bőrömet, ahogy itta a látványt. A csipke rajtam olyan volt, mintha nem is lett volna. Tökéletesen láthatóak voltak a mellbimbóim, és a nőiességem is. Csak lehunytam a szemem és tettem, amit kért.

- Ne hunyd le a szemed, Iseul! Látni akarom a zavarodat! - hallottam meg a hangját közvetlenül mellőlem, mire egy halk visítás kíséretében arrébb ugrottam és abba hagytam, amit csináltam.

- Nem mondtam, hogy hagyd abba- figyelmeztetett ijesztően mély hangon.
- Bocsánat! Csak megijedtem... - pillantottam párat, majd vissza emeltem a kezem.

Váratlanul a keze csattant a fenekemen. Meglepett jajszó hagyta el a szám.

-Uram! - javított ki ellentmondást nem tűrően.
- Bocsánat, uram.. - suttogtam nagy levegőt véve.
-Így már jobb - simított végig kezével a mellem vonalán. - Mi az a sérülés a térdeden? Úgy emlékszem, tisztán megmondtam, hogy nem akarok rajtad sebeket és hegeket látni - nézett rám komoran.
- Az én hibám volt, uram. Készülődés közben figyelmetlen voltam, ahh... - haraptam be gyorsan a szám, mielőtt hangosan felnyögtem volna.
- Soha ne fogd vissza magad! Hallani akarom az édes nyögéseidet! Hangosan - fogta ujjai közé a mellbimbómat.
- Haaah! - torzult el az arcom kissé az idegen érzés hatására..
- Még hangosabban!- ragadta meg a derekam, s magához húzott, teljes tenyerébe fogva apró mellemet.
-Mhha, uram! - kérleltem őt ijedten.
- Gyönyörű hangod van, Iseul! Mindig hallani akarom! - suttogta a nyakamra.

Egy puszit nyomott a kulcscsontomra, majd ismét ellépett tőlem és vissza ült az ágyra.

- Folytassuk! - könyökölt hátra.

Próbáltam össze szedni magam, míg ő végigmért megint és elgondolkodott.

- Engedd le a kezed és ülj le! - mutatott a padló felé.

Tettem, amit kért, és leültem a fehér csempére. Lábaim félig fel voltak húzva, kezeimmel támaszkodtam.

- Szét a lábakkal! - szólalt meg azonnal.
-Tessék? - kérdeztem remegő hangon.
- Azt mondtam tedd szét a lábaidat! Szaporán! - legyezett a kezével.

Idegesen engedtem széles terpeszbe a félig behajlított lábaimat, ezzel ő teljes rálátást kapott a csipke bugyira és mindenre alatta.

- Tedd hátrább a kezed és told ki a mellkasod! - méregetett fel le. Hátra csúsztattam a kezeim, majd kitoltam a mellkasom és hátra csaptam a fejem.
- Gyönyörű! - suttogta sejtelmesen.