Elvesztett háború

2. rész

-Mi van? - kérdeztem még hozzám képest is nagyon flegma stílusban, miközben megtöröltem a számat egy szalvétával.

-Neked is szia! - ezt nem hiszem el, megcsinálta azt a rossz fiús, oldalra nézős, gödröcske villantós, nevetést. Tudjátok, amikor még az ádámcsutkája is mozog! -Boldog szülinapot! Van programod mára? - tipikus. Azt hiszi én is kifekszem majd szó szerint a puszta mosolyától.

-Hmm.. Lássuk csaak - nyújtottam el a 'csak' szót, gondolkozást színlelve, hiába tudtam már akkor a válaszomat. -Jelenleg nincs, ha nem számítjuk bele, hogy azt tervezem, hogy ha 5 másodpercen belül nem kotródsz vissza a sleppedhez, akkor én foglak oda rugdosni. - villantottam egy angyali mosolyt, miközben kicsit eldöntöttem a fejem.

-Húha de csípős nyelvünk van ma! - jegyezte meg szórakozottan.

-Max a tiédet csípi valami fertőzés, amit valamelyik házi lotyód adott át. - már csak gondolatba is beleborzongtam, természetesen rossz értelemben. Damien tekintete fogva tartott, majd kihívóan felhúzta a szemöldökét, aztán szórakozottan ment vissza a másik 3 fiúhoz, akikkel együtt levágta magát a szokásos helyükre.

Dylan hatalmas vigyorral bámult rám, majd magához húzva egy barackot nyomott a fejemre.

-Anyádat. - jegyeztem meg, mikor végre kiszabadultam a karjai közül.

-Na jó! Én még mindig le vagyok sokkolódva, csak azt nem tudom, hogy inkább azon, hogy Damien Blake, tudja mikor van a szülinapod, vagy azon, hogy egyáltalán felköszöntött? - nézett rám Zoey meghökkenve.

~~~

Mikor hazaértem Ana-val és Zoey-val az oldalamon, egyből mentem a konyhába, és 4 csipszes zacskóval indultam fel a szobámba a lányokhoz, akik idő közben felértek.

-Uuu! Passzold a csípőseet! - lelkendezett Zoey, amint meglátta a kezemben lévő nasit.

-Jó a szokásos felosztás? - annyiszor voltunk egymásnál, hogy kitaláltunk egy saját csipsz-rendszert.

-Persze. - vágta rá egyből Ana, türelmetlenségét is jelezve.

-Oké, akkor Zoey-csípős, Ana- hagymás-tejfölös, és én-sajtos. - mosolyogtam rájuk.

-Az utolsó pedig közös. - jelentette ki Zoey és Ana egyszerre.

~~~

Sajnos csak egy filmet tudtunk megnézni, de nem is számított akkora bajnak, mivel ahogy vége lett, készülődnünk kellett. Dylan kitalálta, hogy ha már úgy is péntek van, miért ne rendezzük ma a bulimat?

Fél nyolckor késznek nyilvánítottam magam. Egy spagetti pántos fehér crop top-ot viseltem, felette egy oversized farmer kabáttal, ehhez pedig egy mom jeans-t vettem fel. A lányok még szöszöltek a hajukkal. Én arra különösebb figyelmet nem adtam, csak kifésültem, és hagytam, hogy egyenes, könnyű tincsekbe hulljon a vállamra sötét barna színében. Pár perccel később folyamatos, hangos duda szó ütötte meg a fülem.

-Vedd már le a képed a dudáról, gyökér! - üvöltöttem ki az ablakon Dylan-nek, aki mellett már ott ült Nick.

Erre Dylan csak még egy hosszú dudálással válaszolt.

Miután felhúztam a cipőmet egyből mehettem is ki, mivel a lányok már akkor kisiettek, mikor Dylan csókolózott a dudával.