-Az biztos, hogy egy jó ideig nem jövök plázába. - "borzongott" meg Dylan.
-Fiúk.. - ennyivel le is zárta Zoey a témát, majd elindult a legközelebbi buszmegállóhoz.
Mindannyian követtük, majd a busz meg is érkezett kb 3 perc múlva. Felszálltunk, és a hátsó ülésekhez mentünk. Pár megálló volt csak a parkig, ezért nem telt bele 10 percbe, és ott voltunk.
-Srácok emlékeztek, mikor kilencedikben először jöttünk ide? - kezdett nosztalgiázásba Ana.
Nick nem mondott semmit, csak elkezdett nevetni, mire mind értetlenül fordultunk felé.
-Mi bajod? - vontam fel az egyik szemöldököm.
-Jah... é-shh.. Dyh-lan.. akh-orát zakózott, hogyh.. kirepült a gördeszka alóla. - mondta el egy szuszra, de azonnal el is kezdett nevetni.
-Nick, őszintén.. Ezen most mi olyan vicces? - Nézett rá kissé fintorogva Zoey.
-Haver. Most már bármikor lenyomlak. - paskolta meg Dylan, Nick vállát, amolyan ez van tesó stílusban.
-Hóó! Azt azért nem hinném! - tért magához egyből Nick.
-Péntek, 14 óra. Ugyan itt. - mondta Dylan, miközben a kezét Nick felé nyújtotta.
-Legyen. - csapott bele Nick.
Oda sétáltunk az hozzánk legközelebbi padhoz és leültünk. Őszintén szólva, annyira nem kötött le a beszélgetésük. Teljesen más fele járt az agyam. Igen. Ahogy sejthetitek. A gondolataim tárgya Damien. Már nagyon elegem van belőle. Utálni akarom. Mind azok után amit mondott, ahogyan viselkedik.. egyszerűen csak... utálni. De ha egy embert utálunk, akkor nem körülötte járnak a gondolataink. Nem azon gondolkozunk, hogy mikor fogunk újra beszélni vele, nem azon jár az agyunk, hogy milyen lenne beletúrni a hajába...
Jézusom! Miket beszélek?!
-Idióta...Idióta! Idióta! - ismételtem hangosan, miközben tenyeremmel a homlokomat ütöttem.
-Na! Ez is hülye lett! - csapott az asztalra Zoey.
-Nyugi már! Csak elfelejtettem valamit. - füllentettem.
-Ha elfelejtetted biztos nem olyan fontos. - vonta meg a vállát Zoey.
-Apunak segítenem kellett volna a bevásárlába. - igen tudom. Ez már hazugság. De muszáj végig gondolnom a dolgaimat. -Rohannom kell srácok! Pénteken én is jövök! Sziasztok! - intettem, és már siettem is ki a parkból.
Damien szemszöge
Ma reggel óta nem láttam Abby-t. Egyáltalán miért volt a folyosón? Tisztázni szeretném azt amit mondtam neki. Így visszagondolva legszívesebben képen törölném magam. Hogy mondhattam neki ilyet?! És most miért gondolkozom rajta? És.. miért van lelkiismeret furdalásom?
-Knight! Láttad Abby-t? - néztem a legjobb haveromra.
-Ki az az Abby? - kérdezett vissza értetlenül.
-Akinek a szülinapján ott voltunk. - néztem rá unottan, mintha a hónapban nem voltunk volna így is négy csaj szülinapján.
YOU ARE READING
Elvesztett háború
Romance"-Abby várj már! - futott utánam, mire egy 180 fokos fordulatot vettem. - Ide figyelj! Esküszöm neked, ha bármi bajom esik azon az.... i-izén, - mutogattam a nagy micsoda felé -akkor te addig éltél! - böktem erősen mellkasba." "Hozzád ért? - értetle...