Elvesztett háború

16.rész

Éppen sütöttem a tükörtojásokat, amikor kopogtak az ajtónkon.

-Hát te? - kérdeztem a váratlan személytől. Beugrott, hogy még pizsamában vagyok, kócos hajjal. Szuper!

-Arra gondoltam, hogy ma elvinnélek suliba. Persze ha benne vagy. - látszott hogy zavarban van.

-Oké. -mondtam mosolyogva. Válaszom kicsit meglepte, de ő is mosolyra húzta a száját. -Gyere csak be. Most fogunk reggelizni. Te is kérsz valamit?

-Nem köszi.

-Carl! Josh elvisz suliba! - kiabáltam, hogy hallja amit mondok.

-Most ez komoooly? - jött be a bátyám nyafogva a konyhába. -Még aludhattam volna egy órát! Várjunk... Josh?

Na basszus. Sose jó egy túlságosan is védelmező bátyj.

-Nem megmondtam, hogy ne menj a húgom közelébe?! - kérdezte fenyegetően.

-Carl. Ez egyáltalán nem szükséges. Próbaidőn van. - nevettem el magam, hátha ezzel oldom a feszültséget.

-Haver! Nem ártok többet Abby-nek. Szeretném helyre hozni vele a dolgokat.

-A-a. Szó sem lehet róla! - Carl megindult Josh felé, majd a karjánál fogva kitessékelte az ajtón.

-Te tiszta hülye vagy! - néztem a bátyámra, majd oda siettem az ajtóhoz és kimentem Josh-hoz. -Figyu, nyugodtan menj. Nem kell velem bajlódnod.

-Itt kint megvárlak. - mosolygott rám, ügyet sem vetve arra amit mondtam.

~~~

Josh úgy is tett, ahogy mondta. Kint megvárt az autójában. Most pedig úton vagyunk a sulihoz és hallgatjuk a régibbnél régibb zenéket.

-Feel the rain on your skin! No one else can feel it for you, only you can let it in! No one else, no one else, can speak the words on your lips! -üvöltöttük gyerekkorunk nagy kedvencét, majd mikor vége lett nevetésben törtem ki.

-Ez az a Josh, akit én ismerek. - néztem rá, még mindig nevetve, ő pedig mosolygott; szinte vigyorgott a nevetésemen.

-Nem kellett volna elrontanom. - vonta meg a  vállát.

-Hát nem kellett volna. - egyből el is múlt a nevetésem.

Josh beállt a suli parkolóba és leállította a motort.

-Köszi hogy elhoztál. - mosolyogtam rá szomorkásan.

-Nem tesz semmit. Akkor suli után itt várlak. - mondta, majd egyszerre kiszáltunk az autóból és szétváltak útjaink.

~~~

-Szóval azt mondod, hogy ma Josh-al mentek a Larry's-be.. - fogta fel a hallottakat végre Nick.

-Úgy, ahogy mondod. - válaszoltam, továbbra is az étkező felé haladva.

-Nincs benned egy kis félsz..? - hagyott egy kis hatásszünetet- Hogy megint átvág? - kérdezte kicsit félve a reakciómtól.