Elvesztett háború

7. rész

-Tudod ezt még én sem tudom. De alig várom, hogy kiderítsem.

A suli kapuját átlépve Damien-nel elváltak útjaink, mivel neki edzése van asszem', nekem meg kémiám. Juhú. A folyosón sétáltam, mikor Zoey került elém a semmiből.

-Láttad Dylan-t? - kérdezte.

-Drága barátnőm. Először is: szia!
Másodszor pedig: szerintem a buli óta nem láttam.

-Okés. Kémián akkor tali!

-De várj! Miért keres... - feleslegesnek tartottam befejezni a mondatot, mivel már nem is láttam a lányt.

Mondjuk nekem is feltűnt, hogy tegnap nem is láttam, ami azért elég furcsa, hisz ha nem is jön, mindig ír vagy hívja valamelyikőnket. A mosdóba vettem az irányt, mert reggel teljesen elfelejtettem pisilni.

Komótosan sétáltam a terem felé, amikor is meghallottam a csengőt.

-Basszus! Basszus, basszus, basszus! - Mrs. Rennington órájáról nem késhetsz! Az a rémtörténet járja, hogy három évvel ezelőtt, egy Patrick Miller nevű srác elkésett. Azóta nem látták.

A lépteimet felgyorsítottam. Komolyan úgy nézhettem ki mint Piton professzor ahogy végig nyargal a folyosókon. Kinyitottam a terem ajtaját, és teljes döbbenettel nyugtáztam, hogy nincs bent senki. A világ legeslegrosszabb helyzete: Nem tudod hol van az osztályod. Én ebben a helyzetben voltam. Idegesen járkáltam, majd úgy döntöttem, hogy kimegyek az udvarra, mivel fogalmam sincs, hogy merre vannak.

Eszembe jutott egy elég szar ötlet. És akkor még szépen fogalmaztam. Leindultam a pályára. Nem tudom, hogy miért, de meg sem állva haladtam oda, ahol most edzenek a focisták.

-Na mi az? Csak nem hiányoztam? - kiabált a kilátó felé -azaz felém- Damien.

-A szívem csakis hozzád húz! - helyeztem tenyeremet a szívemre, míg másik kezemet kinyújtottam előre. -Barom. - ezt már sokkal halkabban mondtam. Helyet foglaltam valahol a kilátó közepén, és néztem ahogy edzenek a srácok.

-Hát te? - ült le mellém az egyetlen. A csodálatos.

-Hát én! - tártam szét a kezem amolyan: itt vagyok, stílusban.

-Neked nincs első órád? - történetesen a bátyám is a foci csapat tagja, szóval neki is edzése van.

-Van, csak.. - ma úgy néz ki, hogy az emberek előszeretettel szakítanak félbe.

-Srácok pályára! - kiabálta Mr. Davidson, a foci csapat edzője. -Blake center, Quinn és Knight védő. Most Carl az irányító. Chase fullback, Carter halfback. Többiek tudják! - adta ki a parancsokat az edző, mire Carl el is tűnt mellőlem.

Azt hittem unalmas lesz. Ha őszinte akarok lenni, egész jó volt. Tökre jó volt látni ahogy szenvednek. Az edzés végén a srácok visszamentek a torna terembe, több mint valószínű, hogy átöltözni.

-Jó voltam, mi? - túlságosan is ismerős ez a hang. Arcom kissé fájdalmas grimaszba torzult.

-A legjobb. - hangom tele volt iróniával. Felnézve Damien öntelt mosolyát láttam.