Elvesztett háború

9.rész

Damien Blake szemszöge

Nem sok kellett ahhoz, hogy a rohadékot kórházba jutassam, de ahogy megláttam Abby-t visszajött az eszem. Ám az óvatlan pillanatomban, ez a sunyi gennyláda behúzott egyet. Az ütés váratlanul ért, ezért kicsit hátra estem. Amikor újra megküldött volna egy jobbossal, a felügyelő tanár jelent meg a folyósón.

-Uraim! Az igazgatóiba! Azonnal! - szerencsétlen Mrs. Kort-nak lángolt a feje. Mind ketten csak ültünk, a földön, fel sem fogva a halálos ítéletünket. -Nem hallották?! Azt mondtam, hogy Tűnés AZ IGAZGATÓIBA! - a hangerejét egyre csak vitte fel, amitől szerintem az is összefosta volna magát, akinek szorulása van.

Feltápászkodtunk a földről, és mind a ketten gyilkos pillantásokat küldtünk a másik felé. Mrs. Kort-tal a seggünkbe haladtunk az irodába. Amint oda értünk a tanárnő közénk lépett és bekopogott.

-Szabad! - hallatszott belülről egy tompa hang.

-Jó napot igazgató úr! Elnézést kérek a zavarásért. Ez a két jómadár a folyosón összeverekedett. - két mutatóujjával felfele mutatott, ezzel tökéletesen megcélozva a mellkasunkat.

-Fáradjanak beljebb. Tilda, ön nyugodtan menjen vissza! Köszönöm a segítségét, viszlát! - köszönt el illedelmesen Mr. Robins.

Mrs. Kort kilépett az ajtón, majd finoman becsukta azt.

-Uraim, foglaljanak helyet. - törte meg a csendet a diri. -Chase Marvin és Damien Blake. Ti nem haverok vagytok? - annyi mázlink van, ami talán egy kis kegyelmet ígér, hogy Mr. Robins jó fej, és eléggé fiatal is. Ha elnézem 36 év körül van.

-Hát tudja diri bá'... Damien nem bír magával. - szólalt meg Chase, suttyó mosollyal a fején.

-Hát tudja diri bá' - ismételten meg gúnyosan a fiú mondatát, miközben tekintetem rá szegeztem -Chase igazán illetlenül beszélt egy fontos személyről. -néztem újra az igazgatónkra- és tudja.. nem hagyhattam szó nélkül. Vagy éppenséggel ütés nélkül.

-Srácok. Én is voltam fiatal. Én is verekedtem... Sőt! Voltam legalább annyira rossz mint ti. És most jöhetnék azzal, hogy a bunyó nem megoldás, de azzal magamat is áltatnám. Én is mindig azzal intéztem a dolgaim. - dőlt hátra a bőrszékében. -Viszont, muszáj adnom valamit, mert Mrs. Kort nem fog leszállni rólam az biztos. Szóval, mi lenne ha besegítenétek a takarításban ma a szerencsétlen takarítóinknak? - mosolygott ránk sunyin.

-Diri bá' ne csinálja már! - nevettem fel hitetlenül.

-Elzárást is adhatok. - vonta meg a vállat, amolyan 'ha ti szeretnétek' stílusban.

-Jó lesz a takarítás. - mondtuk szinte kórusban Chase-sel.

-Na, tűnés órára. - intett az ajtó felé, és már vissza is bújt a könyve világába.

Elindultunk vissza a terembe, de egy szót sem szóltunk egymáshoz, mikor is Chase nyitotta a száját.

-Ha megmersz szólalni, biztos lehetsz benne, hogy instant orr-törésed lesz. Azt nem teszed zsebre tesó! - néztem rá lenézően, mire inkább összecsukta a száját.

A terembe vissza érve levetettem magam Marcus mellé, miután elnézést kértem a késésért. A laza 20 perces késésért.

-Mi történt haver? Elég keményen neki estél. - mondta ki Marcus az amúgy is nyilvánvaló dolgot.

Nem mondtam semmi gúnyos megjegyzést, csak úgy ahogy van elmeséltem neki a story-t. Amint végeztem, ki is csengettek, ami megváltásnak hatott. Felkaptam a táskámat, és kimentem a teremből. Marcus is mellettem lépdelt Travis-sel együtt. Chase inkább másik irányba ment. Gyáva pöcs.