Elvesztett háború

12. rész

És hupsz. Varázs ütésre ugyanazokat a réti sasokat éreztem a hasamban.

Ezt nem értem. Teljesen értelmetlen az egész. Csak egy hülye álom volt. Mondjuk már az is egy kérdés, hogy miért álmodok én ezzel a csippendér fiúval.. De az istenért! Miért vannak ezek a rohadt madarak a hasamban?! Ez így nem lesz jó.. nagyon-nagyon nem lesz jó.

-Jó reggelt. - mosolygott szívdöglesztően. Esküszöm, hogy kifogom ütni azokat a tökéletes fogakat. Ez természetellenes. Tuti használ valamit, amitől ennyire szép fogai vannak.

-Lehetne jobb is. - mormogtam, de pont annyira, hogy meghallja.

-Miért? Mi kéne egy csodás reggelhez, Abby Wilson szemszögéből? - szegezte rám a tekintetét. Istenem. Pont ugyan olyan zöld szeme van, mint az álmomban.

Nem. Ez nem akármilyen zöld. Ebben a zöldben minden zöld árnyalat benne van. Túl sok a zöld..

-Mondjuk az, hogy a nagyon illedelmes barátoddal minimum öt méteres körzetbe elkerüljetek legalább reggel. De azzal is megelégszek, ha csak két méteres körzetben vagytok. Csak kérlek! Ne parádézzatok nekem reggel.

-Tehát akkor azt szeretnéd, ha a nap többi részében, viszont parádéznánk körülötted. - nézett összehunyorított szemekkel. -Hallottad ezt Travis? Szerintem legközelebb hívjuk Marcus-t is! - a két srác összenevetett.

-Ehhez nekem most nincsenek idegeim. Megyek veszek magamnak kaját. Lassan kezdem azt hinni, hogy az az egyetlen normális dolog a világon. - pattantam fel, és el is indultam a büfé felé.

Nem haladhattam valami sokat, mert hallottam ahogy csapódik az ajtó, és valaki hosszú léptekkel a nyomomba ér. Csak egy kis nyugalmat. Kérlek Istenem! Csak egy kicsikét.

-Ahj.. most komolyan? Miért nem tudsz békén hagyni? - torpantam meg.

-Ezt magam sem tudom. De nem akarom, hogy egyedül menj bárhova is.

Ha testőröket kértem volna, akkor felfogadok valakit, aminek egyébként megjegyzem, hogy nagyon kevés esélye van és lesz is. Még hogy nem akarja, hogy egyedül menjek a büfébe! Én komolyan nem értem ezt már. Dzsigolót le sem lehet rázni. Sehogy! Jobban kéne próbálkoznom, vagy lehet csak tökön kéne rúgni amikor a közelembe jön. Van egy olyan sejtésem, hogy egy-két alkalom után messziről elkerülne.

-Wow. Most már van egy igazi Bádi Gárd-om is? - mondtam, direkt botrányos angol-kiejtéssel.

-Abby ez most nem vicces. Tudod hány olyan eset történik, amikor egy lányt bántanak a saját iskolájában? - ez teljesen hülyének néz. Mit gondol egyébként? Hogy majd fogják magukat az emberek és tömeges verekedésbe rángatnak vagy csapatostul megvernek? 

-Na nem mondod?! - forgattam meg a szemem.

Nem válaszolt semmit, csak megfogta a vállam és szembefordított magával.

-Sajnálom, oké?! Tudom, hogy egy bunkó paraszt voltam.

-Én még tudnék pár dolgot mondani. Elég sokszor kérsz bocsánatot mellesleg. - kezei még mindig a vállaimon pihentek.

-Abby komolyan. Bocsáss meg. Én.. nem tudom mi ütött belém. Sosem mondanék ilyet egy olyan lánynak ak... - sajnos nem tudta végig mondani a begyakorolt szövegét, mivel közbe vágtam.