Elvesztett háború

18.rész

-Valamit mondanom kell. - futott felém Damien.

-Szépen ott hagytál, mondhatom. - nevettem, ahogy loholt utánam. -Mondjad csak. - mosolyogtam rá, mikor végre beért.

-Először is, azért bocsi. Másodszor elég fontos dologról van szó. - láttam rajta az idegességet, ami miatt sajnos én is ideges lettem.

-Akkor beszéljük meg később. - mivel már vége volt az összes órámnak, Josh vár a parkolóban. -Josh már vár. - ismételtem az előbb lefolyó gondolataim hangosan is.

-Pont erről lenne szó. Nem várhat, szóval gyere. - fogta meg a kezem, majd azzal a lendülettel elkezdett húzni a folyosón. Szerencsére, mivel már elkezdődtek az órák, egy diák sincs a folyosókon. Aki ép eszű, elmegy rögtön az utolsó órája után.

-Damien! Engedj el! Mit csinálsz?! - próbáltam halkan kiabálni az előttem gyorslépésben haladó fiúval.

Nem válaszolt, csak ment tovább. Addig húzott, amíg el nem értük a suli legkihaltabb oldalát.

-Nem lett volna egyszerűbb az udvarra menni?! - kérdeztem, miközben megráztam a fejem értetlenséget tükrözve.

-Háát.. Lehet. - mondta kicsit elgondolkozva. -De most figyelj rám. Josh megint kiakar használni. Mindenhogy..

-Hogy érted?

-Ki akarja használni, hogy...- mintha Damien elgondolkodott volna azon, hogy kimondja e amit szeretne vagy ne.. -Khm.. Szóval, ki akarja használni, hogy gyönyörű vagy. - mondta végül, amin ezer százalék, hogy elvörösödtem. Úgy éreztem, mintha lángolna az arcom.

Egyébként meg, tök hülyeség az egész. Rajtam kívül megannyi gyönyörű lány van a suliba. Miért pont engem használni ki ezzel? Mondjuk.. Engem már ismert és össze is jöttünk egyszer, de akkor is. Ott van például Sheryl Adams, Claire Main vagy Tracy McCole.

-Biztos, hogy nem Damien. - nevettem hitetlenül. -Sokkal de sokkal szebbek is vannak nálam. Minek akarna velem kikezdeni? Megint..

-Ha nem hiszel nekem, akkor hallgasd meg ezt. - vette elő a telefonját, majd megnyitva a hangfelvevő programot, kezembe nyomta az eszközt.

A hangok közül az egyik a 'Josh' nevet viselte. Nyilván azt kell meghallgatnom, de azért Damien felé mutattam a telefont és ráböktem a megfelelő hangfelvételre, majd kérdőn néztem rá. Bólintott. Hát akkor hallgassuk meg ezt a csodát.

~~~

Pár perccel később mérgesen baktattam végig a folyosókon, Damien-nel a nyomomban. Olyan haragot éreztem, amit már nagyon nagyon régen nem. Éreztem, ahogy az ereimben végig áramlik a düh, ahogy az agyamat elönti a köd. A mérgező köd, ami nem hagy gondolkodni, elveszi az eszed és olyan dolgokat teszel, amiket egyáltalán nem terveztél és nem is szeretnél.

Csak mentem a folyosón, majd mérgesen kivágtam az ajtót és haladtam a parkoló felé. Ahogy megláttam Josh arcát, elöntött a hányinger. Szarrá akartam verni. Szépen szólva. Nem sokkal később ő is észre vett és bárgyú mosollyal intett, mire egy hitetlen, gúnyos mosolyra húztam a számat. Úgy nézhettem ki, mint egy megszállott szociopata, aki képes bárkit megölni aki az útjába áll.

-Szia. Azt hittem már nem is jössz. - a kocsijának támaszkodva dobta el cigijének maradékát, majd enyhén ellökve magát egyenesbe állt.

És még képes játszani a szentet.. hát én mindjárt megölöm.

-Jöttél játszani a gyertyatartót? - kérdezte Damien-től, aki erre láthatóan bepöccent. Megindult Josh felé, miközben idegesen megdörzsölte orrnyergét. Komolyan mondom, hogy ilyen nincs. Egy elme-, és egy idegbeteggel vagyok egy helyen. Ennél már csak egy maffia kör rosszabb.