Elvesztett háború

14.rész

-Történt egy kis bökkenő a büfés utunk során.

-Na? - ezzel arra várt, hogy el mondjam a történteket. Amit meg is tettem

-Várj. Szóval.. nem szóltak neked a többiek? - nézett nagyon értetlenül.

-Baszki! Tuti ezt akarták elmondani! Hogy én mekkora egy idióta vagyok! - csaptam a homlokomra.

-A suliújságot sem nézed?

-Most őszintén? Ki nézi azt a szart? - kérdeztem vissza teljesen jogosan.

-Nem azt te bolond! Az ami egy honlap és valamelyik diák vezeti. - ja hogy olyan is van.

-Hogy valakinek ennyire ne legyen élete.. - ráztam meg a fejem hitetlenkedve.

-Tessék. - tolta elém a telefonját.

Ezt nem hiszem el. Minden infó fent van az iskoláról, és a benne folyó dolgokról. 'Legaranyosabb párok'. Ez a címke megfogott. Rányomtam, és egyből bedobott egy olyan oldalt, ahol lehet szavazni, a suli legaranyosabb párjára. Ilyen nincs. 'Legújabb pletykák', 'Puskák', 'Bulik', 'Bálok'. És még sok-sok ehhez hasonló címke.

-Ezt nem hiszem el. Konkrétan egy kép is be van rakva Josh-ról. - ámultam el.

-De várjunk. Szóval egy órán belül megbántott két srác is. - gondolkozott el.

-Hát igazából az egyik már elég rég volt, tehát nem most bántott meg.. de a régi sebeket eléggé feltépte.

-De Damien.. ő most bántott meg? - szorult ökölbe a keze.

Nem válaszoltam semmit, csak bólintottam.

-Megfogom ölni. - sötétült el a tekintete.

-Nick hagyd. Teljesen felesleges. És csak bajba kerülnél. - tettem a kezemet az öklére nyugtatás képpen.

-De akkor is! Abbs.. gyerek korom óta a legjobb barátom vagy. Most, hogy Dylan is el fog menni.. te leszel az egyetlen ember aki itt marad a gyerek koromból. - megértem Nick-et. Nekem is keserű íz tölti el a számat ahogy arra gondolok, hogy Dylan elmegy.

-Tudom. De hé! Lett két csodálatos barátnőnk! - mosolyogtam rá kissé szomorúan.

-Igazad van. - mosolygott ő is. Végszóra megszólalt a csengő.

-Gyerekek nyissátok ki a könyveket a 143. oldalon! - adta ki az utasítást a tata.

-Hú! Azt tökre szeretem! - csillant fel Nick szeme.

-Normális vagy ember? - néztem úgy a legjobb barátomra, mintha egy idegen lény lenne.

-Hülye! Aludni! Kényelmes.. - "megigazgatta az alvó helyét" és letette a fejét, mit sem törődve a magyarázó tanárral.

-Hogy lehet egy könyv lapja kényelmes? - kérdeztem inkább magamtól.

~~~

Újabb fárasztó nap végére értünk! Nem tudom, hogy Damien kerül engem, vagy egyszerűen csak a sors nem akarja, hogy összefussak vele, de nem is hiányzott..