Elvesztett háború

3. rész

-Ahhj.. Jó. Oké. Kezdjük elölről! De nem fogom ezt a bemutatkozós izédet csinálni! - nyújtottam végül én is a kezem, mire egy hatalmas vigyor terült szét az arcán.

-Nagyon örvendek Abby. Csak nem ma van a szülinapod? - adta a teljesen hülyét, és még a kezét is a szája elé vezette.

-Ezt fejezd be. Nagyon idegesítő vagy. - fordultam a pult felé, és kértem egy felest, amit ahogy megkaptam le is húztam.

-Nem értelek. - erre a kijelentésre értetlenkedve fordultam felé. -A legtöbb lány már akkor elolvad mikor rámosolygok. Te meg.. te teljesen más vagy.

-Ühüm... erre csak azt tudom mondani, hogy szállj le a magas lóról, mielőtt lelöklek, jó? - néztem rá megeresztve egy angyali mosolyt.

-Erről beszélek! - hirtelen vett egy mozdulatot, amivel teljesen szembe fordult velem. -Nem jössz zavarba, mikor... mikor...

-Amikor próbálsz "csábos" lenni? - Nem igazán kaptam választ, helyette csak kínosan elnevette magát, és jobb kezével megdörzsölte a tarkóját.

Még beszélgettünk egy kicsit, amikor is Nick szét csapva ért vissza hozzám.

-Szebasz Amy. Jaj hupsziiii azt mondtam baasz - nevette el magát igen csak ittas állapotban.

-Figyi most mennem kell ne haragudj. - köszöntem el gyorsan Damien-től, és Nick egyik kezét a nyakam köré csavartam, nehogy elessen.

-Amúgy Abby vagyok még mindig. - néztem fel rá, de ő csak egy részeges mosollyal felelt.

Mielőtt Nick-el kimentem az utcára, hívtam egy taxit, ami fél kézzel elég nehezen sikeredett, ugyanis a mellettem lévő barátomat kellett a másikkal támasztanom.

A taxi 10 percen belül megérkezett. Elmondtam Nick címét, majd nehézkesen, de sikerült beültetnem. Miután lefolytak ezen cselekmények, visszamentem a bár/étterem-be. Sosem tudom eldönteni. Reggel étterem; csendes, nyugodt, hangulatos. Este bár; zajos, tele van nyüzsgéssel, fények árasztják be az egész helyet.

Gondolataim vissza terelődtek Blake-hez, amint visszaértem arra a helyre, ahonnan körülbelül negyed órája siettem el.

Őszintén? Sosem hittem volna, hogy Damien Blake egyáltalán szóba áll velem. Ne értsétek félre! Nem is akartam. Utálom ezeket az elszállt agyú vadbarmokat. De ahogy mondtam. Ítélkeztem, és hát még sem éreztem igazságosnak, hogy úgy adjak neki második esélyt, hogy elsőt adtam volna. Szóval úgy néz ki, hogy Damien kezdheti nálam a tenyérbe mászó stílusát gyakorolni, hogy aztán idegeim ne legyenek, és jogosan is megutáljam. Téma lezárva.

Bambulásomat befejezve, azonban érdekes dolog tárult elém. Ana egészen közel simult Travis-hez. Travis pedig mint vérbeli szívtipró, lassan közeledni kezdett Ana arcához. Nekem sem kellett több. Azonnal felpattantam a székemről és odasiettem.

-Mi a szart művelsz?! - kérdeztem ingerülten Travis-t, miután Ana-t gyorsan elhúztam. A választ meg sem várva fordultam Ana felé.

-Minden oké? - kérdeztem tőle sokkal inkább nyugodtabban. Hangomban aggodalom csengett.

-Ahaa.. asszem.. - Ana szeme csillogott az alkoholtól.