Prológus

1.4K 49 3
                                    

-Én annak örülnék a leginkább ha lány lenne. Gondolj bele! Annyi dolga lenne, hogy főzzön, takarítson és szép legyen. Nem kellene háborúkat vívnia, nem veszélyeztetné a híredet egy lány, aki nem tűnik ki a tömegből.
-Épp ez a baj kedvesem. Ha lány lesz semmiben sem fog hasonlítani a többi nőre. Senki nem parancsolhat, majd neki. Hidd el, ha lány lesz, születése pillanatában írja alá, a saját halálos ítéletét - a férfi szemében szomorúság villant. Megsimogatta szerelme gömbölyű hasát. - De fölösleges ezen aggodalmaskodnod, hamarosan úgyis kiderül.
-Gondolom amint megszületik te eltünsz. Soha többé nem foglak látni - könnyek gyültek a nő szemében. - De nincs más választásod, igaz?
-Sajnálom.
-Semmi baj, megértem, csak hozzá kell szoknom a gondolathoz.
-Mennem kell. Már várnak rám - állt fel az ágyról a férfi, majd egy utolsó csókot nyomott a nő arcára, aztán kilépett a szoba ajtaján.  
     Másnap megszületett a baba. Az újdonsült anyuka soha többé nem látta a szerelmét, aki viszont minden lépését nyomonkövette. Mindkettőjükét. A kislányáét is.

A rabszolgaWhere stories live. Discover now