A frenetika határai ✓

JELEN 0.7

,, Talán két évvel ezelőtt a nyílt utcán lettem rosszul, majd elájultam. Azonnal bevittek engem a sürgősségire. Valószínű, hogy az aznapi ebédembe került valahogy szezámmag – gondolom a séf nem mosott kezet, és ezzel egy napot a kórházban töltöttem. Nem nagy cucc visszagondolva. A tiédhez képest egyáltalán nem."

Olivia az imént üzente mindezt, reagálva arra a kérdésemre, hogy volt-e valaha a sürgősségin. Mivel nekem látogatást kellett tennem az egyik nyáron, mikor is Eric bácsival, a nagybátyámmal egy építkezésben segítettem közre. Egy roskadozó ház felújításán dolgoztak, én pedig segítettem a tetőt leszerelni. Röpködtek ezrével a szögek, és egy óvatlan mozdulatkor úgy pattintottam az egyik szöget, hogy egyenesen felém repült, majd a karomba fúródott. Volt pár építkezési balesetem, de sosem kellett a sürgősségire mennem, ez azonban kivétel volt.

Elolvastam újra az üzentét Oliviának, majd visszaírtam.

,, Miért nem említetted a pincérnek, hogy allergiás vagy a szezámmagra?"

Igen, ez így igaz, allergiás volt a szezámmagra. Egyszer elmentünk McDonaldsba, és közölte, hogy azóta rosszul van a hamburgertől, mióta fulladásos tünetek jöttek rá a tetején lévő kis magvak miatt. Krumplit viszont hamburger nélkül nem jó enni. Így csak egy kis fagyival távoztunk a gyorskajáldából.

,, Egy mexikói étteremben voltam, ráadásul még a hozzávalókat is leellenőriztem. Nem gondoltam volna, hogy szezámmagos kaját is készítenek. Ők inkább a csípős szósszal tömik magukat, nem a magvakkal, mint pár fogyókúrázó."

Az üzenete után Jenna jutott eszembe a magvakkal kapcsolatosan. Ő szerette az egészséges életmódot és előszeretettel alkalmazott növényi magvakat az ételeiben. Szerette még a gluténmentes kajákat, habár nem volt gluténérzékeny. Mostanában mindenki így étkezik, felelte, mikor rákérdeztem a nem létező érzékenységére.

Nem volt kedvem vitázni arról, hogy vannak, akik tényleg érzékenyek a gluténra, illetve egyéb élelmiszerre, inkább örüljön, hogy bármit megehet. Olivia nyolcéves kora óta nem eszik hamburgert, és mindig oda kell figyelnie az élelmiszerek tartalmára, hogy még csak véletlenül se olyat egyen, amitől allergiás reakciókat vált ki.

,, Még nem hallottál az új specialitásukról, a csípős, szezámmagos csirkéjükről. Mindenki azt eszi kint, nekem elhiheted."

,, Lehet, hogy te jártál kettőnk közül Mexikóban, de ilyen béna dumát csak az hisz el, aki nem tudja behatárolni az országot. Még mindig ócska viccekkel állsz elő, ez nem változott."

Azonnal pötyögni kezdtem a mobilomba.

,, Frenetikus vicceim vannak. Felsoroljak párat, amin nevettél?"

,, Ugyanolyan frenetikusak, mint a francia jegyeid voltak? Egyébként kösz, nem. Nem akarom tudni, hogy mikor voltam olyan letört hangulatban, hogy még a vicceiden és a szarkazmusodon is tudjak nevetni."

Akaratlanul felnevettem és a választ írtam, mikor megjelent a konyhaasztal előtt Phelan.

Felnéztem rá, a mobilomat pedig elsötétítettem egy gombnyomással.

– Akárhogyan is, de örülök, hogy újra szent a béke köztetek – felelte, majd az asztalra támaszkodott kezeivel.

A szavai hallatán visszazuhantam a székbe, ahonnan készültem volna felkelni.

A szívem megállt egy pillanatra. Phelan nem tudott Oliviáról, akkor mégis honnan...

– Jennával – adott választ végül, mikor bizonyára észrevette az arcomon az értetlenség jeleit. – Hisz vele beszélgetsz mostanában órák hosszat a mobilon keresztül, nem?