A frenetika határai ✓

JELEN 0.6

Reggel első dolgom volt, hogy felmérjem a gépem állapotát. Nem nagyon ért meglepetésként, mikor ugyanazzal a késési fázissal kikapcsolt és újraindította magát.

Miután elkészítettem a reggelire való szalonnás omlettet, egyből a mobilomon kezdtem el keresgélni lehetséges szerelők után.

– Ha nem csal a szimatom omlett és sült szalonna illatát éreztem. Igen, neked is jó reggelt, nagy világ! – kurjantotta örömittasan Phelan, aki öles léptekkel szelte át a nappalit. Azonnal lecsapott az asztalon levő egyik tányérra.

Nem sokáig merült el a reggeli élvezetekben, pár falat után felkapta a fejét az irányomba, aki éppen a fotelben ülve mélyedt a mobiljába.

– Minden oké, haver? – kérdezte, miközben egy szalonnadarab lógott ki a szájából.

– Persze – feleltem gépiesen, aztán felnéztem, és azzal szembesültem, hogy Phelan firtató tekintettel nézett rám. – Illetve nem. A gépemmel akadt egy kis gubanc. Éppen szervizt keresek.

– De ugye a gubanc előtt sikerült befejezned a beadandódat?

– Ugyan már, az élet mindig csesztet, miért tenne most kivételt? – forgattam meg a szemem.

Phelan egy apró szisszenést hallatott.

– Ez gáz akkor.

– Ultra gáz – helyeseltem.

Ekkor a telefonomon elsötétült a Google, helyette egy bejövő hívás érkezett Adamtől.

Azonnal felvettem. Ha kora reggelről már telefonál, akkor biztos fontos dologról lehet szó.

– Szevasz, Adam! Vajon mi lehet olyan sürgősen fontos, hogy hajnalok hajnalán felverj?

– Ne dramatizáld túl – sóhajtott fel Adam. – Egy óra múlva jelenésed van a kampuszon, szóval nem kell fáradoznod ezzel.

– Tudtam, hogy nem kellett volna átküldenem az órarendemet. Na, lökjed, mi újság?

– Igazából nem olyan sürgős, de nem igazán tudom mikor tudlak legközelebb elérni, ezért gondoltam, a reggeli idődből rabolok pár percet – magyarázta Adam és a háttérben levő zaj arra engedett következtetni, hogy ő is reggeli készülődés közepette van. – Szóval, arról van szó, hogy ugye nem soká atyai kötelezettségek elé nézek.

– Úgy beszélsz, mint egy ötvenéves mamusz, aki a kukoricaföldeken dolgozik – szóltam közbe szórakozottan. Hallottam, hogy mérgesen fújtat egyet a vonal végén. Most nem igazán tudta értékelni a humoromat. – Olyat mondj, amit nem tudok.

– Igen? Akkor tessék! Julie-val úgy döntöttünk, hogy saját házba költözünk.

Eddig is ébernek tituláltam magam, de mikor ezt meghallottam, a maradék álmosság is kiment a szememből.

– Most csak húzatsz?

– Dehogy! Kérdezd csak meg Julie-t. Pont itt van a konyhában.

– Szia, Matthew! – csendült fel Julie a háttérből, aki valószínű a madarakkal kelt, olyan csiripelő hangja volt.

– Üdv! Szóval ezt komolyan gondoljátok?

– Hát persze – felelte egyöntetű magabiztossággal Julie. – Azt szeretnénk, hogy mindene meglegyen a picinek és elengedhetetlen egy kertes ház ehhez. Valljuk be, egy szobás lakás az első emeleten nem nyújt túl nagy lehetőségeket. Hol tudna játszani? És mi van, ha kutyát szeretne egy nap? Vagy barátokat át akarja hívni aludni?