A frenetika határai ✓

MÚLT 0.3

5 évvel ezelőtt...

– Komolyan? A takarítói szertárba ráncigált?

– Isten az atyám, hogy így történt!

– Legalább tüzes volt a kicsike?

Ilyen és ehhez hasonló témák merültek fel a focisták között egy csütörtök délutáni edzés után, az öltözőben. Miközben Bryan, a védőjátékosunk végigecsetelte, hogy milyen ,,élményeket" élhetett át Zoey Kennedyvel a takarító szertárában, addig én nemrégiben értem ki a zuhany alól. Nedves hajamat törölgettem, és a szekrényemhez léptem, ahol a száraz, tiszta ruháim hevertek.

A csapat nagy része élvezettel hallgatta Bryant, míg a mellettem ülő, már hétköznapi ruhájában átvedlett Adam elmélyedve nyomogatta a telefonját, Danny meg a homlokát ráncolta.

Mi nem azok közé tartoztunk, akiket érdekelt, hogy melyik csapattársunk kit húzott meg a suliból. Talán egy-két évvel ezelőtt igen, ami azt illeti én magam is beszámolót tartottam némely kalandomról, de ma már nem igazán lett volna ínyemre. Nem tudtam volna miről beszámolni, de ha lett is volna, akkor sem mondtam volna el.

Valahogy olyan gyerekesnek éreztem a hódítások eldicsekedését.

– Ma még akart volna ráadást, de ismeritek Kennedy húgicáját...

– Ha egyszer a bűvkörébe kerülsz, úgy tapad rád, mint egy csiga – bólogatott helyeslően Stanley, aki első kézből megtapasztalhatta mi történik akkor, ha egy európai focis húgát többszörösen is kihasználják. Azóta mindenki félve kezdett viszonyt Zoeyval, habár a bátyja velünk együtt végzős volt, szóval jövőre valószínű már senki se fogja védeni a becsületét, és ami azt illeti, nem érdemelte meg. Aki több focistával kikezd, abban reménykedve, hogy komolyabb dolog is kialakulhat, az csak magából csinál bolondot.

– Ha már csigák – lépett elő szekrénye mögül Patrick, aki a szokásos sportdzsekijében feszített, felnyalt hajával –, láttátok a mai tesi órán, hogy milyen dudái vannak az Éticsigának? Gyakrabban kellene szűk ruhában futnia.

Megmerevedtem a név hallatán, mikor az utolsó ruhadarabomat húztam fel magamra. A póló nyaka megakadt a fejemen, és egy pillanatig úgy is hagytam.

– Ja, ki gondolná, hogy a bő pólói alatt van valami érdemleges is? – vigyorgott hátvédünk, Dion Patrickra.

– Ha nem lenne zakkant és valamivel jobban adna magára, elvinném egy körre – felelte lazán Patrick és a lábát feltette az ülőpadra, hogy bekösse cipőfűzőjét. – Amilyen kis mulya, nem kellene sokáig győzködnöm.

Kezdett elfogni a vágy, hogy behúzzak egyet Patricknek. Helyette heves mozdulatokkal összepakoltam a cuccomat.

Nyugalom Matthew! Türtőztesd magad! Nem akarsz úgy járni, mint két évvel ezelőtt, amikor szintén elvesztetted a fejedet és még te kaptál érte nagyobb büntetést. Ráadásul még megütnöm sem kellett senkit. Nem szerettem volna megismételni az esetet.

– Te biztos hozzá akarsz nyúlni, Patrick? Én nem tenném, ki tudja milyen nyálkás lehet. Hisz tudod, egy Éticsiga – magyarázta Michael és felnevetett saját poénján.

– Jogos – mondta elgondolkodva Patrick. – Egy lotyó sem ér ennyit.

Betelt a pohár! Ami sok, az sok.

– Akkor jobb, ha a többi lotyód közül válogatsz és Oliviától távol tartod magad.

Patrick és a többi csapattársam is felkapta a fejét. A törülközőmet a vállamra dobtam laza mozdulattal, habár minden porcikámat átjárta a düh.