A frenetika határai ✓

MÚLT 0.9

5 évvel ezelőtt...

– A legkirályabb része, mikor lerepül a szörny feje. Már-már felüdítő érzés – ecsetelt Danny, miközben a sulit folyosóit szeltük át.

Ilyenkor, délutánonként egyáltalán nem a megszokott hangulat járta át az iskolát. Semmilyen zsivaj nem járta át a suli falait és sokkal szélesebbnek érződtek a folyosók a diáksereglet nélkül. A nap meg nem bújt el a suli háta mögé, hogy a tanulókat álomba ringassa. Most az ablakokon keresztül a nap éles sugarai úgy szűrődtek át, hogy hunyorgásra kényszerített, akárhányszor elhaladtunk egy mellett.

– Én inkább maradok a kommandós játékoknál. Valahogy most azok jobban lekötnek – jegyezte meg a mellette bandukoló Adam, aki az edzőtáskájat igazgatta meg a hátán.

Beletúrtam a még mindig nedves hajamba. Kissé le voltam maradva a barátaimtól, nem véletlenül. Úgy terveztem, hogy a suli bejáratánál leválok. Volt némi elintéznivalóm.

Valaki nekem ütközött vállal, mire egy pillanatra meginogtam és oldalra dőltem. Még időben támaszkodtam meg jobb lábamon, mielőtt a suli egyik szekrényének ütköztem volna.

– Mi a...

– Jó hétvégét, Rosenthal – lépett el mellőlem Patrick. Őt követte Michael.

– Neked is – szóltam utána, magamat is meglepve milyen higgadtan mondom mindezt. – Szorongasd magadhoz jó erősen Panda Urat, ha már Sanna kidobott téged és más mellett vigasztalódik, míg neked egy plüssállattal kell beérni. Megint.

Patrick egy pillanat erejéig lefékezett, Michael meg értékelve a beszólásomat jót nevetgélt magában. Végtére is ő tette közzé egy éve azt a videót, ahol Patrick felöntött a garatra. Sannával akkor is a se veled, se nélküled játékot játszottak. Otthon piált pár haverjával, és Michael megörökítette a pillanatot, mikor egy pandamacit szorosan ölelgetve álomba szenderedik. Michaelnek persze haja szála se görbült. Egyedül ő csinálhatott belőle hülyét, legjobb barát lévén.

Patrick hátrafordult, közvetlenül Danny és Adam mellett állt, akik ugrásra készen álltak, ha elfajultak volna a dolgok.

– Én legalább nem nyálkás csigákat ölelgetek.

Csupán uszítani próbált, és a múltkor sikeresen elérte a célját. Mind a ketten elzárásban részesültünk, plusz én a kispadra is kerültem a foci meccseken. Ebből is látszott, hogy ki vitte el a balhét. Hiába magyaráztam Golyófejű Hickmannek, hogy Patrick provokált, mivel én kezdeményeztem a verekedést, így a nagyobb büntetést rám szabták ki.

Aznap, mikor kiléptünk az igazgatóiból, Patrick még csak leplezni sem tudta kárörvendő mosolyát, amiért szívesen behúztam volna neki még egyet. Az egyetlen dolog ami vigasztalt, hogy sokkal rosszabbul festett nálam.

Több hét telt el, de még most is be volt varasodva az orra. Sikeresen betörtem neki egy erősebb ütéssel. Hupsz.

– Én a helyedben nem kóstolgatnék, Blocher. Elég gyatra állapotban van az orrod, egy gyengébb ütéssel is be lehetne törni. Úgy hallottam, hogy a többszöri orrtörés orrsövényferdüléshez is vezethet.

Valójában soha nem hallottam ilyesmiről, de Patrick tipikus focista aggyal rendelkezett.

A szemében, mintha egy pillanatra bizonytalanság csillant volna meg, majd Michaelhez fordult.

– Gyerünk! Nem érünk rá a lúzerekkel foglalatoskodni.

Ezzel tovább álltak és kiléptek a suli ajtaján. Adamnek és Dannynek szinte leesett az álla.