A munkatárs [JIKOOK]✅

1.

Teló, pipa.
Pénztárca, pipa.
Bőröndök, pipa.
Útlevél, pipa.
Azt hiszem semmit nem fogok itthon hagyni. Egy utolsó pillantást vetettem még a szobámra, aztán táskáimat kezembe véve lesétáltam a nappaliba.

Már több, mint hat éve annak, hogy elvitték őt. Akkor elég ramaty állapotba kerültem, valahogy teljesen üresnek éreztem magamat. Nagy nehezen ki tudtam lábalni ebből az egészből a barátaim és anyukám segítségével. Azóta leérettségiztem, alkalmazott közgazdászatot tanultam és abból is diplomáztam le. Taehyunggal együtt jártunk az egyetemre Szöulba, Yuna pedig egy évvel később csatlakozott hozzánk. Miután ő is lediplomázott elutaztunk hárman New Yorkba. Két hetet töltöttünk ott, megnéztük a nevezetességeket, kipihentük az egyetem fáradalmait és persze rengeteget zabáltunk. Ekkor döntöttem úgy, hogy oda szeretnék költözni. Annyira megtetszett az egész város, a nyüzsgés, a nyelv és persze egy idegen ország mindig izgalmasabb lesz az embernek. Úgyhogy fél évig itt dolgoztam Busanban, hogy azért legyen valamennyi munkatapasztalatom meg pénzem aztán elkezdtem állások után kutatni New Yorkban. Több is nagyon jónak ígérkezett, de végül egy autóalkatrész gyátró és értékesítő cég mellett döntöttem. Azt írták, hogy nagyon sürgős lenne, úgyhogy elküldtem az önéletrajzomat és beszéltem egy Oliver Campbell nevű férfival, aki a cég vezetője. Személyes találkozóra nem is volt szükség, egy napon belül enyém lett az állás.
Szóval, ma indul a gépem New Yorkba és már nagyon izgatott vagyok. Hiányozni fognak a többiek, de nem aggódok amiatt, hogy egyedül esetleg magányosak lesznek.

-Kint vár a taxi.-lépett elém anya.-Biztos vagy te ebben?

-Igen, anya.-öleltem meg.-Hiányozni fogtok!

-Nagyon vigyázz magadra!-jött oda Leeteuk is.

Körül-belül három éve ismerkedtek meg anyámmal. Nagyon kedves férfi és próbál úgy viszonyulni hozzám, mintha a saját fia lennék. Annyi év után nagyon örültem, hogy anya talált maga mellé valakit.

-Jiminie!-ugrott a nyakamba Yuna.-Annyira fogsz hiányozni!

-Nekem is ti!-szorítottam magamhoz.-Vigyázz az uradra!

Egy hónapja házasodtak össze, vettek egy kertes házat és boldogan éldegélnek ketten. Annyira mesébe illő az ő kapcsolatuk, szerintem mióta együtt vannak egyelten egy veszekedésük volt. Irigylem őket.

-Tudok vigyázni magamra.-mondta Taehyung.

-Mondja ezt az, akinek most is el van törve a karja.-kuncogtam.

Pár percnyi könnyes búcsú után beszálltam a taxiba és végleg elhagytam azt a házat, ahol felnőttem. Kicsit azért rossz, hogy 25 év után egy teljesen idegen helyre fogok kerülni, de bízom benne, hogy könnyen fog menni a beilleszkedés. A nyelvet kiválóan beszélem, ezzel nem lesz probléma és már mindent elintéztünk. Pár perc alatt odaértünk a reptérre, kifizettem a taxist, majd a hatalmas épület felé vettem az irányt. Az egész reptér zsongott az ide-oda rohangáló emberektől. Leadtam a csomagjaimat és kikértem a jegyemet, aztán átestem az ellenőrzéseken is. Amint elindult a gép, azonnal az ablaküvegre tapadtam. Direkt így foglaltam a helyet, mert imádom a kilátást és nem félek a magasságtól sem. Az út nagyon gyorsan eltelt és már csak arra eszméltem fel, hogy bőröndjeimet magam után húzva elsétálok egy nekem integető fiúig.

-Szia!-mosolygott rám.-Te biztos Jimin vagy.

-Szia Conor!

-Kint vár minket egy taxi. Gyere, segítek hozni  a cuccaidat.

Mint mondtam, tényleg mindent elintéztünk, mielőtt idejöttem volna. Conor a lakótársam, együtt fogunk lakni egy albérletben, aztán ha később úgy adódik, majd veszek egy saját is kuckót. De ez azért még sokkal arrébb van. Az út kicsit több időbe telt a forgalom miatt, de épségben megérkeztünk a panelhez. Szerencsére innen öt perc sétálva az új munkahelyem, aminek nagyon örültem. A lakás nem volt túl nagy, de szerintem kettőnknek pont elég lesz. A nappali egybenyúlt a konyhával, volt egy fürdőszoba és két háló. Conor körbevezetett, aztán magamra hagyott a szobámban, hogy be tudjak rendezkedni. Nem volt túl sok cuccom: két nagyobb bőröndbe belefért az egész életem, plusz még egy oldaltáskát hoztam magammal, ami amúgy csak a repülőre kellett.

A szoba egy ágyból, egy íróasztalból, két polcból és egy ruhásszekrényből állt, szépen ki volt takarítva minden, az ágynemű is fel volt húzva. Kedves Conortól, hogy még ezt is megcsinálta nekem. A ruháimat bepakoltam a szekrénybe, az íróasztalon is elhelyeztem pár dolgot, aztán felszögeltem a parafatáblámat. Talán ez az egyetlen dolog, amit a gimis éveimből megtartottam. Azóta teljesen megváltozott minden, már én is teljesen másmilyen vagyok, legalábbis külsőre. Mondjuk úgy, hogy elkezdtem érdeklődni a tetoválások, PC-k és a hajfestés iránt, illetve edzeni is eljárogattam. A tábla mellé elhoztam a képeket is, amiket el is kezdtem felpakolni rá. Egy ideig mindegyiket szemügyre vettem, de egyet talán túl sokáig. Nem is értem, hogy miért nem dobtam még ki a karkötővel együtt. Az egészben az volt a legfájdalmasabb, hogy egyszer sem keresett engem, miután elvitték. Még egy üzenetet sem küldött nekem, semmit. Valahol mindig reménykedtem abban, hogy egy nap felkeres, de sosem tette. Szépen kihasznált, aztán szart a fejemre, de mostmár felnőttem és tisztábban látom a dolgokat. Ahogy ezeken gondolkoztam rájöttem, hogy mennyire szánalmas is vagyok, úgyhogy a csuklómat ékesítő karkötőt letéptem magamról és a fényképpel együtt a kukába küldtem. Ez a költözés egy új élet kezdete, amiben már nem fogok várni a csodára.

Egy óra alatt be is rendeztem a szobámat, szerintem egész otthonos lett. Fáradtan huppantam le az ágyra telefonommal a kezemben, hogy írhassak anyának és Yunának egy üzenetet, miszerint megérkeztem és minden rendben van.

-Bejöhetek?-kopogott be Conor.

-Gyere csak.

-Gyorsan kész lettél, de nagyon jó lett!-nézett végig a szobán.-Nincs kedved meginni egy sört? Kicsit jobban megismerhetnénk egymást.

Természetesen beleegyeztem, már csak a sör miatt is. Meg amúgy is fontosnak tartom, hogy jó viszony alakuljon ki köztünk. Mégiscsak együtt fogunk élni ki tudja mennyi ideig. A nappaliban telepedtünk le egy-egy itallal a kezünkben, aztán Conor elkezdett mesélni magáról és, hogy milyen az élet itt Amerikában. Kiderült, hogy ő is meleg, csak őt ezért kitagadták a családjából. Szerencsés vagyok, hogy velem mindenki ilyen elfogadó volt. Conor már a gimis éveiben is egyedül lakott és próbált rengeteget tanulni, hogy kapjon ösztöndíjat és ne kelljen fizetnie az egyetemért. Most pedig egy étteremben dolgozik szakácsként.
Ahogy ezeket mesélte elgondolkoztam azon, hogy én biztosan nem lettem volna ilyen kitartó, mint ő.

-És rólad mit kell tudni?-kortyolt bele az italába.-Furcsa, mert még sosem volt ázsiai lakótársam.

-Nekem most még minden furcsa.-nevettem fel.-Igazából nem vagyok valami érdekes. Alkalmazott közgazdászatot tanultam és most itt fogok dolgozni a JC-Cars-nál.

-Ez az a puccos autóalkatrészes cég az utca végén?-kérdezte, mire bólintottam egyet.-Mázlista vagy, hogy felvettek oda.

-Azt mondták sürgős.

-Akkor is. Biztos vagyok benne, hogy több tucatnyian pályáztak arra az állásra.

Erre csak megvontam a vállaimat és lehúztam az utolsó kortyot a sörömből.

-Köszönöm a sört, meg hogy beszélgettünk, de mostmár nyugovóra térek.-álltam fel mellőle, mire ő bólintott egyet.

Gyorsan letusoltam, aztán egyből lefeküdtem aludni. Holnap lesz az első munkanapom és nem szeretnék egyből egy hullaként kezdeni. Holnap valami új veszi kezdetét és remélem, hogy minden simán fog menni.