A munkatárs [JIKOOK]✅

10.

A ablakon beszűrődő napsugarakra keltem vasárnap reggel. Megdörzsöltem szemeimet, aztán oldalamról hátamra fordultam és tapogatózni kezdtem magam mellett, de nem volt ott senki. Hirtelen ültem fel és néztem az ágy másik oldalára, ahol Conornak kellett volna feküdnie. Felkaptam magamra egy alsót és egy lengébb felsőt, aztán kisétáltam a nappaliba, de se híre se hamva nem volt.

-Conor?-kiáltottam el magamat, de nem jött válasz.

Az egész házban csönd uralkodott, így nyilvánvaló volt, hogy a párom nem tartózkodik a lakásban. Megnéztem a szobájában és szerencsére a cuccai a helyén voltak, szóval csak nem lépett le. Többször is megcsörgettem, de egyszer sem vette fel, úgyhogy egy sóhajtás kíséretében dobtam le a telómat és inkább nekiálltam reggelit csinálni.
Fogalmam sincs, hogy hova tűnhetett Conor, de komolyan aggódom érte. Mi van, ha baja esett? Viszont nem értem, hogy miért nem szólt, hogy el fog menni, meg egyáltalán hova mehetett vasárnap reggel. A családjához biztos, hogy nem, dolgozni sem, szóval nem tudom és még csak ötletem sincs.

Gyorsan összeütöttem egy rántottát és a kis maradék kenyérrel, ami otthon volt, elfogyasztottam és ittam egy kávét is. Mivel kezdtünk teljesen kifogyni az élelmiszerből, ezért kitaláltam, hogy elmegyek bevásárolni. Vettem egy gyors zuhanyt, aztán felvettem egy fekete pulcsit egy fekete szakadt farmerral és elindultam a boltba. Szerencsére itt a háztömbünk mellett van egy kisbolt, így sose kell messzire mennünk vásárolni. Vettem pár tojást, tejet, kenyeret és felvágottat, majd kifizettem és ahelyett, hogy haza indultam volna, inkább afelé az étterem felé vettem az irányt, ahol Conor dolgozik. Lehet, hogy csak valamiért be kellett mennie és túl reagálom az egészet. Sajnos az a hely kicsit messze van, úgyhogy húsz percnyi sétámba került, mire odaértem. Benyitottam az épület ajtaján és egyből a kasszánál álló lány felé vettem az irányt.

-Jó napot!-köszönt nekem mosolyogva.-Miben segíthetek?

-Hello! Park Jimin vagy és...

-Te vagy Conor lakótársa, igaz?-vágott közbe. Szóval engem az ő munkatársai úgy ismernek, mint szimplán a lakótársát. Kedves.

-Igen. Ma nem járt itt?

-Sajnálom, de ma nem volt bent. Ha esetleg erre jár majd, szólok neki, hogy kerested.

-Rendben. Köszönöm!-intettem egyet, aztán kisétáltam a helyről. Nem tudom hova ment ez a fiú, de ha egyszer haza jön, megölöm!

Hazamentem és bepakoltam a kajákat a hűtőbe, aztán kimentem az erkélyre elszívni egy szál cigit. Nagyon rossz érzésem van és félek, hogy Conor most éppen egy másik fiút dönget valahol. Nem tudom, többször is volt már ilyen érzésem, de aztán valahogy mindig bebizonyította, hogy neki csak én vagyok. Vagyis... Az túlzás, hogy bebizonyította, mert igazából annyi történt, hogy dugtunk egy jót. Ahogy erre gondoltam akaratlanul is legurult egy könnycsepp az arcomon. Ha ő is átvág én komolyan mondom, inkább soha többet nem jövök össze senkivel. Annyi fájdalmat okoztak már nekem, hogy én inkább nem kérek többet a szerelemből. Vagy felcsapok heterónak... Na jó, azt inkább nem.

Az egy szál cigiből teljesen véletlenül három lett, így inkább visszamentem a lakásba és leültem TV-t nézni. Egy értelmes műsort sem találtam és már majd' megölt az unalom, amikor eszembe jutott, hogy már itt vagyok több, mint egy hónapja és még egyszer sem hívtam fel Yunáékat. Berohantam a szobámba és el is indítottam egy videochatet a laptopon. Pillanatokon belül meg is jelent legjobb barátnőm a képernyőn, mellette a férjével.

-Nocsak, kit látni!-szólalt meg Yuna.

-Sziasztok!-integettem nekik a kamerába.-Hogy vagytok? Mi újság?