A munkatárs [JIKOOK]✅

2.

Reggel nagyon korán keltem, hogy időben elkészülhessek és tutira beérjek nyolc órára. Igaz, hogy közel van a munkahely, de én onnan is képes lennék elkésni. Amint kikászálódtam az ágyból, egyből bevágódtam a fürdőbe és elvégeztem a reggeli teendőimet, aztán visszamentem a szobámba felöltözni. Egy fekete vászon nadrágot és egy fehér inget vettem fel, amit be is tűrtem. Az ujját kicsit felhajtottam, így pont kikandikált az egyik karomon lévő tetoválásom, a másikon pedig a hat évvel szerzett lövés hege. A fejemen lévő rózsaszín madárfészket is megigazítottam, majd végignéztem magamon a tükörben. A végeredmény nem is lett olyan rossz.

-Jó reggelt!-köszönt nekem Conor, mikor kisétáltam a konyhába.-Kávét?

-Köszi!-vettem el a kezében lévő bögrét.

-Jól aludtál?

-Igen. Az időeltolódáshoz képest jól.-mosolyogtam rá.

-Nekem sietnem kell, a lakáskulcsod a nappaliban van. Aztán remélem minden jól fog menni az új helyen.-mondta, aztán elsétált.

Gyorsan megittam a kávét, meg ettem még egy müzliszeletet, aztán magamhoz vettem mindent, ami kelleni fog az első napomra. Ráérősen sétáltam az épület felé, de azért eléggé izgultam. Remegtek a végtagjaim és mindenféle kínos szituáció lejátszódott előttem, nem tudom miért. Nem ez az első munkahelyem, mégis úgy csinálok, mintha most kerültem volna ki az egyetemről. Az épület előtt egy pillanatra megtorpantam. Távolról is nagyon nagynak látszott, de így...Mintha a panelt, amiben most élek 3-szor egymásra pakolták volna. Amint beléptem, teljesen elállt a lélegzetem. Jól mondta Conor, ez a hely tényleg nagyon puccos.

-Jó reggelt!-köszöntem a recepciónál ülő lánynak.-Tudnál nekem segíteni? Én vagyok az új könyvelő.

Legalábbis, hivatalosan könyvelő, de amúgy minden pénzügyi dologgal én fogok foglalkozni.

-Szia! Ha elsétálsz arra, ott találod a liftet, aztán menj fel a harmadik emeletre. Ott ki lesz írva nagy betűkkel, hogy merre van az iroda.

Megköszöntem a segítségét, aztán el is mentem a lifthez. Megnyomtam a hármas gombot, aztán vártam, hogy a gépezet felvigyen oda. Nagyon félek, mi lesz, ha valamit elbaszok? Vagy kitalálják, hogy mégsem kellek ide? Gyomorgörccsel szálltam ki a felvonóból, aztán meg is pillantottam az irodát. Remegő lábbakkal elsétáltam az ajtó elé, aztán egy nagy levegőt véve bekopogtam. Egy halk gyere hallatszódott bentről, mire lenyomtam a kilincset.

-Szia!-jött elém egy koreai férfi, akiről fogalmam sem volt, hogy kicsoda.

- E-elnézést, én Oliver Campbell-t keresem.

-Csak én tudtam most jönni, mert ő elutazott. A másik cég tulajdonos vagyok, Jinhyuk!-fogott velem kezet.

-Park Jimin!

-Tegeződjünk, oké? Foglalj helyet!

Leültem az iroda közebén lévő asztalhoz, Jinhyuk pedig velem szembe. Ahogy kicsit szemügyre vettem az arcát ismerős vonásokat fedeztem fel, de aztán gyorsan el is űztem az ilyen gondolataimat.

-Nem is tudtam, hogy Oliver koreait vett fel ide hozzánk. Félre ne értsd! Nagyon örülök!-mosolygott rám.-Mesélt rólad, úgyhogy arra most nem lesz szükség. Amúgy, ne vedd tolakodásnak, de mi ismerjük egymást valahonnan? Olyan ismerős a neved!

-Nem hinném, de te is ismerős vagy nekem.-mondtam, mire egyszerre felnevettünk.

-Nem szeretném sokáig rabolni az idődet, csak a nagyon lényeges dolgokat fogom elmondani, aztán a fiam körbevezet az egész helyen. Nyilván tudod, hogy mivel foglalkozunk mi itt.-mondta, mire helyeslően bólogatni kezdtem.-Az előző alkalmazottunk nem igazán tudta rendesen elvégezni a feladatokat, de szerintem neked ez simán menni fog. A megállapodásban annyi áll, hogy könyvelni fogsz nekünk napi 8 órában, de ez nem egészen így van, de szerintem ezt is tudod. Amit viszont nem, hogy kapsz egy saját irodát, napi háromszori étkezést és ha hamarabb végzel a dolgokkal vagy esetleg van, amit szívesebben végeznél el otthon, nyugodtan hazamehetsz.

Ahogy ezeket elmondta, teljesen leesett az állam. Nem elég, hogy kétszer annyi fizetést fogok kapni, mint eddig, még kaját is adnak és konkrétan nem is kell bejárni. Azt csinálok, amit akarok.
Nagyon megkönnyebbültem, mivel Jinhyuk nagyon szimpatikus nekem és ahhoz képest, hogy a főnököm elég barátságos is. Tudtam, hogy ez az ország fogja nekem a legjobbakat nyújtani, de azért erre tényleg nem számítottam.

-Van valami kérdésed?

-Nincsen. De ha eszembe jut valami, akkor úgyis kereslek majd.

-A számomat megtalálod majd az irodádban, de Olivert is keresheted bizalommal. Akkor, szerintem fel is hívom a fiamat.

A telefont hamar lerendezte. Ahogy hallottam, a másik fél nem igazán volt lelkes, amiért egy újoncot kell pesztrálnia.

-Na és mesélj egy kicsit! Hogy hogy ideköltöztél?

-Igazából egyszer itt nyaraltunk a barátaimmal.-kezdtem bele.-És nagyon megtetszett az egész város. Úgyhogy ezért.

-És nem hiányzik a családod? Haverok? Esetleg barátnő?

-Anyukám jól elvan a párjával, a barátaim igazából most házasodtak össze, kapcsolatom meg...-halt el a hangom.

-Ja, ne haragudj!-mentegetőzött.-Erre nem kellett volna rá kérdeznem.

-Semmi baj.-mosolyogtam rá.

Még pár percig beszélgettünk az újdonsült főnökömmel, de aztán meghallottuk, hogy valaki kopog. Jinhyuk beinvitálta a személyt, mire hátrakaptam a fejemet. Amint megláttam az illetőt, azt hittem elájulok. Ez nem lehet igaz...

-Bemutatom neked a fiamat!-mondta boldogan Jinhyuk, mire egy halvány mosoly kíséretében felálltam a székről odasétáltam hozzájuk, hogy kezet foghassak vele.

-Park Jimin!

-Jeon Jungkook!

Na hát sziasztok! El is érkeztünk a második évad első két részéhez, kíváncsi vagyok, hogy számítottatok-e erre!

Köszönöm, hogy elolvastad!💜