A munkatárs [JIKOOK]✅

22.

Jimin

A telefonom pittyegésére keltem reggel. Némán elhordtam magamat mindennek, amiért nem némítottam le az este. Egy ásítás kíséretében ültem fel az ágyon és körül néztem a szobában. Jungkook tegnap itt aludt nálam és azt hittem, hogy mellette fogok ébredni, de mégsem. Nagy nehezen kimásztam az ágyból, felvettem magamra egy alsót és már majdnem kimentem a konyhába, amikor eszembe jutott a telefonom, amit még meg sem néztem. Benyomtam a készüléket és ekkor láttam meg, hogy Kook üzent nekem, miszerint akadt egy kis dolga, úgyhogy egy ideig ne várjam vissza. Kicsit csalódott voltam, ugyanis úgy volt, hogy ma, hétvége lévén az egész napot együtt töltjük majd.
Sóhajtottam egyet, majd az ágyra dobtam a mobilt és kimentem reggelizni a konyhába. Csináltam egy szendvicset, meg egy kávét, majd elővettem a kedvenc havilapomat és olvasgatni kezdtem. Igazán meglepődtem, amikor szembe került velem egy cikk Jungkookkal és az apjával kapcsolatosan. Jinhyuk haláláról írtak benne és, hogy Kook vette át a cég vezetését.
Hát igen, már egy bő hónap eltelt a temetés óta. Szerencsére azóta csend és nyugalom van, de az élet mégis zajlik. Ann és Jungkook elváltak - végre -, ezért Kook ki is költözött abból a házból és most egy kisebb kecót bérel, de azt is csak azért, hogy amikor megy hozzá Minji, akkor legyen hová menniük. Minden második hetét a csöppséggel tölti, amikor meg nincs vele, akkor nálam van. Mondhatni, félig-meddig együtt lakunk.
Ha minden jól alakul, nagy valószínűséggel visszaköltözünk Dél-Koreába. Sokat beszélgettünk erről Kookkal és mindketten így látjuk a legjobbnak. Ez még egy nagyon képlékeny dolog, ezért anyáéknak még nem mondtam, de remélem, hogy visszamegyünk. Szeretek itt élni, de már iszonyatos honvágyam van, Jungkooknak meg egyáltalán nincs ellenére, hogy elhúzzuk innen a csíkot.
Szerintem igazából már csak azért vagyunk itt, mert még nem találtuk ki, hogy mi lesz Minjivel és a céggel.
Junghyun azóta sem került elő, bár jobb is így. Nem hiányzik senkinek sem és nem akarom, hogy esetleg megint összeugorjanak Kookkal.

Miután elfogyasztottam a reggelimet felöltöztem és jobb dolgom híján nekiálltam kitakarítani a lakást. Letörölgettem a polcokat, felmostam és felporszívóztam mindenhol. A fürdőkádat is kisikáltam és a WC-t is kitakarítottam, meg a konyhában letakarítottam a tűzhelyet is. Mindezeket úgy végeztem el, hogy közben üvöltött a hangszóróból a zene és pluszba még énekeltem is. El tudom képzelni, hogy mennyire imádhatnak ilyenkor a szomszédjaim.

Már késő délután volt mire végeztem, de megérte a sok fáradozás, hiszem csillogott-villogott minden. Igaz nem a szerelmemmel töltöttem a napot, de legalább volt valami haszna ma felkelni.
Fáradtan huppantam le a kanapéra, majd elővettem a telómat. Furcsa volt, hogy Jungkook ennyi ideig oda volt. Már kezdtem érte aggódni, úgyhogy megcsörgettem, de nem vette fel.
Mivel eléggé leizzadtam, ezért elbattyogtam a szobámba egy alsóért, majd bevágódtam a fürdőbe. Lekapkodtam magamról az izzadt ruháimat, aztán gyorsan lecsapattam magamat a zuhanyban. A hajamat is megmostam, aztán egy szál törölközőben sétáltam át a hálóba, hogy valami ruhát nézzek magamnak. Viszont meglepetésemre a párom az ágyon ült és a telefonját nyomkodta.

-Szia!-ugrott fel azonnal, majd magához húzott, hogy egy forró csókban részesítsen.

-Nem is hallottam, hogy hazaértél.-mondtam neki, miközben összekulcsoltam nyaka körül kezeimet.

-Haza bizony, de arra nem számítottam, hogy egyből tálalva is lesz a vacsora.-nézett rajtam végig beharapott ajkakkal, mire elkuncogtam magamat.

-Amúgy, hol voltál?-kérdeztem tőle összeráncolt szemöldökökkel, majd karba tettem kezeimet.-Azt mondtad, hogy ma az egész napot együtt fogjuk tölteni.

-Igen, sajnálom.-vakarta meg kínosan a tarkóját.-Az viszont, hogy hol voltam, meglepetés.

-Micsoda?