A munkatárs [JIKOOK]✅

12.

Jungkook

Kicsit féltem kezdeményezni Jiminnél azután, ami történt, de már annyira hiányzott nekem és nagyon rosszul éreztem magamat, amiért újra csalódást okoztam neki. Viszont amikor visszacsókolt, legszívesebben felkiáltottam volna örömömben. Aztán dolgok kezdtek kissé eldurvulni és bármennyire is szeretettem volna végre együtt lenni vele, mégis leállítottam. Teljesen részeg volt és nem tudta, hogy mit csinál.

-Jimin...-hámoztam le magamról kezeit.-Nem gondolnám, hogy ez most jó ötlet.

-De...

-Részeg vagy, nem tudod, hogy mit csinálsz. Nem akarom, hogy olyan történjen, amit később megbánsz.

-Tudtam, hogy nem kellek neked!-mászott le rólam és egyből a ruhái után kezdett kutakodni, én meg csak értetlenül bámultam rá. Ugye most nem akar itt hagyni engem?

-Most meg hová mész? Nem mehetsz el egyedül főleg, hogy ittál.

-Leszarom.-mondta dühösen.-Miért foglalkozol még mindig velem? Neked is készülődnöd kéne, hogy mehess haza a nődhöz. Remélem eseménydúsan fog telni az estétek!

Kezeim ökölbe szorultak és éreztem, hogy kezd felmenni bennem a pumpa a drágalátos feleségem említése miatt. Annyira utálom, hogy miatta szívok állandóan és nem élhetem a saját életemet! Tudom, hogy végre kiállhatnék magamért vele szemben, de mielőtt újra találkoztam Jiminnel, nem érdekeltek a mocskos dolgaink. Most viszont, hogy itt van, muszáj lenne véget vetni az Ann-nel való dolgaimnak, csak ez nem olyan egyszerű. Hogyan magyaráznám meg neki? Félek, hogy Jiminnek bántódása esne és azt nem akarom. Egy önző ember vagyok és annyira szeretem Chimet, hogy nem tudom elengedni és inkább százszor megbántom őt. Undorodom magamtól.

Jimin már begombolta az ingje utolsó gombját is, aztán a zakóját magára kapva elindult ki az ajtón. Ha most hagyom elmenni, soha többet nem fogom tudni helyre hozni a kapcsolatunkat. Gyorsan utána siettem és még mielőtt kinyithatta volna azt ajtót, nekilöktem annak és kezeimmel megtámaszkodtam mellette. Ijedten nézett rám és még egy kicsit a nyakát is behúzta, ezért kicsit eltávolodtam tőle. Ezt már az első napon elbasztam és tudom, hogy kicsit fél tőlem.

-Ne haragudj.-mondtam neki halkan.-De megbánnád holnapra.

-Ezek csak kifogások.-mondta sírós hangon.-Elmehetek?

Egy sóhajtás kíséretében bólintottam egyet, mire csalódottan kilépett az ajtón. Hirtelen olyan ürességet éreztem, mint még eddigi életemben soha. Lehet, hogy most követtem el életem legnagyobb hibáját?
Kétségbe esetten rontottam ki a szobából egy szál törölközőben, de azonnal meg is torpantam, ugyanis Jimin az ajtó előtt állt és folytak a könnyei. Karjánál fogva magamhoz rántottam, majd azonnal ajkaira tapadtam és szerencsére még nem gondolta meg magát velem kapcsolatban. Karjait összekulcsolta tarkóm mögött és elkezdett befelé tolni engem a szobába, egészen az ágyig.

-Biztos akarod?-kérdeztem rá azért a biztonság kedvéért, mire kaptam tőle egy durcás pillantást.

-Fogd már be és élvezd ki a helyzetet.

Elmosolyodtam akaratosságán, aztán derekánál fogva fordultam vele egyet, így le tudtam lökni őt az ágyra. Felé másztam és újra megcsókoltam, miközben kezeimmel elkezdtem kigombolni az ingjét, ő pedig lerántotta rólam a törölközőt. Nyelveink gyors táncot jártak és végül már csak egy alsó fedte az alattam fekvő testét, amikor áttértem nyakára. Azonnal a legérzékenyebb pontját vettem célba, ezzel kicsalva belőle egy apró nyögést. Vérem azonnal megindult lefelé, de ahogy éreztem, Jimin se volt már nyugalmi állapotban. Több kis foltot is hagytam a nyakán, aztán áttértem kulcscsontjára és egy kicsit elidőztem a mellbimbóinál is, amit már hangos nyögdécseléssel tűrt csak. Egész felsőtestét végigcsókoltam és mikor leértem alsója szegélyéhez, felpillantottam rá. Mellkasa sűrűn emelkedett, haja a szemeibe lógott és beharapott ajkakkal nézett le rám. Lassan lehúztam róla az utolsó ruhadarabot is, mire előbukkant nedves férfiassága. Bekaptam hosszát és azonnal mozgatni kezdtem fejemet, ezzel édes hangokat kicsalva szerelmemből.