A munkatárs [JIKOOK]✅

17.

Jungkook

Az ablakon beszűrődő fénysugarakra keltem szombat reggel. Nyöszörögve ültem fel és már bújtam volna oda Jiminhez, csakhogy nem volt mellettem senki. Vetettem egy pillantást a telómra, ami már fél tízet mutatott.
Tegnap este, miután sikerült elaltatni Minjit, átjöttünk a saját szobánkba, mert nem fértünk volna el hárman azon az ágyon. Szinte egész este beszélgettünk Jiminnel, ezért nem is csodálom, hogy ennyire bealudtam. Láttam rajta, hogy kicsit szomorkás és már megint a szokásos dolog bántotta őt. Ha tehetném, már rég elvettem volna őt és a lányunkkal elköltöztünk volna valahová, messze azoktól, akik miatt nem lehetünk igazán boldogok.
Próbáltam jobb kedvre deríteni Jimint, mert annyira sajnálom, hogy mindig emiatt van szar kedve és, mert nem akartam, hogy egész hétvégén ilyen bánatos legyen.

Nagy nehezen kimásztam az ágyból és szerelmem keresésére indultam. Nem is kellett sokáig kutakodnom utána, a teraszon találtam rá. Éppen cigizett egy szál alsóban és az én pulcsimban. Igaz is, az valahogy lekerült rólam az este folyamán... De nem bánom, imádom, amikor az én ruháimban mászkál.
Halkan mögé settenkedtem, aztán hátulról átöleltem apró kis testét és nyomtam egy puszit a nyakára.

-Jó reggelt, álomszuszék!-fordult meg a karjaim között, majd elnyomta a csikket a hamuzóban.-Nem találtál magadnak egy pólót, hogy félmeztelenül szaladgálsz itt?

-Tudod, valaki elvitte a felsőmet. Nem tudod, hogy ki lehetett az?-kérdeztem tőle pimaszul, miközben kezeim derekáról legformásabb részeire vándoroltak.-Ha meg már itt tartunk, te meg nem találtál magadra egy nadrágot?

-Nem.-mondta kuncogva, aztán nyomott egy csókot ajkaimra.

-A többiek merre?

-Junghyun a szobájában van, Minji pedig még nem kelt fel szerintem. Megnézzük?

-Menjünk.-biccentettem az ajtó felé, majd illedelmesen magam elé engedtem Jimint.

Igaza volt, a kislányom még mindig húzta a lóbőrt és ugyanabban a pózban feküdt, mint ahogy tegnap leraktam őt.
Óvatosan leültem az ágy szélére és a hátát kezdtem simogatni, miközben halkan ébresztgetni kezdtem.

-Minji! Minji hercegnőm, ébresztő!

-Jiminie hol van?-kérdezte csukott szemekkel, mire az említett odasétált az ágy széléhez és leguggolt elé. Tényleg nagyon megszerették egymást.

-Itt vagyok kicsi. Lassan fel kéne kelni!

-Jóóó.-ült fel, majd Jimin felé nyújtotta kezeit.-Felveszel az öledbe?

-Persze.-mondta mosolyogva Chim, aztán óvatosan fel is emelte a kislányt, aki szerelmem vállán újra lehunyta szemeit.-Mit szeretnél reggelizni?

-Gofrit.

-Akkor azt csinálok, de akkor most odaadlak apának.-adta át nekem őt, aztán elindult a konyhába.

Természetesen követtem Minjivel az ölemben és végignéztük, ahogy előrittyent egy komplett reggelit négy személynek. Gofri, nutella, lekvár, meg is terített és még kávét is főzött, Minjinek meg csinált egy kakaót. Kész ki konyhatündér ez a Jiminie. Persze az illatokra már az öcsém is elődugta az orrát a szobából, pedig már menni akartam szólni neki. Leültünk mind a négyen az asztalhoz és eszegetni kezdtük a Jimin által készített finom reggelinket. Minji nutellás gofrit evett és szerintem mondanom sem kell, hogy tetőtől talpig összekente magát az édes krémmel. És ha ennyi nem lett volna elég, még a mellette ülő Jiminnek is összemaszatolta az arcát a koszos kezével.

-Egy kis ördög vagy!-nevettem, ugyanis elég vicces látványt nyújtott a két előttem ülő.

-Szerintem mi most elmegyünk megmosakodni.-mondta kuncogva Jimin és már el is tűntek a fürdőben, így kettesben maradtunk az öcsémmel.