A munkatárs [JIKOOK]✅

18.

Köszönöm szépen, hogy ennyit vártatok rám! Jó olvasást!😘

Jungkook

Arra keltem reggel, hogy valami hatalmas csörömpöléssel széttört a földön. Összeráncoltam a szemöldökeimet, majd hirtelen a másik oldalamra akartam fordulni, de nem igazán volt jó ötlet. Nyöszörögve ültem fel a kanapén, amin az éjszakámat töltöttem és jól el is feküdtem a hátamat. Igazából nem sokat aludtam, mert valahogy nem jött álom a szememre. Amint lehunytam őket, Jimint láttam az öcsémmel az ágyban.
Még pár másodpercet ültem a kanapén, aztán nagy nehezen felálltam róla és a konyhába vettem az irányt, hogy megnézzem, hogy mi volt ez a zaj.
Ahogy beértem, megpillantottam Jimint, ahogy a földön guggolva próbálja összeszedni a maradványokat. Valószínüleg leejtette a bögréjét, ugyanis a szilánkok barna tócsákban úsztak a padlón.

-Hozok egy felmosót.-mondtam, mire ijedten hátra kapta a fejét.-Bocs, nem akartalak megijeszteni.

- S-semmi baj.-motyogta halkan, aztán újra a földet kezdte bámulni.

Gyorsan hoztam egy felmosót a fürdőből és segítettem feltakarítani Jiminnek a kávéja maradványait. Nem szóltunk egymáshoz, bár ez szerintem érthető. De azért arra nagyon kíváncsi lettem volna, hogy mit csináltak, amíg nem voltam itt.
Amikor végeztünk, én nekiálltam készíteni valami reggelit magamnak, Jimin meg csak állt a pult mellett és engem nézett. Vártam, hogy mikor fog végre megszólalni, de még akkor sem mondott semmit, amikor már befejeztem az evést és a mosogatóba tettem a tányéromat.

-Szeretnél is valamit vagy csak bámulni fogsz?-kérdeztem tőle karba tett kézzel.

-Én... Hol voltál tegnap este?

-Jártam egyet a környéken. És ti, mit csináltatok, amíg én nem voltam itt?

-Iszogattunk egy kicsit...-mondta halkan, lehajtott fejjel.

-Aha, értem. Hát, örülök, hogy ennyire élvezed az öcsém társaságát.-mondtam neki gúnyosan, aztán elsiettem a szobánkba.

A szekrényben kezdtem turkálni valami elfogadható ruha után, de végül csak egy fekete melegítő nadrágot és egy bő pólót vettem ki. Letusoltam és felöltöztem, aztán szóltam Jiminnek, hogy pakoljanak, mert megyünk haza. Amúgy is csak eddig maradtunk volna, de jobb is így, mert nem bírtam volna ki több időt az öcsémmel egy légtérben. Csak azért nem vertem még szét a képét, mert itt van a kislányom.
Jiminre is haragszom egy kicsit, de az öcsémet meg tudnám ölni. Elegem van már, hogy ennyire gyerekes és így próbál „visszavágni", de ezzel magának okoz bajt, mert ha elveszi tőlem Jimint, tuti kicsinálom.

A visszaút elég kínosan telt, mindenki végig csöndben ült és bámult ki az ablakon. Néha-néha a visszapillantótükörből ránéztem Junghyunra, akinek egész idő alatt beteges vigyorra voltak húzódva ajkai. Nem tudom mit tervez, de nagyon nem lesz jó vége. Meg kell védenem Jimint.

*1 héttel később*

Jimin

A szekrényem előtt állva próbáltam kitalálni, hogy mégis mit vegyek fel szombat délután. Junghyun új lakásba költözött és meghívott egy ilyen házavató buliba. Először nem akartam elmenni rá, de végül csak elfogadtam a meghívást. Remélem, hogy Jungkook is ott lesz. Mióta hazajöttünk a kis kirándulásunkról nem beszéltünk egymással és már nagyon hiányzik. Hülye voltam és szeretnék tőle bocsánatot kérni. Egyszer próbáltam vele beszélni a hét folyamán, de elküldött, szóval csak remélni tudom, hogy már kicsit megenyhült.
Nyilván miatta nem tök mindegy, hogy mit veszek fel. Ha csak Junghyunnal találkoztam volna, leszartam volna, hogy mik vannak rajtam. De gondolom Kook is elmegy a saját öccsének a házavató bulijára, szóval kicsit kicsípem magamat. Hátha könnyebb dolgom lesz.
Végül egy fekete bőrnadrágot és egy fehér inget vettem fel, aztán a hajamat is rendbe raktam, majd a bort rejtő ajándéktáskát magamhoz kapva elindultam a megadott címre. Kicsit messze volt a lakásomtól, de busszal egész hamar odaértem. Beszálltam a liftbe és benyomtam a négyes gombot, mire a gépezet el is indult felfelé. Csak remélni tudtam, hogy már valaki ott lesz rajtam kívül. Nem szerettem volna kettesben maradni Junghyunnal, mert eléggé nyomult meg rám mászitz. Részben ő tehet most arról, hogy Jungkookkal összevesztünk, mert leitatott, aztán együtt aludtunk. Na ez most Jungkooknak meg eléggé úgy látszott, hogy mást is csináltunk az alváson kívül. Pedig semmi ilyesmi nem történt. Legalábbis remélem. Szinte semmire sem emlékszem arról az éjszakáról, pedig azért annyira sokat nem ittam. Nem tudom, hogy mitől van ez, de arra tuti emlékeznék, ha lefeküdtem volna Kook öccsével.

-Szia! Gyere csak beljebb!-nyitott nekem ajtót Junghyun, mikor felértem a lakásához. Pechemre én voltam az első. Beléptem a lakásba, mire hallottam, hogy Junghyun kulcsra zárja az ajtót.

-Ezt neked hoztam.-nyújtottam át neki a bort, amikor már levettem a cipőmet és a nappaliban álltam.

-Oh, köszönöm szépen!-mondta mosolyogva.-Menj csak beljebb, amíg én ezt lerakom.

El is ment gondolom a konyhába, én pedig leültem a nappaliban lévő kanapéra.
Furcsa érzésem volt. Semmi jel nem mutatott arra, hogy itt bulira készül bárki is. És ha jobban belegondolok, Junghyun sem volt úgy kiöltözve. Sehol egy tál nasi vagy esetleg ital, különösebb rend sincs a házban és Junghyun is szinte otthoniban van. El kell tűnnöm innen.

-Itt is vagyok.-ült le mellém hirtelen, majd a kezembe nyomott egy pohár italt.-Egészségedre!

-Mi ez?-kérdeztem a pohárba szagolva.

-Vodka narancs. Idd meg nyugodtan.

-Én most ezt kihagynám, ha nem baj.-tettem le a poharamat.-Figyelj, nem érzem túl jól magamat, szóval inkább hazamegyek. De neked jó bulizást.

-Miért nem akarsz itt maradni?-kérdezte elsötétült tekintettel.-Ne hazudj nekem Jimin.

- N-nem hazudok, csak t-tényleg nem érzem jól m-magamat.

-Ez esetben, majd máskor találkozunk. Menjél nyugodtan.

-Köszi és ne haragudj, majd máskor bepótoljuk.-mondtam neki, majd az ajtó felé vettem az irányt.

Felvettem a cipőmet, aztán siettem is volna ki az ajtón, de hiába próbáltam kinyitni, nem tudtam. Kétségbe esetten próbáltam a kulcs nyomára bukkanni, hogy ne kelljen visszamennem Junghyunhoz, de sajnos sehol sem találtam azt a rohadt kis fémet.

-Junghyun?-mentem vissza a nappaliba, de nem találtam sehol.-Junghyun! Kinyitnád az ajtót?

Vártam, hogy valahonnan előbukkanjon, de nem jött, úgyhogy elindultam egy folyosón, amerre valószínüleg a konyha lehetett. Újra elkiáltottam magamat, de Junghyun sehol sem volt. Óvatosan beljebb lépkedtem, de aztán hirtelen valaki a hátam mögé lépett és valami kendőt nyomott az orrom elé. Először még próbáltam kiszabadulni a szorításából, de egyre jobban homályosodott a látásom, aztán elnyelt a sötétség.

Sziasztok! Jó sokáig távol voltam, de mostmár ugyanúgy visszatér minden a régi kerékvágásba. Az esetleges hibákért bocsánat, később javítom.
Köszönöm, hogy elolvastad!💜