A munkatárs [JIKOOK]✅

16.

Pénteken reggel hétkor már bőven készülődtem a kis kirándulásunkra. Már magamat rendbe tettem, felöltöztem, megfésülködtem meg ilyenek, úgyhogy már csak a pakoláson volt a sor. Egy kisebb utazótáskát vettem elő, mert nem akartam sok cuccot vinni. Úgyis csak két napra megyünk. Bedobtam egy-két ruhadarabot, tisztálkodószereket és egy szúnyog- és kullancsirtót is. Mégis csak a hegyekbe megyünk, a hegyeben meg erdők vannak, az erdőkben meg kurva sok bogár, amiknek már csak a gondolatától is kiráz a hideg. Végül bedobtam a laptopomat is, ugyanis elvileg holnap este meg fogjuk nézni Minji kedvenc meséjét is. Szerencsére nem lett olyan nehéz a táskám, amit nem bántam, mert mostanában eléggé sokat fáj a hátam. Bár ez nagy valószínűséggel Jungkook hibája, ugyanis előszeretettel lök neki a falnak mostanában.

Mire végeztem már csak 10 perc maradt indulásig, úgyhogy elintéztem egy gyors WC-t, aztán a kislánynak vett ajándékot és az utazómat felkapva lementem a ház elé. Nem sokat kellett várjak a srácokra, pár perc múlva már meg is pillantottam egy fehér kisbuszt, amelyet a párom vezetett.

-Jó reggelt!-köszönt nekem Kook, miután kiszállt a kocsiból és elém sétált.

-Jó reggelt!-mondtam én is neki, mire nyomott egy apró csókot ajkaimra.-Mizu?

-Semmi.-mondta, miközben kivette kezeimből a csomagjaimat és elsétált a csomagtartóhoz.-Majdnem elkéstünk, mert Minji nem tudta kiválasztani, hogy milyen játékokat hozzon el magával. Aztán kitalálta, hogy mindent el akar hozni, én meg megmondtam, hogy azt nem lehet, erre meg leverte magát a földre és hisztizni kezdett. Végül sikerült kibékítenem, aztán kicsit leültünk beszélgetni. Nem teljesen a játékok miatt volt rossz kedve, hanem szegénykém nem érti, hogy az anyja miért nem jön. Azért lassan neki is több fogalma van a dolgokról és érzi, hogy valami nem stimmel.-mondta szomorúan, aztán becsapta a csomagtartó ajtaját.

-Nagyon sajnálom szegényt.

-Mindegy, ne is beszéljünk erről. Inkább élvezzük ezt a hétvégét a sárkány nélkül.-mondta, mire kuncogtam egyet.

-Köszönök a többieknek is.-mondtam, majd a kislány felőli ajtóhoz siettem.

-Szia kis szülinapos!-mondtam Minjinek, majd megöleltem, már amennyire engedte azt a gyerekülés.

-Jiminieee!-mondta boldogan, majd ő is körém fonta kis karjait.-Jó, hogy itt vagy!

-Én örülök, hogy jöhettem. Szia!-nyújtottam a kezemet a kislány mellett ülő Junghyunnak, majd kezet ráztunk.

Ezután beültem Jungkook mellé és miután becsatoltam a biztonságiövemet, el is indultunk. Az út elég hosszú, ezért indultunk egy nappal hamarabb, mert egy nap csak az utazással megy el, de cserébe egy gyönyörű környezetbe lehetünk majd. Út közben minden rendben volt, folyamatosan ment a rádió, Minji meg énekelgetett, aztán néha Junghyun játszott vele egy kicsit, de amúgy ő egész úton dolgozott. Mi meg Jungkookkal mindenféléről beszélgettünk, programokat tervezgettünk négyesben és persze kettesben is. Már alig várom, hogy odaérjünk és lazuljunk egy kicsit.

-Amúgy, ezt már meg akartam kérdezni – kezdte halkabban –, de miért vettél Minjinek ajándékot? Mondtam, hogy nem kell venned neki semmit.

-De én akartam adni valamit neki, az egész utat is te állod, úgyhogy nem érdekelt, hogy mit mondtál.-mondtam neki vigyorogva, amit persze ő nem láthatott, mert az útra figyelt.

-Túl jó szívű vagy.-nézett rám egy pillanatra, miközben egyik tenyerét a hozzá közelebb eső combomra csúsztatta.-Köszönöm.

-Micsodát?-kérdeztem meglepődve, majd kezemet az övére helyeztem.