Epilógus

1.5K 139 34
                                    

Jimin

-Jimin... Ébresztő!-keltem egy lágy hangra.

Egy pillanatra kinyitottam szemeimet, de azonnal be is csuktam azokat és másik oldalamra fordulva átöleltem a mellettem szuszogó kislányomat. Éreztem, hogy besüpped mögöttem az ágy, aztán már meg is éreztem szerelmem karjait magam körül.

-Életeim, keljetek fel. Minji, ugye nem szeretnél elkésni az első napon a suliban?

-Nem.-nyammogta, de azért még jobban mellkasomba fúrta fejemet.

-Jó reggelt kicsikém!-simogattam meg a fejét.-Kelj fel, mert különben tényleg elkésünk.

Jó...-mondta végül, majd szemeit törölgetve felült az ágyon.

Szokásomhoz híven adtam egy puszit Minji arcocskájára, Kooknak pedig a szájára, majd az ölembe kapva a leányzót indultam ki a konyhába. Az asztal már szépen meg volt terítve reggelihez, úgyhogy leraktam a kicsit az egyik székre, majd én és Jungkook is helyet foglaltunk mellette. Csöndben fogyasztottuk a reggelinket, amit a reggeli kómának tudtam be, de nem sokkal később lányuk beszélőkéje nagyon beindult, így - mint mindig - nagyon jó hangulatban telt a reggelünk.

Kaja után Minji leült mesét nézni, amíg mi Kookkal felöltöztünk. Mindkettőnk testét öltöny fedte, nyakkendőmet is megkötöttem, majd odaléptem férjemhez segíteni neki.

-Nem hiszem el, hogy máris iskolába megy.-mondta.-Még csak most született!

-Nagyon hamar elrepül az idő. És innentől még gyorsabban fog.-mondtam neki, majd nyomtam egy csókot ajkaira.-Megyek, felöltöztetem. Össze tudnád pakolni a cuccát?

-Persze.

-Nehogy kifelejtsd valamit!-kiáltottam vissza neki már az ajtón kívülről.

Nagy nehezen rávettem lányomat, hogy eljöjjön velem felöltözni, majd a szobájába siettünk. Egy fehér harisnyát és egy fekete szoknyát adtam rá, felül pedig egy rózsaszín blúz és egy szintén fekete pulóver takarta testét. Gyorsan elszaladtam a fésűjéért és egy hajgumit is kerítettem valahonnan, majd a székére ültetve kezdtem fésülni a haját.

-Apu! Befonod a hajamat?-nézett rám boci szemekkel.

-Ne haragudj picim, de már nincs rá idő. Majd holnap.

-Kérlek Apu!-nézett rám lebiggyesztett ajkakkal.

-Na jó, de akkor villám gyorsan hozzál még egy hajgumit!-adtam be végül a derekamat, mire tapsikolva elszaladt. Annyira aranyos, sose tudok neki nemet mondani.

Gyorsan befontam Minji haját, majd ölembe kapva siettem vele az előtérbe, ahol már apja a cipőjét húzta. Gyorsan segítettem neki felvenni a cipőjét és a kabátját, majd én is magamra vettem kinti ruházatomat. Előre küldtem őket a kocsihoz, amíg én bezártam az ajtót, majd utánuk siettem a garázsba. Bepattantam Jungkook mellé, aki azonnal ki is hajtott és az iskola felé vette az irányt.

-Meg van minden?-kérdeztem, mire bólintott.-A táskája?

-Igen.

-Tesi cucc?

-Igen.

-Rajzdoboz, mappa?

-Jimin.-simított combomra felém eső kezével.-Nyugalom, mindent elraktam és időben be fogunk érni.

-Okés.-sóhajtottam, majd összekulcsoltam ujjainkat.

Pár perc múlva meg is érkeztünk az iskolához, ahol már nagy volt a gyerekzsivaj. Csak úgy özönlött be a sok fiatal, sok helyen pedig aggódó tekintetű szülőket is láttam, akik figyelemmel kísérték gyermekeik minden lépését, amíg el nem tűntek az épületben. Segítettem kiszállni Minjinek, aki egyből közel húzódott hozzám és erősen szorította a kezemet. Közben Kook is odaért mellénk és ahogy meglátta a kislány kissé megszeppent arcát, leguggolt elé és bíztatóan rámosolygott.

A munkatárs [JIKOOK]✅Where stories live. Discover now