A munkatárs [JIKOOK]✅

13.

Jimin

Iszonyatos fejfájásra keltem reggel. Rémlik, hogy sokat ittam, de azért az ilyen kínokra nem számítottam. Összeráncolt szemöldökkel felültem az ágyon, majd megdörzsöltem és kinyitottam szemeimet. Sehol senki. Annyira tudtam, hogy itt fog hagyni. Ennyit kértem tőle, hogy legalább várja meg, amíg felébredek, de még erre sem volt képes. Már megszoktam, hogy senkinek sem számítok, mégis Jungkooktól nagyon rosszul esett. Mintha valami kurva lennék, úgy érzem magamat.
Egy szál alsóban, lehajtott fejjel kisétáltam a hálószobából, de ahogy megláttam a kanapén ülő személyeket, azonnal széles vigyorra húztam ajkaimat. És én már azt hittem...

-Csókolom!-rohant oda hozzám Minji, mire lehajoltam és felkaptam őt az ölembe.

-Szervusz királylány! Nyugodtan tegezhetsz.-mondtam, de aztán rájöttem, hogy egy négy éves gyerek nem nagyon érti ezt a szót.-Mármint, köszönhetsz nyugodtan sziát. És csak Jimin, bácsi nélkül.

-Okés.-mondta vigyorogva, de aztán hirtelen leolvadt a mosoly az arcáról.-Hova tűnt a hajad?

-Micsoda?-kaptam oda ijedten az egyik kezemet, mire Kook hangosan felnevetett.-Mi van a hajammal?

-Kikopott belőle a rózsaszín festék.-sétált oda hozzánk.

-Oh...-csak ennyit tudtam mondani. Én meg már azt hittem, hogy kihullott vagy átment rajta egy fűnyíró.

-De azért majd lesz újra hercegnős?-nézett rám bociszemekkel a kislány, mire bólintottam egyet.-De jó!-tapsikolt.

-Már kész a reggeli, csak megvártuk, hogy felébredj. Vagy inkább ebéd, mert már dél elmúlt.-karolta át a derekamat Jungkook, majd az asztal felé kezdett tolni, amin volt egy tányér palacsinta.

Minji ült az asztalfőre, mi meg Jungkookkal egymással szemben mellette és neki is álltunk elfogyasztani a reggelit. Szerencsére Kook volt olyan figyelmes és rakott ki nekem egy fájdalomcsillapítót, így kevésbé volt kibírhatatlan a másnaposság. Reggeli közben a kislány végig beszélt, elmesélte a nagy pletykákat az oviból és elpanaszolta nekem, hogy az apja nem vett meg neki egy plüsst ma reggel a boltban. Nevetve néztem végig, ahogy a két nyuszi veszekedni kezdett egymással és végül Minji győzött. Megegyeztek, hogy legközelebb odamennek bevásárolni és akkor meg fogja kapni a plüsst.

-Köszönöm szépen!-álltam fel az asztaltól, miután rendesen bekajáltam és elindultam felöltözni.

-Chim, várj egy percet!-kiáltott utánam Kook, aztán elsietett a nappaliba és hozott pár ruhadarabot.-Megpróbáltam a legkisebb cuccaimat elhozni, hátha ezek jók lesznek.

-Köszönöm!-mondtam, majd lopva Minjire pillantottam.

Éppen valami pónilóval volt elfoglalva, úgyhogy megengedtem magamnak egy gyors szájra puszit Kookkal, aztán elmentem felvenni a ruhákat. Értem én, hogy Jungkook sokkal magasabb és izmosabb, mint én, de azért azt nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy göncöket hord. A nadrágot úgy meg kellett húznom, hogy fodros lett a széle, de annyira nem volt feltűnő, mivel a fekete pulcsi leért a térdemig. Tényleg úgy néztem ki, mint egy csaj szex után a pasija ruháiban. Lényegében ez is történt, csak annyi különbséggel, hogy nem vagyok lány és Jungkook nem a pasim.
Megpróbáltam kézzel rendbe rakni a hajamat - több-kevesebb sikerrel -, aztán visszamentem a nappaliba. Minji Jungkook ölében feküdve nézett valami mesét, de már félig le voltak hunyva a szemei, úgyhogy inkább leültem az étkező asztalhoz, nehogy felkeltsem őt.

-Jimin!-suttogta Kook.-Gyere ide!

Egy pillanatig hezitáltam, de aztán ellépkedtem a kanapéig és leültem kicsit távolabb tőlük. Nem akarom megzavarni az ilyen családi pillanatokat. Ezek olyan emlékek, amikbe én nem illek bele és nem akarom elvenni tőlük.
Kissé feszengve ültem ott és a pulcsim ujjával szórakoztam, de a legrosszabb az volt, hogy éreztem Jungkook tekintetét magamon. Amikor hármasban maradunk így, akkor mindig nagyon furcsa érzés fog el. Úgy érzem, hogy nekem muszáj foglalkoznom azzal a kislánnyal, de én nem tartozom abba a családba, hogy most nekiálljak szülősdit játszani. És lehet, hogy Kookot zavarná is, ha közel kerülnék a lányához.