A munkatárs [JIKOOK]✅

7.

-Szia!-köszönt nekem Jungkook a kanapén ülve.

Mostanában minden reggel itt vár engem az irodámban Minjivel és egész nap boldogítanak engem, aminek persze nagyon örülök, mert nagyon élvezem mindkettejük társaságát. Ezért is találtam furcsának, hogy most nincs vele a kislánya, pedig elvileg beteg és nem megy a héten óvodába. Remélem minden rendben van vele.

-Minji?-kérdeztem aggódva, miközben felakasztottam kabátomat a fogasra.

-Elvittem anyához, mert nekem is jó lenne mostmár megcsinálni a dolgaimat. Egész héten itt voltam vele, mostmár van egy kis lemaradásom.-mondta a telefonját bújva.

Odasétáltam hozzá, de nem igazán érdekelte, úgyhogy fogtam magam és beleültem az ölébe. Rám sem nézett, továbbra is az isteni készüléket bütykölte, mire durcásan karba tettem kezeimet. Elvileg lemaradása van, aztán mégis itt nyomkodja azt a szart az irodámban és velem sem foglalkozik.

-Hmmm...-hümmögött egyet, mire összeráncoltam szemöldökeimet.

-Mi az?

-Éppen azt próbálom kitalálni, hogy hova vigyelek vacsorázni ma este.-nézett rám.-Valami kívánság?

-Nem ismerek itt semmit. Válassz egy olyat, ahová te szeretsz járni.-javasoltam.-Nem is mondtad, hogy ma megyünk.

-Akkor most szólok.-vigyorgott rám, aztán elhajította a kütyüt a kezéből és átölelte a derekamat.-Mostmár figyelek.

-Még jó.-forgattam meg szemeimet, aztán kezeim közé vettem arcát és ajkaira hajoltam.

Igazából fogalmam sincs, hogy jelenleg mi is van köztünk. Nem igazán beszéltük még át, hogy mi lesz, de lehet meg kéne. Neki ott van a felesége és a kislánya, akiket amúgy nem biztos, hogy zavarná ez, de az apját... Nem értem, hogy Jungkookkal miért ilyen szigorú, mikor velem tök normális volt, pedig tuti egyből leesett neki, hogy meleg vagyok.
Hosszúra sikeredett csókcsatánk után egy hangos cuppanással elváltam Kooktól, aztán szorosan átöleltem. Régen is imádtam így összebújni vele.

-Nem akarok dolgozni.-motyogtam nyakába fúrva a fejemet.

-Nem muszáj, de akkor több marad hétfőre.

-Hasznosabban is eltölthetném az időt.

-Például?

-Nem is tudom.-néztem fel rá beharapott ajkakkal, majd végigsimítottam mellkasán.

Erre villantott egy féloldalas mosolyt, aztán lassan eldöntött a kanapén és ajkaimra tapasztotta sajátjait. A smároláson kívül nem mentünk tovább, még. Igaz, voltam együtt pár férfival ez alatt a pár év alatt, de nyilván az mégsem volt olyan, mint Jungkookkal. Csak ő tudja, hogy hogy szeretem.
A számról áttért nyakamra és azonnal a leggyengébb pontomat vette célba. Először csak nyálas puszikkal lepte el a felületet, de aztán fogai közé vette bőrömet, mire egy hangosabb nyögés hagyta el torkomat. Ijedten kaptam számhoz kezemet és próbáltam tompítani a feltörő hangokat, kisebb nagyobb sikerrel. Jungkook lekapta rólam pólómat és újra kezelésbe vette párnácskáimat, viszont hirtelen valaki dörömbölni kezdett az ajtón.
Riadtan lemászott rólam és gyorsan visszabújtatott a pólómba, én meg magamban olyan áldást mondtam az illetőre, aki képes volt megzavarni minket, hogy még a cigányok is megirigyelték volna.

-Jó reggelt!-köszönt Ann, mikor kinyitottam az ajtót.

-Hali!-intettem neki.

-Hoztam egy kis plusz munkát.-mosolygott rám gúnyosan, majd konkrétan nekem baszta a hatalmas papírkupacot, amit hozott.