A munkatárs [JIKOOK]✅

23.

Jimin

Nagy sürgés-forgás és egymást irányító nők hangját lehetett hallani, amikor felkeltem a nagy napon. Amikor lecsekkoltam a telómat láttam, hogy még lett volna egy órám tovább aludni. Sóhajtottam egyet, majd visszafeküdtem és a plafont kezdtem bámulni.

Tegnap voltak a legénybúcsúink és meglehetősen fáradt vagyok. Vagyis, nekem inkább leánybúcsúm volt, ami így elég furán hangzik, na mindegy. A lányok elég sok hülyeséget kitaláltak nekem, meg persze piáltunk is rendesen és végül szegény Yuna szedett össze minket. Ő nyilván nem ivott a baba miatt.
Tegnap reggel találkoztam utoljára Jungkookkal, amikor elindultunk a kijelölt helyekre. Ő értelemszerűen a srácokkal volt és nem jelentkezett még. Az éjszakát sem tölthettük együtt valami hülye babona miatt.
Szóval, a csajok itt maradtak nálam és ekkor valószínüleg készültek az esküvőre. Kezdtem azt hinni, hogy ők jobban be voltak zsongva, mint én. Nekem kezdte átvenni a zsongás helyét a parázás és konkrétan egész este nem aludtam semmit emiatt. Nem tudtam, hogy miért féltem. Annyi mindenről hallani mostanában és az élet is annyiszor kibaszott már velünk, hogy muszáj voltam mindent fenntartásokkal kezelni. Mi van, ha Kook meggondolta magát? Mi van, ha én már ott fogok állni az oltárnál, ő meg sehol?
Teljesen megbíztam benne, de mégis voltak ilyen rém képeim. Így is, szerintem még ekkor sem fogtam fel, hogy komolyan összeházasodunk.
Végül addig gondolkodtam magam elé meredve, hogy már csak az ébresztő hangjára lettem figyelmes. Kinyomtam, majd egy ásítás kíséretében kimásztam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt.
A nappalin áthaladva majdnem nekem jöttek ketten és akkora volt a felfordulás, hogy konkrétan a bútoraim eltűntek a sok cucc alatt. A konyhába érve megpillantottam anyát, aki éppen egy bögrét tett le az asztalra egy tányér rántotta mellé.

-Jó reggelt!

-Jó reggelt kicsikém!-mosolygott rám, majd megölelt.-Ez a tiéd, jó étvágyat!

-Köszi!-mondtam, majd leültem és nekiálltam elfogyasztani a reggelimet.-Ha megkérdezhetem, mi folyik a nappaliban?

-Készülünk az esküvődre, drágám.-nevetett fel.

-Azt észrevettem, csak nem tudom, hogy mire ez a nagy felhajtás.

-Jimin!-ült le velem szemben és komolyan a szemeimbe nézett.-Ennek a napnak tökéletesnek kell lennie! Hisz, a kisfiam vagy, meg ez nem egy átlagos esküvő lesz. Tudod, még most sem fogtam fel, hogy komolyan megházasodsz.

-Túl sokat tesztek értem.-hajtottam le a fejemet.

-Mert megérdemled. Annyi mindenen keresztül mentél már, mentetek már. Mostmár nektek is jár a boldogság.-mosolygott rám, majd felállt a székről.-Na én is megyek segédkezni.

-Anya!-szóltam utána.-Köszönöm!

Erre megint csak elmosolyodott, majd magamra hagyott a konyhában. Nem is kívánhatnék ennél jobb családot és barátokat magamnak. Egy kicsit könnybe is lábadt a szemem a gondolatra, hogy mit meg nem tesznek értem, de nem akartam sírni, ráérek még tartogatni a könnyeimet délutánra.
Gyorsan elmosogattam a koszos edényeket, majd kimentem a többiekhez a nappaliba. Nagy volt a sürgésforgás, nem is igazán értettem, hogy mikor mi történik, úgyhogy inkább csak leültem a kanapéra és figyeltem az eseményeket.
Egyszer csak valaki csengetett, én meg egyből rohantam ajtót nyitni. Na, nem azért, mert vártam Kookiet, áh dehogy. De sajnos nem ő volt és egy pillanatra meg is lepődtem, amikor megláttam az ajtóban állót egy nagy ruhazsákkal a kezében.

-Jiminie!-rohant elő Minji, akit eddig észre sem vettem.

-Szia picúr!-kaptam fel az ölembe, majd nyomtam egy puszit az arcára.