A munkatárs [JIKOOK]✅

9.

Conor halk ébresztőjének hangjára keltem szerda reggel. Még nem éreztem magamat jól hétfőn, ezért inkább még otthon maradtam pár napot. Ma meg már muszáj volt mennem dolgozni, mert délután találkozok Junghyunnal és azért az meg milyen már, hogy dolgozni nem járok, de kávézgatni meg igen.
Szerelmem kinyomta a készüléket, majd átölelte meztelen testem és nyomott egy puszit a homlokomra.

-Jó reggelt!-mondtam egy ásítás kíséretében, majd felkönyököltem mellette.-Jól aludtál?

-Melletted tökéletesen édes.-vigyorgott, aztán egy lágy csókban részesített.

-Csinálok kávét.-keltem ki az ágyból és egy alsót magamra kapva a konyhába sétáltam.

Amíg Conor a fürdőben készülődött, addig én összeütöttem egy kis reggelit, meg főztem magunknak kávét. Szépen meg is terítettem, ugyanis még volt sok időnk az indulásig, ezért úgy voltam vele, hogy nyugiba megreggelizünk együtt. Viszont, amikor Conor kisétált végre hozzám, egyből tovább is ment az előszobába és cipőjét kezdte húzni.

-Hova mész?-siettem oda hozzá, mielőtt még elhagyhatta volna a lakást.

-Dolgozni.

-De még rengeteg időnk van és csináltam reggelit is.

-Ne haragudj baba, de most nem. Este jövök.-adott egy gyors csókot, majd el is tűnt.

Kissé csalódottan fogyasztottam el a kettőnknek csinált ételt, miközben azon gondolkoztam, hogy hova ment ilyen korán.
Szombat óta járunk, de már nem érzem jól magamat ebben a kapcsolatban. Elvitt egy étterembe, ettünk egy jót, aztán megkérdezte, hogy leszek-e a palija, én meg nyilván igent mondtam. De nem olyan, mint ahogyan én azt elképzeltem. De lehet, hogy már megint csak hisztizek. Idővel úgyis jobb lesz minden, legalábbis remélem.

Miután reggeliztem, visszamentem felöltözni és belőttem a már kopásban lévő rózsaszín hajamat, aztán elindultam a munkahelyre. Szerencsére senki olyannal nem futottam össze, aki zavaró lett volna, így egy kisebb mosoly kíséretében léptem be az irodámba. Viszont amikor meglátta, hogy mi uralkodik odabent, még az az apró ajakgörbület is eltűnt az arcomról. Nem tudom mikor és hogyan, de valaki rózsakertté alakította a dolgozószobámat. Vagyis, mindehol rózsacsokrok voltak vázákba rakva, némelyik már egészen réginek tűnt.
Idegesen lépkedtem oda az egyik virághoz és ekkor pillantottam meg, hogy egy kis cetli is van rajta.

„Hiányzol!"

Nem tudtam mire vélni a kis üzenetet, ezért tovább sétáltam a következőhöz, aztán még tovább és az összes kis cetlit elolvastam.

„Nagyon sajnálom Jimin."

„Nagyon hiányzol! Remélem hamarosan látlak."

„Kérlek, bocsáss meg!"

„Minji is hiányol."

„Aggódom értem, remélem jól vagy!"

„Ha ezt olvasod, valami életjelet mutass felém! Nagyon aggódom érted. Elbasztam, nagyon elbasztam, de beszéljük meg, kérlek! Szeretlek."

Mire a végére értem olyan dühös lettem, hogy legszívesebben felrúgtam volna a vázákat. Nyilvánvaló, hogy ezeket az üzeneteket Jungkook írta, de hogy volt pofája az után, amit művelt?! Azt hiszi, hogyha mindennap hagy egy kupac virágot az irodámban egy kis üzenettel, azzal el van felejtve minden?
Idegesen rontottam ki a helyiségből, hogy kereshessek egy takarítót. Hamar össze is futottam egyel, kértem tőle egy szemeteszsákot, aztán visszamentem az irodámba. Szépen beledobáltam az összes virágot a vázákkal és a kis papírfecniket, majd elindultam keresni egy nagyobb szemetest. Viszont, ahogy kiléptem a szobából megpillantottam Jungkookot, ahogy éppen egy újabb kis üzenetet ír a falnak támaszkodva, mellette egy újabb csokor virággal. Hirtelen kapta felém fejét és ahogy meglátott engem hatalmas vigyor terült el arcán.