SzJG után /Befejezett/

Bandázás(12.rész)

Július 15.(szer) 1556 szó

Két nap múlva megyünk haza Párizsba, mert nem tudtam elintézni a vizsgáztatást... legalábbis Cortez így tudja. Nagyon rossz, hogy hazudok neki, de tényleg nem hagyhatom, hogy még csak egy minimális esélye is legyen annak, hogy Arnoldot vegyék fel mellém, mert akkor nagy balhé lenne. Viszont így, hogy haza megyek, meg tudom a akadályozni, szóval...
Egyébként nem írtam az elmúlt napokban, mert túl izgi dolgok nem történtek. Találkoztunk Dave-vel, Kingával, Zsoltival és voltunk moziba, mekiben, parkban, és elkísértem Virágot az első vizsgálatra, ahol kiderült, hogy tényleg terhes, és anyuméknál is voltunk. A mai eseményeket mindenképpen leírom, mert ma megyünk Zsoltiék garázsába, az egész osztállyal. Már nagyon várom, jó rég volt, hogy így bandáztunk együtt mind..
Reggel felkeltem szokásosan korán, olyan 7 körül, gyorsan letusoltam, felöltöztem és megcsináltam a hajam és a sminkem, majd csináltam magunknak egy gyors reggelit. Mivel Cortez nagyszülei ilyenkor nincsenek a házban(nemtudom hol vannak, de reggeltől délután 4-6ig mindig eltűnnek), ezért nekik nyilván nem csinálok. Felvittem a kész kaját és megpróbálkoztam felébrezteni Cortezt ( már 9 körül lehetett).
- Szívem ébresztő!- adtam neki egy gyors csókot- Kész a reggeli.- Mondtam és adtam egy puszit a nyakára.
- Kicsim, kelthetnél mindig így- mondta és magához ölelt.
- Jó még meggondolom, de most ébresztő, mert kihűl a reggeli- nevettem, aztán felültem az ágyon, hogy elérjem az éjjeli szekrényen lévő tányérokat.
- Nem is te lennél kicsim- nevetett fel Cortez is, majd felült ő is, hogy elvegye a tányérját.
- Amúgy mikor megyünk Zsoltiékhoz?- kérdeztem
- Este valamikor. Szerintem olyan 7 óra fele.- válaszolt- Az úgy jó- kérdezte
- Igen persze- mondtam és megcsókoltam.
Napközben én csináltam egy gyors sütit estére, mert ugye mindenki tudja, hogy kell vinni valamit, szóval én ezt a megoldást választottam. Közben Cortez elment és vett néhány piát, mert az is "elmaradhatatlan" elmondása szerint. Utána kerestem valami bulizós ruhát, ami az én esetemben nem nagyon tért el a hétköznapitól, csak annyiban, hogy kicsit nagyobb a dekoltázs, magasabb a sarok a cipőn és a szinte láthatatlan sminkből lett egy hétköznapi. Amúgy egy bordó ruha volt rajtam, szóval a sminkem is pirosra csináltam meg, a szememen volt a hangsúly így a számon csak extra csillogós szájfény volt.(Szerencsére Corteznek nagyon tetszett, viszont NAGYON meglepődött hogy ilyet is tudok)
Szokásunkhoz híven késve, 7:46kor indultunk el itthonról, ami annak volt köszönhető, hogy én a sminkemet igazgattam, Cortez meg a kocsikulcsát kereste. Mikor beértünk természetesen mindenki ott volt, még a fogadott osztálytársaink is, már csak ránk vártak, amit Kinga nem is hagyhatott szó nélkül.
- Szisztok!- köszöntünk Cortezzel egyszerre majd kicsit beljebb mentünk.
- Sziasztok, Csá, Hali, Cső- köszöntek vissza a többiek is.
- Renáta ti komolyan 1x nem tudtok időben megérkezni???- kérdezte Kinga mérgesen- 8 óra van és csak rátok várunk.- mondta felháborodva.
- Én is nagyon örülök neked Kinga, egyébként bocs hogy késtünk, csak Cortez nem találta a kocsikulcsot- próbáltam ráfogni.
- Na nehogy rámkend!- hőkölt hátra - Körülbelül 1 órán keresztül álltál a tükör előtt mire elindulhattunk-nevetett
- Tényleg Renáta, most nézem, egész jól nézel ki, nem tudom mit csináltál, de csinálhatnád gyakrabban is!- bókolt Kinga a maga módján
- Kösz!- motyogtam.
- Aztaa, Reni, tényleg dögös vagy.- szólalt meg Robi is
- Na kussoljál!- szólt rá Ricsi
- De most miért, ha egyszer dögös!- szállt be   Andris
- Mert azt mondtam!- mondta Ricsi
- Jó- jó, de a jó csaj, az akkor is jó csaj!- mondta Andris
- Na elég lesz, akadjatok le a barátnőmről!- parancsolta Cortez, és leült a fotelbe, majd az ölébe húzott.
- Igenis főnök!- mondta Robi és Andris, erre mindekiből kitört a nevetés.
Az este nagyon jó hangulatban telt, beszélgettünk, baromkodtunk, a fiúk zenéltek. Rendeltünk kaját, természetesen a régi idők kedvéért nem magyarul, úgyhogy Cortezen volt a sor, aki most olaszul kérte a pizzát ( időközben letette a nyelvvizsgát). Míg vártuk a kaját én félre hívtam egy kicsit Virágot, mert beszélni akartam vele, de természetesen Kinga is jött, mert ő nem maradhat ki semmiből.
- Na??- kérdeztem. Reméltem tudja miről beszélek és akkor nem kell Kingának is elmondani.
- Mi na?- kérdezte vissza értetlenül.
- Elmondtad neki?- kérdeztem remélve, hogy ebből rájön.
- Kinek és mit?- kérdezte. Hát igen, Virág nem túl okos lány.
Tudood..- mondtam
- Renáta megtennéd, hogy elmondod mit akarsz hogy mi is értsük?- kérdezte Kinga elvesztve a türelmét.
- Jó, akkor bocs Virág, de nem értetted a célzásokat, úgyhogy mostmár Kinga is tudni fogja..- mondtam
- Mit?- Kérdezte Kinga
- Azt kérdeztem Virágot, hogy elmondta-e Ricsinek hogy babát vár... merthogy Virág terhes- mondtam ki egy szuszra.
- Hogy mi? És én erről miért nem tudok?- kérdezte mérgesen.
- Bocsi Kinga, még nagyon friss, Renin kívül nem tudja senki.- mondta Virág.
- Ahhaaa- mondta végül- De akkor is mondanod kellett volna!- mondta- Amúgy hány hetes vagy?- kérdezte
- 4 leszek holnap.- mondta boldogan
- Na Virág gratulálok csak megértél te is, ha így akkor így.- mondta
- Kökii
- Na jólvan mostmár menjünk, mert keresni fognak minket.- mondta Kinga
- Okii, Oké- válaszoltunk
Még iszogattunk kicsit,volt aki nagyon(rokkerek,Zsolti) Cortezék zenéltek és sztorizgattunk a "régi" gimis éveinkről. Szerencsére mi nem olyan gimis osztály vagyunk,  akik 10 évente találkoznak, mi évente 1-2x találkozunk mind, kisebb csoportokban pedig 3-6x. Igaz ez se sok, de nekünk ez így jó és elegendő ahhoz, hogy a barátságunk ne romoljon meg.
Én éppen a kanapén ülve Jaques-al és Gáborral beszélgettem ( néha velük is kell) amikor Virág felrángatott, mert a fiúk valami hű de jó dalt játszottak és ő táncolni akart.
Táncoltunk egy 20percet, utána elmentem egy kis pezsgőért magamnak. Éppen vissza felé tartottam, amikor hallottam hogy elképesztő nagy csönd lett odabent. Mikor megláttam miért, nem sok kellett, hogy elejtsem a pezsgőmmel teli poharamat, de nem tettem, tartottam magam. Viki ott állt az ajtóban és engem fürkészett, amíg odaléptem Cortez mellé és ő szorosan magához ölelt, jelezve ezzel, hogy mellettem van.
- Te meg mit keresel itt?- Ricsi törte meg a csendet, ahogy általában.- Tudtommal senki nem hívott és nem is értem honnan tudod, hogy mind itt vagyunk- mondta
- Ha tudni szeretnéd a rokkerek kiposztolták, hogy ma mind itt lesztek, de amúgy meg ne aggódj, nem hozzád jöttem!- mondta gúnyosan
- Hát azt mindjárt gondoltam!- vágta rá- De akihez te jöttél, az téged nem akar látni! Egy cseppet sem érdekled!- jelentette ki Ricsi, majd ránk pillantott, Cortez meg bicentett, amolyan kösz félét.
- Azt gondolod?- kérdezte Viki gúnyosan, én meg azt hitten ott helyben elájulok.
- Nem gondoljuk tudjuk!- mondta egyszerre mindenki én meg nagyon boldog voltam... egy ideig.
- Ha ennyire biztosak vagytok benne, akkor Cortez miért találkozott velem és csókolt meg?- kérdezte gúnnyal. Erre a kérdésre mind Cortezre néztünk, én reflexesen eltoltam magamtól, egy lépéssel arrébb álltam és vártam, hogy mi lesz. Cortez meg az én reakciómat figyelte kétségbeesve.- Hát igen, sejtettem, hogy nem mondta. Miért mondta volna? Pedig olyan jól elvoltunk, fagyiztunk is egyet!- cukkolt tovább, én meg azt hittem ott helyben összeesem.
- Viki! Halgassál már, nem is mondasz igazat!- szólalt fel mostmár Cortez
- Oo, de miért tagadod, pedig olyan jókat sétálgattunk a Dunaparton, kézenfogva!- mondta nekem címezve. És talált, süllyedt. Ott még nem akartam kikészülni,de..
- Virág!!- néztem a barátnőmre. Cortez tudta, hogy kivagyok úgyhogy inkább hagyott.- Gyere ki velem légyszi, levegőre van szügségem.- mondtam és már húztam is magam után. Egy pillanatra hátranéztem és láttam Viki önelégült mosolyát, Cortez dühös,aggódó és szomorú tekintetét, és Kinga tekintetét ami azt sugallta, hogy ne legyek hülye. Lehet igaza van, de akkor mit keres itt, Viki. Kint is megpróbáltam magam tartani, annyira sikerült, hogy nem bőgtem el magam, csak könnyeztem. Éppen csöndben ültem a gondolataimba merülve, amikor Ricsi(?) jött ki. Azt mondta,  hogy Vikit elzavarták és mindenképpen halgassam meg Cortezt, mert nem az történt amit Viki mondott, nekik amíg én kint voltam egyedül kb 1 órát addig Cortez elmondta a sztorit. Megnyugtattam, hogy megfogom mindenképpen, csak kiszellőztettem a fejem. Ezután Ricsi bement és nagyjából 5 perc múlva Cortez jött ki.
- Szia- köszönt miután leült mellém
- Szia- köszöntem én is miközben magam elé bámultam.
- Figyelj ez a...
- Én annyit mondanék...- szakítottam félbe, és felé fordultam-, hogy biztos vagyok abban, hogy nem az történt amit a Viki elmondott...- kezdtem és a szemébe néztem. Szerintem sejtette mit szeretnék.
- De valami biztos, hogy történt, mert ha nem történt volna, akkor nem jöhetett volna ide és nem adhatott volna elő egy hülye sztorit- mondtam és megfogtam a kezét.- Szóval, mi történt igazából?- kérdeztem mélyen a szemébe nézve.
- Kicsim, igazából..- kereste a szavakat, egy nagy sóhaj kíséretében.- Valamelyik nap, amikor elmentem bevásárolni, visszafelé vettem egy fagyit. Innen szedte az ötletet.
- Jó, de, hogy jön a képbe Viki?- kérdeztem értetlenül
- Hogy éppen indultam haza, egyik kezemben a fagyi, másikban a telefon volt mert épp hívni akartalak, amikor Viki a semmiből hirtelen rámugrott, én hátraestem. Rajtam feküdt és végül azzal a szöveggel hogy fagyi van a számon, majd ő leszedi....megcsókolt.- mondta én meg nem tudtam mit mondjak. Cortez nem tehetett arról hogy ez történt, de akkor is elmondhatta volna. Végül azt mondta ami először eszembe jutott.
- Megcsókolt??- kérdeztem döbbenten
- Sajnálom kicsim tudom hogy..- de közbe vágtam.
- Nézd!- mondtam- Tudom, hogy nem tehetsz róla, és ha akartál volna, se tudtad volna megakadályozni, de azt hittem bízol bennem annyira, hogy elmondod az ilyen dolgokat is.- mondtam szomorúan
- Nem, én bízom benned, teljesen csak... nem tudtam mit szóltál volna.
- Hogy mit szóltam volna??- kérdeztem hitetlenkedve- Hiszen tudom, hogy sose tennél ilyesmit, tehát elhiszem neked amit mondasz! Szeretlek, ismerlek, szóval nincs miért aggódnod! Meg amúgy is Vikit is ismerjük.- nevettem fel és megcsókoltam Cortezt.
- Én is szeretlek kicsim!- mondta végül.

Viki:5/1* Ez már a legalja!
Cortez: 5/5** Egyszerűen csak szeretem, és kész!
Sminkes én: 5/4 Egész jó, csak még fura.
Hazugság: Utálom, ma majdnem elszóltam magam, mert ezt nem bírom... és még én magyaráztam neki a bizalomról. Pff