SzJG után /Befejezett/

Ebéd a szülőkkel(39.rész)

November 14.(szom) 836 szó

A tegnapi nap után, ma nem tudom mire számítsak. Ma jönnek Péterék ebédre, ma mondjuk el nekik hogy nagyszülők lesznek, de ha ilyen nagyon nem fogunk ma se beszélni Cortezzel mint tegnap akkor nem lesz túl jó hangulatú a délután.
Elég kényelmetlenül keltem, mondjuk hogy is lehet egy hintaágyban aludni..mindegy. Elmentem letusoltam, felöltöztem majd csináltam reggelit(11kor) Mire végeztem Cortez addigra ért haza valahonnan, nem mertem megkérdezni.
-Szia..-suttogtam.- Kész a reggeli,ha kérsz!
- Oké. Megcsinálom a teraszt, hogy tudjunk kint ebédelni majd ahogy megbeszéltük.- mondta és már kint is volt.
Én nekiláttam az ebédnek, nagyjából 2re készen lettem, úgyhogy kivittem az asztalra a kaját, meg az evőeszközökez. Cortez egész nap látványosan került, például ha a nappaliban volt, pl telefonált, és én valamiért odamentem, akkor egyből elment. Meg hasonlók. Nagyon zavart, főleg az hogy itt van, egy házban velem úgy hogy baromira haragszik, de ha megpróbáltam beszélni vele, valahogy mindig lerázott. 4kor már mindennel készen voltunk az ebédhez, úgyhogy én olvastam, Cortez pedig telefonált. Mikor letette úgy éreztem most már tényleg muszáj vele beszélnem mert ez így nem jó.
- Na jó! Meddig haragszol még ennyire?- léptem oda mellé,Cortez pedig meglepetten nézett rám.- Sajnálom, oké?! Hülye voltam, nem kicsit! De már nem tehetek semmit, és nagyon akkor sem tehettem mert tudod hogy időnként "bekattanok"! Sajnálom!- mondtam- Igen, ezzel nagy bajom, nagy bajunk is lehetett volna, de nem lett!- sütöttem le a szemem és asszem bekönnyeztem.
- Reni.- sóhajtott egyet.- Haragszom igen. Azért mert nem vigyázol a kicsikre, de legfőképpen azért mert nem vigyázol magadra!- mondta és felemelte az állam hogy a szemembe nézhessen.. Na várjunk. Akkor engem féltett, nem is a kicsiket????
- Mii??- sokkolódtam
- Pont ahogy mondom.-mondta és szorosan magához ölelt.- Szóval ilyet ne csinálj megint!
- Nem fogok!- mondtam a szemébe nézve, Cortez meg letörölte azt az egy könnycseppem és megcsókolt. Belevesztünk a csókokba, végül a csengő választott szét minket.
- Sziasztok- köszöntek Cortez szülei.
- Sziasztok, Üdv!- köszöntünk mi is.
- Gyertek be...esetleg!- mondta Cortez.
- Igen, hogyne.- valaszolt Péter és indult is be. Gabriella nem jött olyan lelkesen, de Péter húzta maga után. A nappaliban végül megálltunk.
- Ömm-kezdtem kicsit feszülten, amit Cortez rögtön észrevett rajtam, úgyhogy odajött hozzám és hátulról átölelte a derekamat. Mit ne mondjak sikerült megnyugtatnia.- Kint ebédelünk majd a teraszon, remélem nem probléma.
- Nem. Szerintem jó ötlet.- mondta Péter.
- Jó, akkor szerintem menjünk ki.- szólt Cortez.
- Rendben.- mondták.
Kint szedtem enni mindenkinek, aztán leültem Cortez mellé, a szülei meg szembe ültek velünk. Elkezdtünk beszélgetni, mindenről, az alapoktól kezdve, a sulin át, a  hétvégéinkig, a szüleimről. Igaz Gabriella inkább csak hallgatott, gondolom ha megszólal, nem kedves dolgokat mondott volna.
- Amúgy...-kezdte Cortez és rám nézett. Igen most akarja elmondani az eljegyzést, merthogy még azt sem tudják, meg a terhességemet. Én biccentettem egy aprót és megfogtam a kezét az asztal alatt.- mondanunk kell valamit. Pontosabban két dolgot.- mondta a szüleinek de közben rámmosolygott. A szülei kérdőn néztek minket, láthatólag nem értették.
- Az egyik..- mondta Cortez - hogy eljegyeztem Renit.
- Tessék??- kérdezte Gabriella- Hogy a...
- Gabriella!- vágott közbe Péter.- Megbeszéltük nem?- kérdezte. Gabriella biccentett egyet, és néma csendben várt.
- Gratulálok akkor nektek!- mondta Péter- Mikor volt az eljegyzés?
- Köszönjük. Nos. Lassan 3 hónapja.- mondtam.
- Értem. És mi a másik dolog?
- Gondoltuk jobb személyesen elmondani.- vágott bele Cortez.- És ez miatt hívtunk meg titeket hogy elmondjuk...
- Mondd már!- akadt ki Gabriella.
- Szóval, hogy tudjátok, Renivel babákat várunk, nagyszülők lesztek.- mondta lazán, de éreztem hogy kicsit ideges, szóval minimálisan megszorítottam a kezét.
- Hogy mondod???- Gabriella teljesen kiakadt.- Te ezt nem...
- Gabriella! Elég!- szólt rá Péter, de hasztalanul.
- Ezt nem mondhatod komolyan!- emelte már fel a hangját- Komolyan gyereket nemzettél ennek a ri*ncnak?? Ráadásul kettőt?
- Anya, azonnal hagyd abba!- kiabált rá.- Tudtam hogy hülyeség neked szólni, az életemet már elegendően tönkre tetted, nem akartalak a gyerekeim közelében tudni, Reni kért meg rá, hogy hátha nagyszülőnek összeszeded magad, hamár anyának olyan pocsék voltál. De erre sincs esély szóval..- mutatott az ajtó felé.
-  Ádám...- nézett Gabriella elkerekedett szemmel.
- Menj! El!- emelte fel a hangját. - Apa te maradj nyugodtan!
- Péter!- kiáltott az ajtóbol Gabriella.
Péter visszaszólt neki hogy ő marad, erre képzelhetitek, Gabriella kiborult és kiviharzott a házból. Amúgy Péterrel nagyon jót beszélgettünk, este 8kor pedig elment.
Leszedtem az asztalt, addig Cortez elment zuhanyozni. Éppen mosogattam amikor hátulról átölelte a derekamat és belepuszilt a nyakamba, én meg ösztönösen felnevettem. Cortez szembefordított magával és a szemembe nézett.
- Kösz.- súgta a fülembe.
- Mit?- értetlenkedtem
- Apával kezd újra normális lenni a kapcsolatom, és ezt neked köszönhetem.- mondta mélyen a szemembe nézve.
- Azt hogy apukád nem akar rosszban lenni és nem áll már ki anyukád mellett azt...- magyaráztam, de megcsókolt. Én visszacsókoltam közben a hajába túrtam. Elvoltunk így egy ideig aztán felmentünk a hálóba. Az ott történtek meg már csak ránk tartoznak.

Béke:5/5* Kibékültünk. Azt hittem tovább fog haragudni valamivel, de szerencsére nem.
Péter:5/5 Meglepődtem rajta, de ahogy ma beszélgettünk, tényleg kedvesnek tűnt.
Cortez:5/5*** Nagyon❤😍 Azért haragudott mert nem vigyáztam magamra. Jobban féltett mint a kicsiket. Ami amúgy jo? Asszem igen. Jelen helyzetben jó. 🥰