SzJG után /Befejezett/

Újra itthon(37.rész)

November 11.(szer) 891 szó

Ma ismételten mire keltem?? Arra hogy baromi nagyon hányingerem van, és készülök kidobni a taccsot. Cortez melkasán aludtam szóval, nem terveztem rá hányni, ezért rekordsebességgel(amire amúgy ő is felkelt)kipattantam az ágyból és rohantam a vécére. Hánytam, de közben Cortez is utolért, úgyhogy szokásosan hátrafogta a hajam. Miután végeztem letusoltam, fogat mostam aztán mivel feszülős póló volt rajtam, észrevettem a tükörben hogy minimálisan ugyan, de növekszik a hasam, szóval reflexből megsimogattam.
Reggeli közben eszembe jutott valami amiről mindenképpen beszélnünk kellett volna Cortezzel.
- Szivem.-kezdtem, majd felálltam az asztaltól és ráültem a tetejére. Amúgy is jól laktam már. Cortez kérdőn nézett rám, majd odajött hozzám, a szemembe nézett és felült mellém az asztalra.- A szüleid...- kezdtem bele de ennyi elég volt, Cortez tudta mire gondolok mert felsóhajtott. Szerintem remélte hogy megváltozott a véleményem. De nem, nem változott.
- Szóval hogy,...megbeszéltük. Tudod.- mondtam a szemébe nézve.
- Igen. Tudom, de...
- Szivem, azóta eltelt már majdnem 2 hónap hogy ezt megbeszéltük. Mit szeretnél mikor értesüljenek hogy lesz két unokájuk??- kérdeztem.- Muszáj szólni!
- Igen, de, figyelj. Téged utálnak. Ha idejönnek és elkezdenek sértegetni, akkor te is nagyon ki leszel borulva, ugye a terhesség miatt, én meg akkor elzavarom őket.-mondta
- Oké. Nem kizárt hogy ez megtörténik.- mondtam és megfogtam a kezét.- De akkor is tudniuk kell róla, szóval vállalom a kockázatot! És nincs vita!- zártam le a témát
- Te nagyon nagyon bolond vagy!- ölelt magához
Lehet. De akkor hívod őket?
Igen..de Skype-on, és neked is kell jönnöd!-mondta bennem meg megállt az ütő
- Tessék????- kérdeztem
- Igen. A te ötleted szóval ne maradj ki belőle!.
Oké!- fújtattam. Cortez gyorsan felment a laptopjáért aztán kb 2 perc múlva itt is volt mellettem.
- Akkor hívom őket!- mondta
- Oké- vettem egy nagy levegőt. Cortez megfogta a kezem és úgy vártuk hogy felvegye valaki.
- Nahát! Ádám csak nem kido....- kezdte Gabriella de észrevette hogy én is jelen vagyok.- Szóval nem. Akkor minek hívtál minket? Tudod hogy nem vagyunk kíváncsiak a szajhádra!
-Gabriella!-szólt rá Péter- Elég ebből! Még meg sem szólaltak szegények de te már azt a szerencsétlen lányt szidod? Nem érzed hogy szánalmas vagy?-kérdezte. Cortezre néztem aki láthatóan ugyan annyira megdöbbent azon hogy az apja kiállt mellettünk.
- Hogy mi? Péter hogy..
- Gabriella vagy halgasd meg őket úgy hogy nem szólsz egy rossz szót sem,vagy akkor beszélek velük én egyedül!- mondta komoran
- Nos hát, akkor..sziasztok!- mondta és egy gúnyos mosollyal az arcán kiment a képből.
- Szóval?- kérdezte Péter
- Öhm...- néztem Cortezre aki még mindig sokkban volt,nem szokott hozzá hogy az apja megvédi bármilyen szinten.- Szivem.- súgtam oda neki mire észbe kapott.- Miért is hívtuk a szüleidet?- kérdeztem.
- Igazából, lett volna egy kérdésünk, de így hogy látom hogy anya még mindig nem képes elfogadni Renit, így ezt inkább fel sem teszem.- mondta
- De!- mondtam mire Cortez rám nézett és válaszra nyitotta a száját.
- Reni. Hallottad. Anyám ki nem állhat, így ezt nem lehet!
- De muszáj!- erősködtem.
- Nem! Nem, muszáj! Elmondjuk nekik telefonon Reni az oké, de az hogy ide hívjuk anyámat azt felejtsd el!-emelte fel a hangját. Tudtam hogy nekem akar jót, mert nem akarja hogy az anyja bántson, de...mindegy, a lényeg, hogy nem szeretem ha haragszik, így terhesen pláne nem, szóval elfogadtam, elkaptam róla a tekintetem és könnybe lábadt a szemem.
- Na, kicsim.- emelte fel az állam.- Ne haragudj!
- Nem. Igazad van. Nincs értelme.- öleltem meg.
- Most már elmondanátok hogy minek nincs értelme, és miről beszéltek?- kérdezte Péter
- Reni elszeretett volna hozzánk hívni titeket szombatra egy ebédre beszélgetni, de anya miatt esélytelen.- mondta Cortez
- Értem, megyünk- válaszolt
- Tessék??- kérdeztük egyszerre.
- Beszélek anyáddal, ha nektek ez fontos akkor elintézem!- mondta
- Rendben.- mondtam és Cortezre néztem aki a döbbenettől meg sem tudott szólalni, ezért kicsit megszorítottam a kezét.
- Hát...apa-kezdte- Nem tudom, mikor mondtam ezt neked utoljára, de...köszönöm!
- Nincsmit!- mondta.- Amit anyád művel az abszurd. Évek óta együtt vagytok és nem tudtunk egy normális beszélgetést sem folytatni. Ez egy tökéletes alkalom hozzá, hogy észhez térjen.
- Rendben.- mondtam. Cortez full sokkban volt, tényleg nagyon meglepődött.- Akkor, szombaton, várjuk önöket, remélem sikerül meggyőznie Gabriellát.
- Biztos vagyok benne.- mondta- Akkor sziasztok.
- Viszlát.- elköszöntem és Cortezre néztem aki csak meredten bámult maga elé.
- Szivem. Jól vagy?-kérdeztem amikor már gyanúsan sok ideje néma csendben ült.
- Az apám!- nyögte ki végül.
- Igen?
- Mellénk állt anyámmal szemben.- mondta- Reni, utoljára talán 12 éves voltam amikor nekem adott igazat valamiben.
- De ez jó, nem?- kérdeztem
- Persze hogy jó! Köszönöm!- mondta nekem, de nem értettem hogy miért.
- De mégis mit köszönsz?- néztem a szemébe.
- Ha te nem nyaggatsz soha nem hívjuk fel őket, és...- hosszasan megcsókoltam.
A nap hátralévő részében, én kint gördeszkáztam Cortez segítségével. egyre jobban megy már. Aztán skype-oltunk Zsoltiékkal, én írtam a könyvemet, filmet néztünk, msn-en beszéltem Petivel. Este 11 körül aludhattunk el végül.

Mai nap:5/5 jó sok mindent csináltunk, a deszkázással is jól haladok, már lassan tudok egyedül menni.
Cortez: 5/5 ❤🥰😍
Péter:5/? Ma jófejnek bizonyult,de kíváncsi leszek a szombatra

November 12.(csüt)
Kint egész nap rossz idő volt, ami a hangulatomra is rátette a bélyegét mivel egész nap hisztis voltam. Cortezzel 2ig aludtunk de utána is csak reggelizni keltünk ki az ágyból, aztán filmet néztünk, Skpe-oltunk a többiekkel, én olvastam, piszkáltam Cortezt meg ilyesmi. Semmi extra nem történt ma.

Vihar:5/1* nem tudtunk ma semmit csinálni..
Cortez:5/5*** ❤🥰😍😘