SzJG után /Befejezett/

Love(42.rész)

November 24.(kedd) 979 szó

Fuhh..tegnap alig tudtam elaludni, forgolódtam össze-vissza egész végig az ágyban, mivel tudtam hogy az én drága szívem ma ér haza. Így viszont fel is ébredtem valószínűleg nem sokkal az után hogy megérkezett,lezuhanyzott és ledőlt mellém. Tudtam hogy még ébren van, mert a mozgolódásomat egy mosollyal nyugtázta.
- Szia szivem.- suttogtam majd hozzábújtam és adtam egy puszit a szájára. Nem nagyon akartam,de hagytam szegényt aludni hisz most ért haza.
- Szia kicsim.- üdvözölt ő is, de már egy hosszú csókkal.
- Hiányoztál!- hajtottam a fejem a mellkasára.- Nagyon.
- Te is nekem.- felült az ágyon, és az ölébe húzott.- Hosszú, és unalmas volt ez a hét.- mondta majd belepuszilt a nyakamba, aztán áttért a számra. Hosszan csókolt, én a haját piszkáltam, aztán eszembe jutott hogy most jött haza.
- Hé.-toltam egy picit magamtól.
- Miaz, baj van?- kérdezte fűrkésző tekintettel.
- Nem, semmi, de..- kezdtem.- Most értél haza egy hosszú repülőútról. Tuti fáradt vagy, most aludjunk ink...- erre az ujjával letapasztotta a számat és csak mosolygott egyet. Vagyis nem, nem tervez aludni.
- Szerintem inkább folytassuk ott, ahol abbahagytuk!- mosolygott kedvesen, aztán megcsókolt. Aztán újra és újra. És onnantól meg titok.
Miután délután 1kor kikeltünk az ágyból, rendeltünk kaját, én beraktam mosni, mosogattam, és segíttem Corteznek normálisan kipakolni a holmijait.
- Miért nem tudsz normálisan bepakolni a szekrényedbe, és rendet is tartani ott?- kérdeztem amikor megláttam mit művelt. Konkrétan az összes holmiját csak besúvasztotta a polcokra. Csoda ha így megtalál bármit is.
- Te meg miről beszélsz??- kérdezte döbbenten.- Az én szekrényemben totálisan nagy a rend!- mondta határozottan,mint aki tényleg komolyan beszél.
- Biztos egy szekrényről beszélünk?-csodálkoztam.- Csak mert a tiedben semmit nem lehet megtalálni akkora a "rend".
- Hé! Ez felháboritó!- duzzogott- Szerintem rend van ott!- ismételte. Erre kinyitottam a szekrénye, és az enyémnek az ajtaját hogy lássa mit nevez rendnek. Viszont még mindig értetlenül nézett rám.
- Jó! Ha neked ez a rend, akkor, valamit nagyon nem jól csinálsz!- nevettem fel.
- De hát..
- Segítek neked rendberakni a szekrényedet!- vágtam közbe- Gyere!
- De..- nem igazán szerette volna hogy rendbe legyen.
- Most!- mondtam kicsit hisztisebben, amit Cortez is észrevett mert rögtön felállt és jött. Igen ha a hangom kezd hisztis,lenni akkor bármelyik pillanatban bekattanhatok, szóval nem éri meg olyankor tovább ellenkezni. És ezt már ő is tudja.
A szekrényét 1 óra alatt rendbe raktuk, pontosabban én, Cortez meg szörnyülködött hogy mit művelek. Amúgy rengeteg olyan dolog volt a polcon ami nem ruhás szekrénybe való, pl: töltő, gördeszka,gitár, rágópapír,gimis füzetek(?). Szóval igen.
Miután ezzel megvoltunk, kimentünk a nappaliba, és felhívtuk Ricsiéket.
- Császtok! Szioo!- köszöntek Virággal.
- Sziasztok!- köszöntünk.
- C! Milyen volt a meló- út?- érdeklődött Ricsi. Nem mintha nem beszéltek volna minden másnap legalább de azért na.
- Hosszú, unalmas.- válaszolt Cortez röviden.
- Uuu. De hova kellett menned??- kérdezte Virág.
- Fuuh.- gondolkozott- Belgium, Olasz, Hollandia, Ausztria.- mondta unottan.
- De joo!
- Te és Ren! Mi a fészkes fenét csináltál egyedül otthon addig?- most esett le Ricsinek hogy egy hétig egyedül voltam itthon. Hát igen, jó kis dolgokat. Kingát összesen 3× kellett hívnom hogy észhez térítsen, de az jó. Vagy nem?
- Tényleeeg?!- esett le Virágnak is.
- Igaz kicsim. Mit csináltál a héten?- érdeklődött most már Cortez is.
- Hát..- kezdtem el gondolkozni.- befejeztem a könyvemet, és elkezdtem a következőt, akkor...voltam a cukrászdában néhányszor. Sütöttem sütiket, és rengeteg filmet néztem.- hadartam.- Voltam rucikat venni, de nem kötött mert...mindegy, aztán...-magyaráztam.
- Mi?- kérdezte Cortez
- Semmi, semmi.- tereltem el.- Ja, voltam a parkban minden másnap. És kijelenthetem hogy tiszta profi vagyok.- nevettem ki saját magam, de Cortez is nevetett velem.
- Miről beszélsz? Minek mész te a parkba?- kérdezte Ricsi. El nem tudta képzelni hogy minek megyek a parkba egyedül.
- Hát. Ricsi, azért...- kezdtem.- Jól figyelj! Azért mert megtanultam suhanni a deszkán!- mondtam ezt úgy mintha a világ legnagyobb dolga lenne. Igazából tőlem az is. Ricsi nemes egyszerűséggel kinevetett(Virág meg már nem volt ott, elment kutyát sétáltatni) láthatóan nem hitt nekem.
- Te Ricsi! Komolyan mondja!- adott nekem igazat Cortez, mire Ricsi egy pillanatra lefagyott.
- Ren deszkával???- kérdezte döbbenten- Anélkül hogy kitörné a nyakát??
- Igen- mondtam egyszerűen.
- De azt hogy?? És egyáltalán minek??- értetlenkedett tovább
- Mert...- kezdtem, de nem igazán szerettem volna megmondani az igazi okát.- mert...
- Azért mert régen is szeretett volna, csak nem volt aki megtanítsa!- segített ki Cortez, én meg hálásan mosolyogtam rá.- Most viszont én segítek neki, és most hogy megy neki, a következő a gitár lesz!- jelentette ki, majd átkarolta a vállam.
- Ahaaa- lepődött meg Ricsi.
- Mi?- kérdeztem döbbenten.
- Igen. Mert azzal még többet szenvedtél gimiben mint a deszkával, de soha nem sikerült megtanulnod. Még azt a hülye szúnyogos-"dalt" sem.- mondta a szemembe nézve, én meg elnevettem magam aztán szorosan megöleltem.
Miután befejeztük Ricsivel a teljesen értelmetlen beszélgetést ebédeltünk, és elmentünk a parkba, mert Cortez meg akarta nézni hogy tényleg tudok e menni a deszkán vagy csak szivatom. Mondjuk nem értem miért szivatnám, de a lényeg a lényeg hogy a parkba mentünk hogy leteszteljen.
- Na akkor lássuk mennyire vagy profi!- nyomott egy puszit a homlokomra.
- De ne nevess ki!- parancsoltam rá- Még nem megy olyan jól!
- Rendben, nem foglak!- mondta.
- Ja és legyél azért mellettem ha esni keszülnék!- kértem
- Hogyne!- vágta rá. Bár éreztem a hangján hogy visszatartja a nevetést.
Elléptem tőle néhány lépést a kezembe vettem a deszkát és gondolkoztam. Az indulásnál legurítom, gyorsan rápattanok, ha kell fordulok(igen az is megy), és megállásnál húzom magam után a jobb lábam.- Indulsz?- kérdezte Cortez mosollyal az arcán, engem kizökkentve a gondolataimból. Enyhén bólintottam aztán leraktam a deszkát, rápattantam, hajtottam egyet- kettőt, és csak gurultam.
- Vigyázz, árok!- kiáltotta mögülem Cortez.
- Oo!- jeleztem hogy hallottam amit mondd, aztán egy kicsit jobbra hajolva, kanyarodtam. Egy padnál pedig megálltam. Cortez 2 másodperccel jött utánam, ugyanúgy deszkával.
- Nahát!- lépett hozzám Cortez.- Nagyon ügyes vagy!
- Köszönöm! Jó tanárom volt!- néztem a szemébe, ő meg megcsókolt.

Cortez: 5/5 Végre itthon van❤🙂
Szekrény: 5/5 Rendberaktam, de durva, hogy milyen volt.
Deszkázás: Jól megy. Cortez szerint is🥰