SzJG után /Befejezett/

Ezt én nem akarom!(57.rész)

661 szó
" Nem tudom, most mi lesz, de egy biztos. Én is, és ő is összetörtünk! "
*
*
*
*
*
Nem akarok sírni, hiszen én csináltam ezt az egészet! Lehet, hogy most miattam nem beszélünk Cortezzel hetekig, akár hónapokig. Mert oké. Ő lehet, hogy próbálkozik majd, de ugyanúgy nem lesz velem őszinte, én meg tartani fogom magam. Azt mondtam, hogy ameddig nem bízik bennem, addig tekintsen rám úgy, mint egy szellemre, ehhez tartani fogom magam!  - gondolkoztam könnyes szemmel, miközben leértem a nappaliba, ahol Ricsiék üldögéltek.

Mindenbizonnyal minket vártak, így röpke másfél óra után.
- Renii, végre megjötte...- nem fejezte be, mért látta, hogy sírok, és azt is, hogy egyedül jöttem le.
- Ren...- jött oda hozzám Ricsi. Azaz jött volna, csakhogy eszembe jutott, hogy mindhárman titkolóznak előttem.
- Hagyj!- léptem el tőle, majd a fürdő felé vettem az irányt.
- Reni!- futott utánam Virág, és elkapta a karom.

Komolyan, ma mindenkinek ez a mániája?

- Hagyjatok már békén!
- Nem! Ren, mi a baj?- kérdezi Ricsi.
- Hogy mi a baj?- nevetek fel kínomban.- Az hogy mindhárman titkolóztok előttem!
- Na várjunk!- akadt ki Ricsi.- Nem mondta el?
- Nem, képzeld nem mondta!- szökött ki ismét pár könnyem amit azonnal letöröltem.
- Az a barom!- káromkodott Ricsi.
- És most hogy...?- utalt Virág. Szerencsére én értettem. Ricsi viszont annál kevésbé.
- Megmondtam neki, hogy...- csuklott el a hangom, mert ez igazából nekem is szar.
- Hogy ameddig nem képes velem őszinte lenni, tekintse úgy, hogy itt sem vagyok. Átköltöztettem az egyik vendégszobába!- folyt ki egy könnyem.
- Uuhhh!- ölelt meg Virág.
- Komolyan ezt az idióta barmot! A földön nincs mé...
Nem tudta befejezni a mondatot, Cortez száguldott le a lépcsőn.
- Reni...- jött felém.
- Állj! Nem emlékszel mit mondtam? Itt sem vagyok, tudod! Hagyj békén!- indultam el mellette, fel az emeletre. A lépcső tetején megálltam, mert hallottam, hogy Ricsi még mond valamit.
- Igazad van. Ezért tényleg megéri titkolni.
- Nem.., de...- Cortez
- Csak a kifogásokat keresed, ahelyett, hogy elmondanál neki mindent! Idióta vagy C az az igazság!- mondta, majd hallottam hogy ő is jön fel.
- Ren?- ért mellém.- Te..
- Mindegy.- mentem tovább a szobánkba. Ami határozatlan ideig csak az én szobám.
Ledőltem az ágyra és sírtam, nem igazán tudom hogy most miért, de sírtam. Nagyjából 10 perc után( ekkor már 9 óra lehetett ) hallottam valami hangot, viszont nem érdekelt. Ugyanúgy feküdtem az ágyon, magzatpózban( már amennyire tudtam a pocakomtól ) és sírtam. Egyszer csak éreztem, hogy az ágy mellettem besüppedt. Megfordulok, hogy megnézzem ki az, és vajon ki? Hát persze, hogy Cortez. Gyorsan letörlöm a könnyeimet, majd felülök.
- Komolyan? Miért nem tudsz egyszerűen békén hagyni?- kérdezem mérgesen.
- Mert nem!- vágja rá.
- Pedig jó lenne ha menne! Megmondtam! Itt sem vagyok, szóval...- mutattam az ajtó felé.
- Reni...
- Nem! Menj!- folyt ki egy könnyem. Nekem sem esik ez jól, dehát.. ez van!
- Kicsim, te sem akarod ezt!
- De, ezt akarom! Menj már!- gördül le még egy könnycsepp.
- Nem, nem akarod! Nézz magadra!-mosolyodik el kedvesen. Igaza volt, de nem hagyhattam magam.
- Igazad van!- szántotta végig egy újabb könny az arcom.- De nem számít! Nem bízol bennem, úgyhogy  menj már el az istenért!- csuklott el a hangom.
- Reni...- a szemében úgy csillant fel a felismerés szikrája, mint a tűz.- Én...
- Menj már..- suttogom és az ablakhoz sétálok. Néhány másodperc múlva, az ajtó nyitódását- csukódását, hallom, vagyis Cortez kiment. Először megkönnyebülten felsóhajtottam, majd az ágyra dőlök,  keservesen sírni kezdek, mert rájöttem, hogy bármennyire haragszom, én ezt nem akarom, nem fogom bírni. Még megpróbálom egy kis ideig tartani magam, de érzem, nem sok kell, és ígyis- úgyis megbocsátok neki, mert egész egyszerűen nem bírom.

Mai nap: 5/1**** Jól kezdődött, rosszul végződött. Nagyon, nagyon rosszul.
Karácsony: 5/2* A veszekedésünk miatt semmi nem volt. Elmaradt a vacsi, az ajándékozás, minden. Egyedül a reszkessetek betörőket néztük meg.
Cortez: 5/1* Ilyen is rég volt. Nagyon szarul érzem magam, igen, hogy így viselkedem Cortezzel, de ő meg nem bízik bennem...
Holnap megyünk haza: 5/? Uhh... Teljesen kiment a fejemből! Holnap délután 3kor indul a gépünk. Na basszus. És most hozzánk megyünk majd, de hogy tartjuk majd titokban hogy összevesztünk??? Ohh, nekünk!