SzJG után /Befejezett/

Egy átlagos nap (2.rész)

Június 10. (hétfő)

Reggel felkeltem, és mielőtt kinyitottam a
szemem, mint minden reggel felkészítettem magam arra, hogy nem lesz mellettem Cortez. (mivel ugye dolgozik) Kinyitottam a szemem, és meglepődve tapasztaltam, hogy ott szuszog mellettem, a jobb karjával átölelve.
Ez eddig, hogy nem tűnt fel?
– Cortez?!– suttogtam a fülébe, és adtam egy puszit a szájára. Vártam egy kicsit, nem válaszolt, és tudtam, hogy élvezi ezt az egészet.
– Cortez!!?– kiabáltam rá kérdőn, miközben felültem az ágyon. – Elmondanád, hogy mégis mit keresel még itthon??– Most már kezdtem elveszíteni a türelmemet.
– Mi az Reni nem örülsz nekem? Mert akkor máris elmegyek– mondta "durcásan" és már fel is ült.
– Nem, nagyon örülök, persze, csak, tudod... hétfő, meló?!– mondtam, Cortez csak elmosolyodott.
– Tudod, vettem ki egy hét szabit, hogy végre tudjunk csinálni valamit, ha már úgyis lediplomáztál– felelte laza mosollyal az arcán, én meg örömömben a nyakába borultam, és megcsókoltam.
- Dehát miért nem mondtad?- tettettem felháborodást. Persze mosolyogtam egy kicsit.
- Kíváncsi voltam a reakciódra, ha itthon találsz- válaszolt, megragadta a karomat és berántott az ölébe. - Szóval szerinted mit csináljunk ma?- kérdezte és megcsókolt.
- Úgy látom vannak terveid- nevettem fel.
- Igen!- (megcsókolt) -ami azt illeti, (szintén megcsókolt)- kezdte, de félbeszakítottam, kissé eltolva magamtól.
- Nana...- szóltam rá- Még vásárolni kell estére, hisz meghívtad a munkatársaidat
vacsira, és szeretnék nektek valamit főzni, neked meg rendbe kell tenned az udvart, és a teraszt... Úgyhogy most nem lehet! - mondtam, bár én is nagyon szerettem volna, ezért hozzátettem.- De este bepótoljuk, ne aggódj- mosolyogtam rá, majd elindultam a fürdő felé, amikor Cortez elkapta a kezem, és visszahúzott, az ölébe.
- Cortez, az előbb mondtam hogy sok dolgunk van, elengedsz átöltözni vagy este éhen maradtok?- kérdeztem hisztisen.
- Nos...- húzta az agyam tovább.
- Cortez!!- kiabáltam rá ellentmondást nem tűrő hangsúllyal (legalábbis szerintem), mire Cortez elnevette magát.- Mégis mi ilyen vicces?- kérdeztem felháborodva.
- Bocsi -szabadkozott.- Csak olyan vicces és cuki ha mérges vagy- mosolygott rám.
- Vicces?!Cukii?!- akadtam ki.
- Igen Reni, az vagy.- válaszolta, és adott egy puszit a számra.
- Hát... jó... de most már megyek.. mert nem fogunk.. elkészülni- makogtam kipirulva, és berobogtam a fürdőbe. Mikor becsuktam az ajtót hallottam, hogy Cortez kuncog valamin. Gondolom azon, hogy még most is milyen zavarba tud hozni.
Letusoltam, megcsináltam a hajam, egy lágy sminket és mivel a rucimat kint felejtettem, törcsibe mentem ki. Úgy tűnik ma nem akarja az univerzum, hogy megússzam a...
Nem mintha annyira akarnám, de na.
Halkan mentem ki, hogy Corteznek fel se tűnjön, hogy hamarabb mentem ki a fürdőből. Pech. Már éppen a nadrágomat vettem fel amikor hallottam nyílni az ajtót.
- Segítsek?- kérdezte ravasz mosollyal az arcán.
- Megbeszéltük, nem?- válaszoltam, mivel tudtam, hogy mire céloz. És adtam neki egy puszit.
- Jó, jó!- mondta unottan, majd megcsókolt, majd megint, végül egy puszit adott a homlokomra, és elindult.
- Hová mész?- kérdeztem utána.
- Rendbe rakom a kertet ahogy megbeszéltük- mosolygott kedvesen.
- Rendben, majd szólok ha kész a reggeli, remélem megfelel- szívattam.
- Persze - adott még egy csókot, és elindult a kertbe én meg a konyhába.
Bundáskenyeret készítettem, forró teával és természetesen Corteznek Cola-t is vettem ki a hűtőből.
- Cortez!- kiabáltam, mert nem tudtam mennyire hallja.
- Ne kiabálj, nem vagyok süket- mondta nevetve.
- Jól van na- duzzogtam.- Amúgy kész a reggeli. Gyere... most! - húztam magam után.
- Miért van az Reni, hogy amikor kaja van te rögtön sietsz?- kérdezte, mikor az asztalhoz ült.
- Ez nem igaz!- vágtam rá azonnal.
- Nem?- kérdezte azzal a gyönyörű mosolyával.
- Na jó talán egy kicsit- adtam meg magam.- De most már együnk mert kihűl!- mondtam sértődötten, erre Cortezből kitört a nevetés.
Reggeli után Cortez folytatta a kinti munkálatait, én pedig elmentem bevásárolni a helyi szupermarketbe, ahol megvettem minden szükséges dolgot a mai
" munka" vacsorához. Utána beugrottam a sarkon lévő kávézóba és ebédeltem. Közben felhívtam Cortezt.
- Szia- köszöntem
- Szia- köszönt ő is
- Készen vagy? Ebédeltél valamit?-kérdeztem aggódva
- Ne aggódj Reni, készen vagyok, és ebédeltem is, és mielőtt kérdeznéd, rendeltem pizzát- mondta komolyan, de hallottam hogy visszatartja a nevetést.
- Jó, akkor jó, én öt perc és otthon vagyok, amúgy a munkatársaid mikorra jönnek?- kérdeztem.
- nyolcra körülbelül- válaszolt.
- Oké, akkor otthon, puszi- köszöntem el.
- Szia- köszönt el ő is.
Otthon félnyolcra elkészültem mindennel, és nyolc után nem sokkal megjöttek Cortez munkatársai, Joseph és George.
A vacsi kellemesen telt, sokat beszélgettünk, pontosabban én csak hallgattam, mivel az angol csevelyhez nem tudtam hozzá szólni.. végül tíz óra körül elindultak kifelé, amíg Cortez váltott még velük pár szót, én felmentem átöltözni.
- Most már segíthetek?- hallottam egy hangot és úgy megijedtem, hogy ugrottam egyet. Aztán megláttam, hogy csak Cortez az. - Jaj de megijesztettél!
- Bocs- nevetett.- Na gyere segítek!- jelentette ki. És megcsókolt. És újra, meg újra, aztán meg már, ami utána volt azt inkább megtartom magunknak.

Cortez: 5/5* Szeretem, nagyon. Azért vett ki szabit hogy kettesben lehessünk. Imádom
Vásárlás: 5/4 Megvettem mindent ami kellett, bár olyasmit is ami nem.
Vacsi: 5/5 Jó volt sokat beszélgettünk és oké, hogy nem értem, legalább tanulok angolul.
————————
Sziasztoook!
Bocsii hogy ilyen nagyon nagyon hosszú lett az első rész, még bele kell jönnöm hogy hogyan osszam be a dolgokat.
Mindenesetre remélem tetszik
806 szó