SzJG után /Befejezett/

Katasztrófa(30.rész)

Szeptember 13.(vas) 1428 szó

10 körül keltünk fel, és akkor is konkrétan kirángattam az ágyból Cortezt.
- Naaa!- szóltam rá- Most már kelljünk fel!- mondtam és lehúztam róla a takarót.
- De ne már kicsim! Ma nincs semmi dolgunk..kivéve.- kapott a fejéhez.
- Hm? Mi az?
- Azt beszéltük meg ugye hogy holnap este megyünk haza?- kérdezte gondolkozva.
- Igen. A 9 órás géppel.- válaszoltam- Már le is foglaltam. De miért?
- Mert nem is voltunk a szüleidnél! Szerintem nem örülnének ha megtudnák hogy itthon voltunk és nem néztünk be hozzájuk.- mondta.
- Ennyi erővel a nagyszüleidhez kéne mennünk, mert a szüleim jövőhéten jönnek majd hozzánk!- érveltem.
- Ahaa. Akkor holnap elmegyünk a nagyszüleimhez!
- De jó!- mondtam ezt arra hogy nem a szüleimhez megyünk. Nem volt kedvem velük találkozni. Nem tudom miért igazából.
- De viszont hívjuk a szüleidet is!- mondta.
- Ohh!- hervadt le a mosolyom, ami Corteznek is feltűnt.
- Hééé!- nézett a szemembe.- Mi a baj? Miért nem akarsz a szüleiddel találkozni?- kérdezte kedvesen
- Nem is tudom!- nevettem fel
- Ismerlek már! Mondd, mi történt?- kérdezte
- Semmi, csak...anyáék azt hitték hogy miután végzek az egyetemmel, utána hazaköltözünk. Megmondtam hogy egyenlőre biztos nem szeretnénk még haza menni, mert jól érezzük itt magunkat. Apa megértette, és elfogadta, de anya...ő nem!- mondtam szomorúan.
- Kicsim.- ölelt magához.- Hogyha harag van köztetek akkor főleg beszélnetek kell. Anyukád sem fog haragudni ha megérti hogy nem csak az egyetem miatt mentünk ki, hanem hogy közös életet tudjunk kezdeni.- nyomott egy puszit a homlokomra.
- Igen, igazad van! Jó, akkor holnap ebéd!- csókoltam meg.
- Rendben! Én beszélek a nagyszüleimmel, te meg hívd fel a szüleidet, oké?
- Persze!- mondtam- De szivem. Ugye majd a szüleidet felhívod otthonról?
- Miért hívnám?- értetlenkedett.
- Cortez, ne csináld! Unokájuk lesz, mégis csak szólni kéne róla nekik, nem?- kérdeztem
- Szerintem nem!- vágta rá
- Ahogy gondolod!- mondtam- De akkor meg én hívom majd fel őket!
- Ne merdd!
- Figyelj!-fogtam meg a kezét-Tudom hogy haragszol rájuk, és hidd el,hogy megértem!De ideje békét kötni! Szerintem hívjuk meg őket hétvégén, mert joguk van tudni a dologról!- mondtam a szemébe nézve.
- Úristen kicsim!- nevetett fel Cortez- Hogy a fenébe tudsz még velük szemben így viselkedni, azok után ahogy bántak veled??- kérdezte hitetlenül
- Nem tudom! Sose szerettem haragot tartani!- nevettem fel
- Jó. Tudod mit? Akkor amint hazaértünk felhívjuk, és meghívjuk őket szombatra egy ebédre! De csak a te kedvedért!- mondta
- Köszönöm!-csókoltam meg
- De előre szólok, szerintem el se fognak jönni! Ha meg eljönnek és megint sértegetnek, akkor elzavarom őket! Megegyeztünk??-kérdezte
- Igen!
- Jó! Akkor megyek is hívom a nagyim, te meg hívd fel anyukádat, jó?- kérte
- Oké
A telefonom felszívódott, szóval az egész szobát átkutattam mire meglett. Anyu a 6. csengésre felvette.
- Szia anyu!- köszöntem
- Szia Reni! Régen nem hívtál! Mi történt?
- Tudod. Éppen Pesten vagyunk. - mondtam
- Hogy miii- kérdezte.
- Igen. Ricsiéknél. De nem ez a lényeg.
- Kislányom! Mi történt? Baj van?- kérdezte aggódva
- Nem. Semmi. Azért hívtalak mert szeretném hogy gyertek el Cortez nagyszüleihez holnap ebédre!- mondtam
- Ooo. Jó. De mióta vagytok itthon??
- Öhm...péntek óta.- mondtam- Holnap este megyünk haza.
- Ááa! Szóval már nem is köszönsz nekünk ha hazajöttök!
- De igen! Azért hívtalak fel! Hogy ebédeljünk együtt mielőtt elmegyünk!- mondtam kiborulva.
- Értem én! Elvagy te a kis barátaiddal, ránk már nincs időd! Mindegy. Holnap ott leszünk ne aggódj!- mondta gúnyosan(!) és meg sem várva a válaszomat letette a telefont.
Annyira szomorú de főleg mérges voltam hogy lehuppantam az ágyra és teljes erőmből földhöz vágtam a telefonom, ami természetesen összetört.
- Ren!? Mi volt ez?- lépett be Ricsi
- Anyám megbolondult! Teljesen hülye!- nevettem fel
- Kicsim ez meg mi volt?- jött be Cortez is.- Ricsi? Miért van Reni telefonja összetörve?
- Az anyja megbolondult azt mondta!
- Tessék? Még mindig haragszik?-kérdezte Cortez
- Igen..de lényegtelen. Holnap úgy is kiderül hogy mi is a baja!- mondtam
- Szóval...haragszik, de eljön.- emésztette
- Igen.
- De mivan? Ren, miért haragszik az anyád?- kérdezte Ricsi
- Azért mert nem akarunk hazaköltözni. De most például olyan hülyeséget is kitalált hogy nincs rájuk időm mellettetek!- mondtam
- Ez kész!- mondta Ricsi
- Semmi baj kicsim! Holnap megbeszéljük vele!- mondta Cortez- Dee..a telefonodat miért törted össze??
- Háát..mérges voltam, és az volt kéznél!- mondtam. Cortezből meg Ricsiből kitört a nevetés.
Estig még én elmentem egy új telefont venni magamnak. Egy Black-Barry-t vettem úgyhogy én is hivatalosan beléptem a modern korba. Hazafele beültem egy cukrászdába, és vártam a lányokat, mert azt beszéltük meg, hogy innen együtt megyünk ruhát vásárolni. Beszélgettünk egy kicsit, majd bementünk a NewYorker-be. Vettem magamnak 6 ruhát, sikeresen. Amikor visszaértünk Ricsiékhez, a fiúk ps-eztek, úgyhogy csak adtam Corteznek egy gyors csókot majd felmentem a szobánkba írni a könyvemet. Viszont hamar végeztem egy fejezettel, szóval utána elkezdtem beállítani a telefonom. Elég sok ideje szenvedtem már vele amikor Cortez bejött a szobába.
- Kicsim. Mit csinálsz?- kérdezte
- Beállítom a telefonomon csengőhangokat meg a hasonlókat.
- De összetörted a telefonod!- emlékeztetett
- De vettem újat amikor vásároltunk ma a lányokkal!- mutattam meg neki.
- Te Black-Berry-t vettél?-ámult el
- Ühüm
- Kicsim, már nem azért! De nem fogod tudni kezelni!- mondta visszatartott nevetéssel.
- Hé! Ne becsüld alá a tudásomat!- mondtam és közben megdobtam egy párnával.- Már mindjárt megvagyok a beállításával is!- mondtam büszkén
- Jól van akkor!- nyomott egy puszit a homlokomra.
A következő pillanatban egy baromi nagy zajt hallottunk.
- Ez mi az isten volt??- kérdezte Cortez és elindult az ajtó fele, én meg követtem.
Dave és Kinga nem lehettek, mert kb 2 órája hazamentek, úgyhogy maradt Virág és Ricsi.
- Virág??- kérdeztem
- Igen?- kérdezett vissza
- Hol vagy??- kérdezte Cortez
- A fürdőben. Miért? Baj van?- kérdezte. Cortezzel összenéztünk és tudtuk mit mondunk.
- Nem, nincs semmi baj!- mondtam- Szivem én megnézem az udvaron, te meg nézd meg itt bent, hogy mi volt ez.- mondtam- És hogy hol van Ricsi.- tettem hozzá
- Oké.
Lementünk a lépcsőn, Cortez elindult a konyhába, én meg az udvarra. A medencénél semmi, a kocsibeállónál semmi,.....aztán láttam hogy Ricsi a földön fekszik, mellette egy létra van. A terasz alatt feküdt, valószínűleg onnan esett le. Rögtön rohantam hozzá amint megláttam, de amikor ránéztem nem bírtam.
- Ááááá!- sikítottam. Ricsi ájult volt, a kezén és a lábán horzsolások, a fejéből meg ömlött a vér.- Corteeeeeeeeez!- kiabáltam zokogva.
- Mi az??- kérdezte amíg még nem látta.
- Ricsi!! Leesett a teraszról!!! Siess!- kértem és a vérző fejére tapasztottam a kezem. Kb 10 másodperc múlva Cortez megjött
- Uristen!- mondta- Oké! Azonnal mentőt kell hívni! És szólj Virágnak.- mondta.
- Oké.- mondtam szipogva. Gyorsan hívtam a mentőket, majd szóltam Virágnak.
- Reniii!- kiabált Cortez kintről.
- Igen??
- Hozz gyorsan egy...bármit, amivel elállíthatjuk Ricsi vérzését!
- Oké! Sietek! 1 perc!
Vittem egy hosszú géz csíkot, és egy fáslit, majd azzal óvatosan bekötöztem Ricsi fejét.  Virág bent maradt a házban, nem bírta Ricsit ilyen állapotban látni.
- Megjött a mentő!- mondta Virág egyik pillanatban.
- Na végre!- sóhajtott fel Cortez
- Hál istennek!- mondtam
Ricsit hordággyal elvitték, Virág ment vele a mentőautóban, mi meg Cortezzel követtük őket.  A kórházban kb 35 perce vártunk már amikor kijött egy orvos. Mivel Virág nem volt beszédképes állapotban, ezért Cortez beszélt vele.
- Hogy van?- tette fel az első, és legfontosabb kérdést.
- Nos,- kezdte- Koponyatörést szenvedett, most jelenleg kómában van.- mondta ki. Virág zokogásban tört ki és összeesett.
- És?- kérdeztem a sírás szélén
- Jó esélyei vannak a felépülésre viszont...,- mondta
- Viszont??- kérdezte Cortez megrökönyödve
- Mivel nagyon beverte a fejét, és koponyatörése volt, nagy az esélye, hogy miután felébred nem emlékszik majd semmire és senkire. Sajnálom- mondta majd elment. Virág annyira zokogott, hogy alig kapott levegőt, próbáltam megvígasztalni, de egyértelműen nem sikerült. Én is sírtam, Cortezen is láttam hogy elhagyja néhany könnycsepp a szemét. Amíg én Virágot vigasztaltam Cortez felhívott mindenkit hogy tudjanak az esetről. Mivel este volt ma már nem jöttek be de mondták, hogy holnap mindenképpen fognak. Mi Cortezzel 9kor hazamentünk, Virág odaadta a kulcsot. Nem oda akartunk menni, de mivel minden cuccunk ott van így.... végül úgy döntöttünk, nem téblábolunk más lakásában, összepakoltunk, és elmentünk Cortez nagyszüleihez. Nem értette mit keresünk ott, úgyhogy elmeséltük az egész mai napot. Ilona is teljesen kiborult, és mondta hogy halasszuk el az ebédet máskorra. Belementünk, de igazából fontos lett volna ez az ebéd hiszen akkor mondtuk volna el nekik hogy gyerekünk lesz...na mindegy. Ez a legkisebb bajunk. Szóval így még felhívtam anyut és elmondtam neki hogy nem lesz holnap ebéd. Először nem örült neki, de neki is elmeséltem mindent aztán megértette. Cortezzel este még megbeszéltük, hogy mindenképpen,addig maradunk itthon amíg Ricsi fel nem kel....

Mai nap:5/1***** Szörnyű!!!!!
Ricsi:5/1 Nem hiszem el😭
Anyu:5/1 Haragszik rám, és én is haragszom rá.
Black-Barry: 5/4 Egész jó, de még nem tudom teljesen kezelni.
Rucik: 5/5 Ez volt a mai napban az egyetlen jó. Meg a sütizés a lányokkal🥰