SzJG után /Befejezett/

Pakolás(58.rész)

December 25.(pén) 1013 szó

Milyen jó, úgy tölteni az ünnepeket, hogy haragszol a szerelmedre, és akármennyire szenvedsz, nem bocsátasz meg, mert igazad van! Utálatos!- gondolkoztam az ágyamon fetrengve, mivel nem akartam lemenni a többiekhez, mert tudtam hogy Cortez is ott van, és azt is tudtam hogy próbálkozni fog a béküléssel.

Nagyjából 10 óra lehetett amikor úgy döntöttem, hogy levonszolom magam a földszintre, mondjuk legfőképpen csak azért mert baromi éhes voltam. Szóval felöltöztem, egy fekete farmer, rövidujjú póló. A hajamat kontyba kötöttem, és egy szokásos lágy sminket csináltam még hozzá.
A konyhába leérve mindenki ott volt, Virág a konyhában tevékenykedett, Ricsi és Cortez meg beszélgettek.
- Jó reggelt!- köszöntem. Az érkezésemre mindenki felkapta a fejét, Cortez meg Ricsi összenéztek.
Ezek ketten már megint mit találtak ki???
Biztos kíváncsiak rá, hogy mennyire tartom magam ahhoz, amit mondtam. Hát... mindjárt rájönnek..
- Szia Reni. Kakaót?- érdeklődött Virág.
- Köszi!- bólintottam majd helyet foglaltam,  az asztalnál.
- És...- kezdte Cortez.- Hogy vagy?- komolyan? Felé fordultam, ő egyértelműen azt gondolta hogy válaszolni fogok, de nem. Néhány pillanatig a szemébe néztem, majd visszafordultam és megforgattam a szemem.

- Ilyet!  Tudja jól hogy mit mondtam, és még nem is fogom megmásítani a döntésem. Bármennyire esik nehezemre, nem fogom! Egy darabig nem!

- Ssszz!- szisszent fel Ricsi látva, hogy tényleg nem tágítok. A szemem sarkából láttam hogy Ricsi megveregeti Cortez vállát, aki egy sóhaj után hátradől a kanapén. Egy kis ideig kínos csend telepedett a helységre, amit én törtem meg végül.
- Ti már összepakoltatok?- néztem felváltva Ricsire és Virágra.
- Öhm..- nem tudta Virág hova tenni a kérdést.- Igen, még tegnap este. És ti?- kérdezett vissza, de nyilván rájött hogy ez most nem volt jó kérdés. Sőt....
- Hát...- gondolkoztam a jó válaszon egy kicsit.- Én még nem pakoltam be, nem igazán volt időm, mert lefoglalt hogy meggyőzzek VALAKIT...- hangsúlyoztam ezt a szót, közben rá pillantottam az említettre,.- hogy bízzon bennem. De miután nem jött össze, szimplán nem volt kedvem.- vontam vállat, és elvettem Virágtól a kakaómat. Láttam hogy Corteznek bűntudata van, és fájnak neki a szavaim, tetteim.

De basszus, akkor legyél velem őszinte.

- Az meg hogy Cortez összepakolt-e, azt nem tudom, de jelen pillanatban nem is érdekel!- jelentettem ki, majd belekortyoltam a kakaómba, hogy ne tűnjön fel hogy hazudok. Virág egy nagyot nyelt, Ricsi csak ült mint egy szobor, Cortez pedig egy pillanatra lehunyta a szemét, sóhajtott egyet, majd fel ment az emeletre.
- Uhh...Reni!- sóhajtott Virág.
- Hmm?- néztem rá.
- Durva vagy vele nagyon!- veszi át a szót Ricsi.
- Szerintem nem.- vonok vállat.
- De...- próbalkozna Virág.
- Virág...- sóhajtok egyet kérlelően. Nem akartam ebbe belemenni, mert tuti sírnék akkor.
- Oké, oké!- teszi fel védekezően a kezét.
- Meddig tervezel vele így viselkedni?- érdeklődik Ricsi.
- Nem sokáig... Nem tudnék sokáig!- helyesbítek.
- Ezt hogy érted?
- Hogy... hát hogy így is baromi szar érzés haragudnom rá!
- Akkor...miért nem?...- néz furcsán Virág.
- Azért Virág mert utálom hogyha hazudnak nekem, vagy nem bíznak bennem. Éppen ezért hiába szar, így viselkedem vele!- mondtam, mire ők csak bólintottak.

Megittam a kakaómat, majd amíg Virág és Ricsi elmentek vásárolni ( valakinek elfelejtettek ajándékot venni ) addig én csináltam magamnak egy gyors rántottát reggelire. Gyorsan megettem a reggelit, és siettem fel a SZOBÁMBA, mert már kb fél 12 lehetett, a gépünk meg ugye 3kor indul, és sehol nem tartok. Gyorsan elő vettem a bőröndömet, és Cortez módszerével elkezdtem bele dobálni ruhákat, fehérneműket, kabátot.

Az első bőrönd megvan, jöhet a 2.- gondoltam magamban, majd előszedtem a másik bőröndömet, amibe a kisebb cuccokat rakom. ( töltő, törölkő, fogkefe, parfüm, smink, cipők, stb ) Mielőtt elkezdtem volna ezt is megpakolni, gondoltam felhívom Kingát, hátha felveszi.
- Renáta, karácsony van! Mit akarsz?- szól bele köszönésképp.
- Én is nagyon örülök neked Kinga!- mosolyodok el.
- Renáta ne rabold az időmet felesleges, mondd mi van? Cortezzel minden oké?
- Hát... - megyek be a fürdőbe.
- Hát? Mi az hogy hát?
- Minden jó volt.... egy napig.- sóhajtok szomorúan.- Viszont tegnap kiderült hogy valamit titkol előlem.
- Mi???- kiált fel, annyira hogy el kellett vennem a telefont a fülem mellől.
- Jah... Nem hajlandó elmondani, nem bízik bennem, úgyhogy külön aludtunk és fogunk is, illetve nem beszéltem vele ma egyáltalán!- mondtam el büszkén.
- Az a....
- Kinga!!- szólok rá.
- Oké, mindegy. A lényeg, hogy jól teszed hogy nem bocsájtod meg neki azonnal!
- Akkor jó...
- És..- vált témát.- Mikor jöttök?
- 3kor indul a gépünk, én most pakolok. De ez is rossz lesz így hogy össze vagyunk veszve, meg kell majd játszani, vagy különben aggódnának hogy mi történt!
- Nem kell semmit megjátszani! Ha összevesztetek ez van, előfordul!
- Jó, oké, igaz!
- Hát persze, na de most menjél pakolni, a végén lekésitek a gépet mert nem készülsz el!
- Oké!- nevetek.- Szia!- köszönök el, de már le is tette.
Ha már úgyis a fürdőben voltam, össze szedtem néhány dolgot, amit vinni akarok haza Magyaro.-ra, aztán siettem vissza a szobámba, mert már 1 óra volt.

Na basszus, hogy mindig mindenhol ott van! Egyáltalán mit keres itt? Ez most csak az ÉN szobám, menjen màr!- gondoltam magamban, amint beléptem az ajtón, és észrevettem, hogy Cortez tesz vesz...

- Szia.- köszön nekem, de én nem viszonzom, sőt... odasétálok a bőröndömhöz, és mintha Cortez ott se lenne, elkezdem bele pakolni a kezemben lévő dolgokat.
- Reni..- nem figyelem, de hallom, hogy jön felém, amit már nem engedhetek, mert... mert akkor megtörök... és azt még nem akarok.
- Hagyjál!- nézek fel rá egy pillanatra, majd az éjjeliszekrényhez lépek, elveszem róla a töltőmet, berakom azt is a bőröndbe, majd a szekrényben kezdek kotorászni, hogy megnézzem, vajon mit hagytam ki.
- Kérlek kicsim!- jön mellém.
- Nem!- lépek el tőle és egy újabb adag holmit rakok bele a bőröndbe.- Mondd csak!- nézek a szemébe.- Miért esik nehezedre őszintének lenni velem? Tudod, hogy az a legfontosabb számomra! A bizalom, és az őszinteség. De mivel neked ez nem megy, nincs miről beszéljünk!- folyt ki egy könnyem, majd visszafordultam a csomagomhoz.
Cortez pár pillanatig csak csendben állt, majd egy nagy sóhaj után elindult kifele.
Na végre... Hékás, álljunk meg egy szóra, ez nem ki megy!- jár az agyam, mert Cortez nemhogy kiment volna, hanem ránk zárta az ajtót!? a kulcsot elrakta, tehát, elmenni se tudok.
A k..va életbe! Akarom mondani... bakker!
- Te. Meg. Mit. Csinálsz?- szótagolom a szavakat, amíg ő leül az ágyra.

Folytatása következik....