SzJG után /Befejezett/

Balhé (3.rész)

Június 11

Tegnap este nagyon jól éreztem magam de ez ugye nem meglepő, hiszen khm... Cortezzel elvoltunk. Ő már aludt, 1 óra múlt nem sokkal, amikor éhes lettem.
Milyen meglepő!
Na mindegy, gyorsan csináltam egy müzlit, és éppen rohantam volna vissza, amikor csengettek. Mit ne mondjak nagyon megijedtem. Gondoltam felkeltem Cortezt, de végül nem tettem, hiszen csak egy csengetésről van szó.
Nyitom az ajtót, mosolygok és... és meglátom Cortez szüleit az ajtóban. A mosolyom rögtön lehervadt. De fontosabb hogy mit keresnek itt?? Vajon baj van??
- Jó estét!- köszöntem komoran.
- Szervusz!- szólt Cortez anyukája.- Látom Ádámnak még mindig megvan a rossz ízlése a lányok terén.- kötöszködött.
- Hogy mondja?!- nevettem fel felháborodva.
- Hiszen még mindig veled van nem?- kérdezte cinikusan.
- Igen, velem van és velem is lesz úgyhogy ezt hagyja abba, most pedig ha megbocsát hívom Cortezt! -mondtam mérgesen
-Hogy kit?- kérdezte tudatlanul.
- Ádámot!!-mondtam én, és Cortez apja is egyszerre. Láthatólag ő is unja a folytonos vitákat, viszont kiáll a felesége mellett. -Megyek szólok neki- mondtam, mire egy kéz ragadott meg és vissza húzott.
Cortez anyja ( Gabriella) volt. Mivel ezt nem tudtam mire vélni értetlenül néztem rá, de ha jól láttam akkor Cortez apja( Péter) is. - Öhm??!.- csak ennyit tudtam kinyögni.
- Ne szólj neki, csak veled  hat szem közt akarunk beszélni!- jelentette ki ünnepélyesen, bennem meg megállt az ütő.
- Igazán??- kérdeztem meglepve. Akkor azt gondoltam békülni szeretnének.- Hát jó, de most? Éjjel két óra van.-mondtam fáradtan.
- Igen, most!- felelte szigorúan Gabriella.
- Jó, viszont akkor is szólok Corteznek, hogy elmentem mert keresni fog- mondtam.
-Nem, nem szólhatsz, nem engedne el.- tiltotta meg.
- Jó, akkor meg megyek a táskámért, két perc, és itt vagyok- mondtam, és szaladtam is.
Mikor visszaértem megkérdeztem hova megyünk, nem mondtak semmit, csak mondták, hogy szálljunk be a kocsiba.
Az oda út néma csendben telt, míg végül leparkoltunk egy étteremnél. Bementünk, mindenki rendelt ételt, Péter hozatott nekünk pezsgőt arra hivatkozva hogy ez nehéz menet lesz..
Mikor megjött a kaja azt hittem belekezd a mondandójába, de nem, fél órán át néma csendben feszülten ettünk amikor...
- Ádám hazaköltözik Amerikába, nincs vita!!- jelentette ki. Éppen ittam, úgyhogy ami számban volt ital, azt kiköptem...
- Tessék?!- rökönyödtem meg.

Már csak azért is, mert mi az, hogy eldöntik helyette. Mert a nyakamat tenném rá, hogy nem tud róla semmit.

- Jól hallottad! Ádám hazajön velünk, még a héten. Kapott egy nagyon jó állást a cégünk...- mondta volna, de közbevágtam.
- Már ne is haragudjon. Egy: Cortez erről tud bármit is?- kérdeztem ordítva- Kettő: Ha jól emlékszem legutóbb is nemet mondott az Amerikai állásajánlatnak, szóval nincs miről beszélni! - mondtam nyugodtan, de flegmán.
- Nos... ha már megkérdezted, nem, nem tud róla. Ma akartam neki megmondani, mivel arra számítottam hogy réges-régen kidobott téged. És igen nemet mondott, azért mert nem lát attól a rózsaszín szerelem felhőtől, amivel, te álnokul ellepted. De ne aggódj most már nem hagyom hogy egy olyan kis cafka mint te behálózza a fiamat- támadott le, és hirtelen egy szó se jött ki a számon. Végül összeszedtem minden erőmet és kimondtam én is, amit gondoltam.
Na idefigyeljen, az hogy a fiát régen lesz*rta és elrontotta vele a kapcsolatát, és ő ezért minél inkább távol akar lenni maguktól, ami teljesen jogos, de semmi köze hozzám, mert én szeretem a fiát, és bármely rejtélyes okból kifolyólag, de ő is szeret engem. Nincsen semmi szó arról hogy fogva tartom, hogy megbabonázom, vagy bármiről, egyszerűen szeret, és én is őt!! És szerintem érthető, hogy azok után hogy összeköltöztünk, mindkettőnknek van állása, Párizsban nem mellesleg, boldogak vagyunk, nagyon! Ha ezt ön nem tudja elfogadni akkor takarodjon innen, mert...- mondtam volna, de Gabriella olyat tett amit eddig soha senki. Felpofozott.
- Gabriella!!! Mit műveltél??- kapott a fejéhez Péter. Én pedig felálltam, a sírás szélén voltam, fájt ahogy megütött, de nem az fájt a legjobban, hanem hogy nem tudtunk kibékülni...sőt.
Mikor kiértem hallottam hogy Gabriella is rájön hogy nagy hülyeséget csinált, de ezzel most nem mentünk sokra. Elővettem a telefonom, megnéztem az időt, öt óra volt.
Még járkáltam egy kicsit mielőtt hazamentem volna, nem tudtam hogy mondjam el Corteznek. Végül hét óra volt, mikor elindultam haza, de akkor is csak azért, mert láttam, hogy Cortez, már vagy harmincszor hívott.
Kisírt szemekkel baktattam az utcán, próbáltam letörölni a könnyeimet, de nem ment.
Mivel már kertes házban élünk, Cortez kint várt a lépcsőn, amikor megláttam, lehajtottam a fejem, és megpróbáltam kikerülni... persze, hogy nem ment.

Reni, Reni! Hova sietsz?-kérdezte, de aztán odajött, meg akart csókolni, de látta, hogy sírok ezért nem tette.- Mi a baj? Mi történt?- kérdezte aggódva
- Semmi ! -válaszoltam, de tuti, hogy Cortez hallotta a hangomon, hogy baj van.
Figyelj, menjünk be, és meséld el mi volt, vagy ki volt,
jó?- Megölelt, megfogta a kezem, és bevezetett a lakásba. Leültünk a konyhába egymás mellé, és éppen meg akart szólalni, de én gyorsabb voltam.
- A szüleid! Pontosabban anyád!- mondtam de már csak könnyeztem. (igyekszem az erős látszatot kelteni)
- Hogy mi?- kérdezte, nyilván nem értette- Reni, magyarázd el kérlek, nem értem- Beszéltetek telefonon?
- Nem, figyelj, a szüleid hajnali kettőkor becsöngettek, mondtam hogy szólok neked, de ők velem akartak beszélni. Nem engedték, hogy szóljak neked. Na mindegy, a lényeg, hogy elvittek egy étterembe, ahol egy ideig néma csendben ettünk, majd anyád közölte, hogy a héten elvisznek téged magukkal Amerikába. Elkezdtünk veszekedni, ez már odáig fajult, hogy lecafkázott meg ilyenek, utána mindketten ordibálni kezdtünk, és a végén felpofozott én meg eljöttem- mondtam el egy szuszra az egészet. Cortez szerintem sokkot kapott mert egy fél percig biztos nem szólalt meg. Szegény.
- Hogy mi?- kérdezte hitetlenül.
- Igen, tudom, nem kellett volna azt mondanom anyádnak, hogy takarodjon el, de kivoltam, és sa...- Nem hagyta, hogy befejezzem
- Reni, ki ne mond! Nem kell semmit sajnálnod!-mondta és megölelt.- Hiszen megütött, Reni, ezt nem hiszem! Hogy fajult el idáig? megütött!- emelte feljebb a hangját.
- Szívem- mondtam neki (nem nagyon szoktuk egymást becézni,  de vannak olyan helyzetek)-Nyugi, gyere inkább jó?- kértem
- Jó, de mondd csak, fáj még? Őszintén!-kérte
- Hát igen, egy kicsit- mondtam és lesütöttem a szemem. Cortez felemelte a fejem és a szemembe nézett.
- Hol fáj?
- Itt. (nyilván megmutatom neki hogy hol)
- Kicsit piros..- mondta majd adott oda egy-két puszit, aztán megcsókolt.- De azért legközelebb szólj ha anyámék itt vannak, kérlek. Nem akarom hogy megint bajod essen- kérte két csók között.
- Jó!- válaszoltam.

A nap többi része uncsi volt, tévét néztünk, főztem, beszéltünk Ricsivel és Virággal Skype-on. Nekik is elmondtuk az incidenst, és ők is kiakadtak. Este pedig együtt fürödtük Cortezzel, és utána megnéztük az egyik kedvenc filmjét.

Balhé: 5/1** nem értem miért kell ezt.
Ricsi és Virág: 5/3 nagyon hiányoznak, örülök, hogy tudtunk beszélni.
Cortez: 5/5** Egyszerűen Imádom.

-----------------------------------------------------------
SZIASZTOK!
Remélem tetszik nektek majd ez a rész!
Mondjuk ez még hosszab mint az előző😅
1095 szó