SzJG után /Befejezett/

Évforduló 2/2(46.rész)

Folytatás:          1494 szó

Reni:
A könyvtárban jól elvoltam, eltereltem a figyelmemet Cortezről. Eleve későn, 5kor indultam és olyan 9ig maradtam. Vettem ki 3 könyvet aztán indultam haza. Még gyorsan elmentem vécére, aztán amikor indultam ki, egy kéz visszahúzott. Egy férfi kéz. Mivel közös előtér volt, így nem lepődtem meg hogy férfié a kéz, de akkor sem tudtam mire vélni. Viszont amikor megláttam, rögtön világos lett.
- Arnold- sziszegtem dühösen- Eressz el!
- Jajj Reni...-lépett közelebb mire hátraléptem de már a falnál álltam. Arnold az egyik kezét a fejem mellé tette, a másikkal meg még mindig fogta az enyémet.
- Eressz el! Most!- sziszegtem
- Naa Reni ne csináld, tudom hogy te is akarod!- mondta. Döbbenten álltan előtte, ő meg egyre közelebb hajolt. Nem tudtam elmenni mert, szorosan fogott.
- Arnold, ne csináld hallod! Nem akarok tőled semmit, ha nem tűnne fel terhes vagyok!- mutattam a hasamra
- Látom. De nem érdekel. Szóval ne kéresd magad!- hajolt egyre közelebb és ahhoz hogy elkerüljem a csókot elfordítottam a fejem, de így fülem mögé kaptam puszit amibe beleborzongtam..az undortól. Elkezdte puszilgatni a nyakam, a mellem és akárhogy mocorogtam nem sikerült elmenekülnöm. Végül egy határozott mozdulattal tökön rugtam amikor nem figyelt és futni kezdtem. Kb 5 méter előnyöm volt, de jött utánam, nem törődött bele hogy meglógtam. Gyorsan beszálltam a kocsiba, beindítottam, és elindultam. Egyik pillanatban azt vettem észre hogy kinyílik a mellettem lévő ajtó és Arnold beszáll.
- Te meg mi a jó büdös francot csinálsz?- kiabálok rá
- Nem hagyom hogy meglógj. Gyere csak.- fogta le a kormányt.
- Hé! Ne csináld! Megőrültél, mozgó járműben vagyunk!- nem mondott semmit csak próbált megállítani.
- Héé! Te idióta! Ki fog siklani a kocsim! Engedd el a kormányt!- kiabáltam rá amikor már eléggé összevissza ment a kocsi.
- Nem!
- Te nem vagy normális! Meg is hal...- kezdtem bele, de ekkor belecsapódtunk egy oszlopba és először homályos foltokat látok, aztán egy férfit aki valamit kiabál, aztán......sötétség......

Cortez:
Nem tudom Reni hol lehet, már 4 órája elment. Már kitaláltam mivel tudnám megbékíteni, csak ahhoz az kell hogy haza is jöjjön. Na mind1. Amíg vártam letusoltam, beszéltem Ricsivel aki fél óra múlva itt lesz Virággal együtt, megnéztem az msn-t. Csengettek.
- Sziaaa- köszönt Virág.
- Sziasztok- öleltem meg Virágot, és lepacsiztam Ricsivel.
- Ren még nem jött meg?- kérdezte Ricsi
- Nem, még nem.- mondtam szomorú mosollyal.- Pedig lassan 10 óra van, és csak a könyvtárba ment 5 órával ezelőtt.
- Biztos nemsokára jön- biztatott Virág.- Tudod hogy mindig sokáig van ott!
- Igen.- mondtam. Bementünk a nappaliba és épphogy leültünk elkezdett csörögni a telefonom. A szám ismeretlen volt.
- Bocs, egy perc.- mondtam Ricsiéknek majd felálltam és az ajtóhoz mentem.
- Igen tessék?
- Antai-Kelemen Ádám igaz?- kérdezte egy női hang.
- Igen, miben segíthetek?
- A helyi kórházból telefonálok...-kezdte. Itt elkomorodtam és Ricsékre néztem akiknek egyből feltűnk hogy valami nem oké. De egyáltalán mit jelent a helyi? Magyarorország vagy Párizs? Nagyival történt valami? Folyamatosan kattogott az agyam.
- Ha jól tudom Rentai Renátával ön egy párt alkot szóval...- Reni?? Nem! Az nem lehet!
- Mi történt vele?- vágtam a szavába, közben kétségbeesetten néztem Ricsiékre. Ők viszont nem értettek semmit.
- A párját és egy másik személyt 5 perccel ezelőtt szállították kórházba... autóbalesetet szenvedtek!- mondta ki, nekem meg mintha a kezem nem működne, kiejtettem belőle a telefont.
Ricsi és Virág rögtön felpattant.
- Haver jól vagy? Mi történt?- kérdezte Ricsi.
- Be kell mennem a kórházba.- ennyit tudtam kinyögni, de szerintem Ricsi meg is értette, Virágnak meg majd elmondja.
- Megyünk veled, és én vezetek!- erre csak biccentettem és indultunk is.
Az úton nem kérdeztek semmit, látták rajtam hogy kivagyok, meg úgy is tudják hogy elmondom ha úgymond készen állok.
A kórházban már várakoztunk egy ideje, kb 15 perce amikor végre összeszedtem magam.
- Autóbaleset.- ennyit mondtam. Ricsi és Virág rögtön felém kapta a fejét, és értetlenül néztek.- Autóbalesete volt.- ismételtem.
Ricsiék döbbenten néztek, nem tudták mit mondjanak.
- Hogyan?- kérdezte Virág könnyezve.
- Nem tudom.- mondtam és éreztem hogy nekem is könny szökik a szemembe.- De azt tudom hogy nem egyedül volt.
- Hogy mi??- döbbent le Ricsi. Ebben a pillanatban az orvos kijött a szobából úgyhogy felpattantunk.
- Doktorúr!- léptem hozzá.- Reni hogy van?
- Nos- köszörülte meg a torkát.- Ami azt illeti jól, és a babái is jól vannak.- ettől a mondattól félig megnyugodtam.- Természetesen kisebb sérülések vannak, például csuklózúzódás, horzsolások, de jól van.
- Értem.
- A szerencséje viszont a mellette ülő balszerencséje.- mondta. Ezt nem értettem, de ahogy láttam Ricsiék sem.
- Ezt hogy érti?- kérdezte Ricsi.
- Úgy hogy a fiú oldalán csapódtak az oszlopba így a lány megúszta kisebb sérülésekkel, viszont..
- Viszont?- kérdezte Virág. Igazából egyértelmű volt, de hallani akartuk.
- Viszont a fiú életét vesztette.- mondta. Néhány pillanatig némán álltunk, aztán eszembe jutott valami.
- És.... hogy hívták a srácot?
- Nem hinném..
- Kérem. A barátnőm ismerte.- érveltem mire bólintott
- A neve...- nézte meg a mappákban.- Neményi Arnold.
- Hogy mii?- kérdezte Ricsi
- Valami baj van?- kérdezte a doki.
- Nem, semmi, csak...lényegtelen.- mondtam.- Mikor mehetek be hozzá?
- Mindjárt, most ébredezik, majd kiküldünk egy nővért.- mondta, majd elment.
Ottmaradtunk a gondolatainkkal, a kerdéseinkkel, és én nem értettem semmit. Mit keresett Reni Neményivel egy kocsiban??

Reni:
Mikor felébredtem, elég homályosan láttam, de aztán feltűnt hogy kórházban vagyok. Infúzióra voltam kötve, a csuklós bevolt fáslizva, és egy tükörből láttam hogy az arcomon is vannak karcolások. De várjunk. Autóbalesetem volt! És terhes vagyok! Hogy vannak a gyerekeim??? Éppen pánikoltam amikor egy orvos lépett be.
- Jónapot kisasszony, hogy érzi magát?
- Hogy vannak a babáim???- kérdeztem pánikolva
- Ne aggódjon, semmi bajuk, jól vannak!- erre kifújtam a levegőt és megtámasztottam a fejem a falba.
- Kisasszony hogy érzi magát?- ismételte meg a kérdést
- Hát.. fáj egy kicsit a fejem meg a csuklóm, de amúgy jól vagyok.- mondtam. Erre odajott adott valami gyógyszert és megnézte a csuklómat majd helyeslően bólintott.
- Nos kisasszony, nagy szerencséje volt hogy ennyivel megúszta, igazán szerencsés.- mosolygott. Hát igen. Eltekintve attól hogy ez mind az évfordulónkon történt, amit elfelejtettek, aztán meg akartak erőszakolni, aztán, majdnem meghaltam...de végül jó vége lett. Cortezre meg nem akarok haragudni, mert tuti hogy most kivan idegileg, és nem akarok haragot ilyen hülyeség miatt.
- Kisasszony? Jól érzi magát?- zökkent ki a gondolataimból.
- Igen. Csak gondolkoztam.
- Épp azt mondtam, hogy itt van a párja és...
- Hívja be kérem!- vágtam a szavába.
Kiment, én gondolkoztam mit mondok Corteznek de nem tudom...majd jön magától. Egy ilyen helyzetben én abszolút nem fogok úgy csinálni mintha katasztrófa lenne abból hogy elfelejtette az évfordulót.
- Reni...- jött be az ajtón. Látom rajta hogy baromira kikészült, és valószínű rájött hogy milyen nap van. Látszik hogy bántja.- Én...- lépett közelebb.- Szóval én...- kezdte de nem vártam meg, kitéptem a kezemből az infóziót, és odarohantam hozzá és szorosan átöleltem és azt suttogtam neki hogy szeretem. Meglepte amit csinálok, de magához ölelt. A következő pillanatban sírni kezdtem, pontosan nemtudom miért, de ennek következményében Cortez vállába fúrtam az arcom és csak sírtam.
- Hé!- tolt el magától kicsit később és felemelte a fejem az államnál és letörölte a könnyeimet.- Elmondod mi történt?- ahogy ezt megkérdezte újra sírva fakadtam. Eszembe jutott minden. Cortez magához húzott és simogatni kezdte a hajam. Néhány perc múlva összeszedtem magam, és a szemébe néztem.
- Szóval...- vettem nagy levegőt.- Nem egyedül voltam a kocsiban.- mondtam gyorsan.
- Tudom.- na ez meglepett.
- Mi?
- Tudom hogy Neményivel volt a baleseted, csak nem értem.- mondta értetlenül
- Jó, figyelj. Kérlek ne vágj közbe jó mert így is nagyon nehéz!
- Reni, mi történt? Ez nem..
- Kérlek!- lábadt könnybe a szemem. Cortez megfogta a kezem és a szemembe nézett.
- Ne haragudj. Figyelek!- mondta félve.
- A könytárban a vécében...a közös előszoba résznél,vagy nem tudom hogy mi az, de ott,  amikor mentem volna ki, visszarántott a kezemnél...-folyt ki egy könnyem.- Nem tudom honnan került oda, nagyon megijedtem. A falhoz szorított...és magyarázott hogy ne kéressem magam...- egyre jobban sírtam- Megakart csókolni de sikerült elfordulnom... akárhogy próbáltam nem tudtam elmenni a szorításából...elkezdte csókolgatni a nyakam és a mellem...-itt már szinte zokogtam.- Amikor nem figyelt sikerült megrugnom és elfutotottam a kocsiig...beszálltam, de amint elindultam...beszállt mellém...folyamatosam fogta a kormányt, azért hogy megállítsa a kocsit....én nem tettem, kiabáltam....aztán belecsapódtunk a....nem is tudom mibe.- fejeztem be zokogva a történetet.
Cortez magához ölelt, és simogatta a hajam. Nem értem hogy kezeli ilyen lazán, de lehet ez csak most, aztán majd amint kisírtam magam és nem engem kell pátyolgatni kiderül mit gondol igazából.
- Kicsim.- tolt el magától hogy a szemembe nézhessen.- Nagyon sajnálom!
- Mit?- kérdeztem
- A mai napot. Az egészet. Tudom hogy ma milyen nap van. Mostmár tudom. Ne haragudj!- nézett a szemembe.
- Nem számít! A lényeg hogy mostmár minden oké, és jól vannak a kicsik!- csókoltam meg.

Mai nap: 5/1 szörnyű
Évforduló: 5/2 Elfelejtette, de...rájöttem hogy ez nem számít.
Arnold: 5/1*** Ez is megtörtént. Ezt nem gondoltam volna meg akart erőszakolni, aztán egy balesetet okozott.... már nem tudok mit mondani.
Cortez: 5/1***** Elfelejtette az igaz, de a baleset után rájöttem hogy ez nem számít.
Baleset: Túlélem. Vannak kisebb zúzódások, most kórházban vagyok, viszont mivel terhes vagyok Cortezen kívül nem engedtek be hozzám senkit. Anyuék holnap érkeznek, mert a sokktól elfelejtett nekik bárki szólni, este 11kor jutott eszünkbe...