SzJG után /Befejezett/

Szerelemnél a leghatásosabb(50.rész)

2110 szó
Sziasztook!
Csak annyit mondanék így gyorsan, hogy mivel ez egy igen hosszú részre sikeredett így nem 2 hanem 4 nap múlva hozom a kövi részt. Mondjuk nem csak ezért, csak nincs sok időm mostanában egy költözés és szülinap miatt... Viszont ez a 4 nap alatt megpróbálok előre gyártani sok-sok részt hogy, ne legyen többet ezzel gond!
Sziasztok!

" - Nemtudom, de annyi biztos, hogy ezt már tényleg nem bocsátom meg neki egyhamar...
*
*
*
*
Kopogtak. És engem nem érdekel. Megint kopogtak. Nem izgat. Ismét kopogtak. Leszarom. Mostmár hangosabban kopogtak.
- Hagyjál!- kiabálok ki rekedtes hangon, nincs kedvem most egyáltalán Cortezhez. A fejem még mindig fájt, a hányingerem viszont kezdett kicsit csillapodni szerencsére.
- Kisasszony!- az orvosom. Ő is tud jókor jönni.- A vőlegénye nincs itt úgyhogy jöjjön ki!- kérte.
- Biztos nincs ott?
- Igen mikor beértem akkor ment el.- sóhajtottam és kimentem.
- Kisasszony.- mosolygott.
- Doktorúr.- ejtettem egy enyhe mosolyt.- Mi az oka a látogatásának?
- Megnézném a látását, meg az egyensúlyérzékére vagyok kíváncsi. Illetve vért is kell vennem.- tágra nyílt szemekkel néztem. Hogy? Minek?
- Miért?
- Csak kíváncsi vagyok néhány dologra.
- Rendben.- sóhajtottam
Először a látásomat nézte meg amivel nem volt probléma természetes. Mindent jól láttam a táblán, mondjuk úgy hogy alig telefonozok, internetezek, ez várható volt hogy nem nagyon romlik a szemem. Az egyensúlyérzetem nincs a toppon, de szerintem érthető. Amúgy úgy ellenőrizte hogy zárt lábakkal álltam csukott szemmel előtte, a kezeim pedig előre nyújtva a plafon felé nézve. Néhányszor megszédültem...Utána jött a vérvétel... miközben vette a vért egyszer csak megszólalt...
- Ne haragudjon a vőlegényére!- kérte.
- Hogy?- kaptam fel a fejem.
- A vitájuk miatt.
- Miért ne haragudnék?- vontam fel a szemöldököm.
- Én kértem meg őt hogy vigye fel egy vitával a pulzusát...
- Hogy mivan????????- akadtam ki.
- Meg kellett tudnom hogy, hogy bírja, ha magas a pulzusa, a stresszhelyzetet.
- És ennél jobb nem volt?- fontam össze magam előtt a karom.
- A szerelmeseknél ez a leghatásosabb!- vont vállat és kivette belőlem a tűt.
- Ez komoly?- nevetek fel hitetlenül.
Kicsit abszurd dolog hogy az orvos ilyenre kér meg valakit... ez már nonsense. Egy ál vitára kérni valakit... Vicc.- Ehhez nem volt joga!- emelem meg a hangom.
- Elnézést kisasszony, de nem számít, nem történt semmi!- a francokat.
- Egy fenét! Hogy képzeli ezt? És egyáltalán... mi az hogy... áhhh- dühöngtem.
- Nyugodjon meg kisasszony, semmi nem történt!- kérte nyugodt hangnemben.- Egyébként ha ez vigasztallja, akkor a vőlegénye sem díjazta az ötletet, nehezen ment bele.
- Ohh, oké!- mondtam látszólag lazán.- De ez mégis mire kellett?- értetlenkedtem.
- Mondja hogy érzi magát?- kérdezte a válaszomat figyelmen kívül hagyva.
- Öhm. Kicsit fáj a fejem és émelygek. Az agyrázkódás miatt ugye.- mondtam.
- Rendben.- bólintott.- Sétáljunk egyet!- kérte. Ohh. Még nem voltam a szobámon kívül, és igazából 3 méternél többet nem is tettem meg... na mindegy.
- Sétálni?- vontam fel a szemöldököm.
- Igen. Keressük meg a vőlegényét, beszédem van vele is.- csak bólintottam egyet, majd lassan elindultam. Az orvosom már az ajtóban várt akkor, persze kint, mert nyitva volt az ajtó. Én is mentem utána.
- Minden rendben?- kérdezte kb 5-6 méter megtétele után.
- Persze.- mondtam. Teljesen jól is éreztem magam, nem értem miért aggódik ennyire mindenki.
Nagyjából 1 métert mehettünk még, amikor a sarkon láttam Cortezt bekanyarodni erre felé. Pont ránk nézett. Eléggé meglepetten figyelt, mikor meglátott a folyosón, hisz nem szabadna nagyon mászkálnom. Amint kapcsolt, hogy mi van, lassan közeledni kezdett felém. Gondolom nem tudja hogy haragszom-e. Én is elindultam felé, először lassan, viszont Cortez nem tervezett gyorsítani ezért én tettem. Elkezdtem futni felé, de amikor már majdnem ott voltam éreztem hogy szédülök. Nem nagyon de szédültem. Én viszont futottam tovább( igen, kissé hosszú ez a folyosó) kb 5 méterre lehettem már csak tőle amikor úgy megszédültem, hogy egy pillanatra nem tudtam azt se ki vagyok és hol vagyok. Mintha...nemtudom. Viszont 2 másodperccel később amikor kinyitottam a szemem, Cortez karjaiban találtam magam. Okeee.
- Jesszus, Reni! Jól vagy?- kérdezte aggódó tekintettel, közben leguggolt és az ölébe húzott.
- Persze.. minden oké!- mosolyodtam el halványan és felálltam. Volna, csak ismét megszédültem.
- Baszki!- csúszott ki a számon, majd belekapaszkodtam Cortez karjába hogy nehogy elessek.
- Óvatosan!- tartott meg.
- Kisasszony!- ért ide az orvosom is. Dejoooooo. Ahh.- Üljön le! Most!- parancsolt rám
- Dehát...
- Most!
- Hova?- kérdeztem értetlenül.- Nincs...- nem tudtam befejezni, Cortez ölbe vett és vissza vitt a szobába.
- Köszi!- mondtam amint letett. Ő csak enyhe mosollyal az arcán biccentett egyet, majd arrébb állt, mivel mindketten tudtuk hogy nekem most egy hosszú, hosszú beszélgetésem lesz az orvosommal.
- Öhm...szerinted ma még jön?- néztem Cortezre 1-2 perc elteltével, de az orvosom berontott. Nem volt jó kedvében.
- Kisasszony, mondja!- nézett szúrós szemekkel.- Maga normális??- hogy mivannn?
- Tessék?- kérdeztem megilletődve, majd Cortezre kaptam a fejem, aki látszólag ugyanúgy megdöbbent.
- Hogy jutott eszébe rohangálni?? Ha nem tudná, ez egy kórház és nem jatszótér, és magát éppen több sérülés, de főleg fejsérülés miatt tartjuk bennt.- ohh
- Jó, elnézést, én csak úgy éreztem jól vagyok.- mondtam nyugodtan.
- Hát..- vont vállat.- Most láthatta hogy nincs!- emelte meg a hangját.- Nem erőltetheti meg magát! Javaslom maradjon bennt még egy hetet.
- Héé!- akadtam ki.- Rendben! Felelőtlen voltam oké, de nyugi már, nincs semmi.- próbáltam nyugodt maradni.
Hát igen, ez az előnye annak hogy Cortezzel vagyok hogy sok esetben lazábban kezelem a dolgokat mint régen. Nem mindig, van amikor még mindig a régi vagyok, de már tudok normális is lenni.
- És amúgy is, maga hagyjon engem! Már okozott elég galibát, nincs szükségem a tanácsaira!- utaltam a vitára.
- Reni, igaza van!- lépett mellém Cortez. Na basszus.- Itt nyugodtabb a környezet és többet tudsz pi....
- Héhéhéhéé!- állítottam le.- Te komolyan azt várod hogy itt maradjak még egy hetet?- hüledeztem.- Így is itt töltöm a karácsonyt, a szilvesztert nem fogom!- mondtam.
- Reni...- sóhajtott.
- Nem!- vágtam rá mielőtt elkezdte volna.
- Kisasszony tudja...- kezdte újra az orvosom.
- Nem. Érdekel.- mosolyogtam rá.- Viszlát!- jeleztem hogy húzzon el. Szerencsére vette a lapot mert szó nélkül kiment a szobából.
- Kicsim..- ült le mellém Cortez.- Az egészséged sokkal fontosabb mint a karácsony meg a szilveszter.- dejo. Kezdi.
- Akkor sem maradok még egy hetet!- jelentettem ki.- Ezen a héten sem maradok ha te nem vagy itt, ugyhogy megyek haza vasárnap.- emlékeztettem.
- Ha nem vagy jól, és az orvos is azt mondja hogy jobb ha maradsz, akkor nem értem miért makacskodsz?!- vonta fel a szemöldökét.
- Mert nem érzem azt hogy olyan komoly bajom lenne, hogy itt kéne legyek 2 héten keresztül!- fontam keresztbe a kezemet.- Meg amúgy is, ezeket a sebeket otthon is simán le tudom kezelni, az meg hogy néha megszédülök, az utóhatás, úgyhogy ez van.
- Oké!- sóhajtott.- Lehet hogy nem érzed azt hogy bármi bajod van, és úgy érzed hogy nagyon jól vagy, de az orvos csak jobban tudja, mi bajod van, elnézve hogy ez a munkája. És ha...
- De én akkor sem akarok még egy hetet maradni, főleg ezzel a manipuláló gyökér orvossal!- jelentettem ki. Cortez szeme elkerekedett, majd sóhajtott.
- Reni... semmi baj nincs az orvosoddal, a legjobban dolgozik egész párizsban.
- Nem arról van szó!
- Hanem?- kérdezte félve
- Tudod te! És utálom az ilyen embereket, úgyhogy nem akarok itt maradni még egy hetet.
- Nézd... ne haragudj azért a dologért! Igaz az orvosod kért rá, de egy vizsgálat miatt, úgyhogy..
- Az mindegy!- vágtam közbe.- Nem érdekel, ilyenhez semmi joga nincsen! Mi lesz a következő? Egy vizsgálat erelyéig szakítanod kell velem??- kérdeztem nevetve, de Cortez még csak nem is mosolygott. Na neee.
- Ez ugye csak egy vicc???- kérdeztem dühösen.
- Nyugi. Lebeszéltem róla. Legalábbis remélem.- az utolsó szót suttogta de így is hallottam.
- Na jó. Nem érdekel. Én holnap hazamegyek!- nagyon mérges voltam.
- Mi?? Nem. Reni..- sóhajtott.- Annyira még azért nem vagy jól, hogy most hazamenj, meg...
- Nem maradok itt, akkor sem. Ez az orvos kattant!
- Nem az.- nevet fel.- Csak vizsgálatokhoz kell. Plusz szakmailag ő a legjobb és ez éppen elég.
- Nem elég!
- Reni... anyukádék sem engednék meg hogy most hazamenj, az orvosod velük is beszél minden nap.- na nee. Ez aljas.
- Elmúltam már 18.- mondtam nagy mosollyal.
- Néha nem úgy viselkedsz.- na ez fájt.
- Igen?- vonom fel a szemöldököm.- Miért? Azért mert nem akarok itt maradni, szerintem érthető okokból!- állok fel, és megyek az ablakhoz majd visszafordulok vele szembe.
- Igen ezért!- áll fel ő is. Most komolyan ez miatt veszünk össze?? Ez vicc!- Túlreagálod a helyzetet. Nem...
- Túlreagálom??- nevetek fel.- Szerintem egy cseppet sem!- fonom keresztbe a karom.
- Hagyjuk inkább! Viszont a héten akkor is bennt maradsz, mert ez lett megbeszélve az orvosoddal és a szüleid is aggó...
- Nem!- szakítottam félbe.
- Komolyan mondom ez a legidegesítőbb benned, hogy ilyen makacs vagy!- ingatta a fejét enyhe haraggal.
- Ezer bocs!- léptem felé egyet.- De azt észrevetted ugye hogy most min is veszekszünk?- kérdeztem mérgesen.- Vagy ez is az orvosom ötlete volt?
- Úristen, nem! Azt akarom hogy jól legyél, csak te nem hallgatsz senkire, nem fogadod el a segítséget!- nevetett fel tehetetlenül. Utána a bejárati ajtóhoz sétált és azon támaszkodott tovább.
- Jól vagyok!- akadok ki.- És tudok egyedül is dönteni nem kell senkinek pátyolgatnia, és úgy csinálni mintha haldokolnák.- egy szinttel feljebb emelem a hangom. Cortez szóra nyitja a száját, de megelőzöm.
- Egyedül is teljesen jól vagyok! Nem kell senki segítsége, te is egészen nyugodtan haza fáradhatsz, úgy is csak irányítani akarsz és kihasználni!- na basszus, ezt jól megcsináltam, IDIÓTA!!! Amint kimondtam, megbántam. Beharapram a számat, majd pár pillanatra lehunytam a szemem, hátha álmodom, de nem... Cortez ott állt az ajtóban, döbbent arccal. Néhány másodpercre elkerekedett a szeme, de aztán visszaváltott semlegessé, biccentett egyet és csak úgy kiment a szobából..
Én szokásosan sírva fakadtam, főleg azért mert tudom hogy én voltam a barom, én reagáltam túl a dolgokat és erre meg én viselkedek ilyen dög módjára!!
- Miért vagyok ilyen hülye liba?- kérdeztem magamtól nagyjából 40 percnyi sírás után. Hellyel- közzel sikerült lenyugodnom, úgyhogy arcot mostam, és lehuppantam az ágyra. Csak bámultam ki fejemből és gondolkoztam a szánalmas életemen. Nagyjából 4óra múlva (6körül) tudomásul vettem, hogy Cortez nem jön vissza. Haza zavartam! Tényleg egy dög vagyok... Egy könnycsepp végig folyt az arcomon, de gyorsan le is töröltem, mert nem akartam, hogy kövesse a többi.
A következő pillanatban, kopogtak.
- Szabad!- felpattantam. Reméltem hogy Cortez az.
- Reni..- Virág és Ricsi.- elsírtam magam majd lerogytam a földre. Előttük nem titok semmi úgysem.
- Ren? Állj fel! Mi a baj, jól vagy?- Ricsi felhúzott a földről, én leültem az ágyra, Virág mellém, Ricsi pedig elém guggolt. Okkéé. Akkor Cortez még nem beszélt Ricsivel.
- Reni...- szólított meg Virág halkan. Én folyamatosan szipogtam, és sírdogáltam.- Baj van, mi történt, jól vagy?- egyre jobban sírtam.
- Ren, nyugodj meg!- simította meg a karom.- Hol van C ilyenkor??- kérdezte szerintem magától de akaratlanul is zokogni kezdtem.
- Reni, nyugii!- ölelt meg Virág. Néhany perc alatt sikerült lenyugodnom. Mikor abbahagytam a sírást és a szipogást, Virág elengedett.
- Ren... C- vel van valami? Összevesztetek?- találgatott.
- I-igen.- sütöttem le a szemem.
- Miért mi történt???- kezdte el Virág, de Ricsi jelzett neki hogy várjon egy picit.
- Hol van most?- ez volt Ricsi első kérdése.
- Nemtudom...- suttogtam.
- Mi?- egyszerre kérdezték vissza.- Hogy-hogy nem tudod?- állt fel Ricsi.
- Háát....- kezdtem.- Várj, otthon nem volt?
- Nem!- mondta Virág.- Miért?
- Mivel... hát...konkrétan hazazavartam innen.- néztem fel
- Mivan?- értetlenkedett Ricsi.
- Azt mondtam hogy menjen haza, mert..- lesütöttem a szemem.- Mert úgyis csak irányítani akar meg kihasználni...- ismét könnybe lábadt a szemem.
- Jesszus Ren!- dőlt neki Ricsi a falnak.- Ez...
- Tudom, tudom!- vágtam közbe.
- De Renii!- kezdte Virág.
- Ne most emo, ne most!- nézett rá Ricsi.
- De..de...és... ha nem otthon van... akkor hol? És mióta?- kapcsolt Virág
- Baszki!- Ricsinek is leesett.
- Istenem!- suttogtam.
- Ren, Cortez mikor ment el?
- Öhmmm.- néztem az órámra.- Nagyjából...5 órája...
- Ohh.- szisszent fel Virág.
- És most mi lesz Ricsi?- kérdeztem kétségbeesve.
- Megyünk megkeresni!- jelentette ki.
- Oké!- indultam az ajtó fele.
- Héé!- állítottak meg. Na dejó.
- Mivan?
- Te nem jössz! Csak mi ketten megyünk!- mondta Virág.
- Na neeeem! Én is megyek! Úgyis holnap mentem volna véglegesen haza úgyhogy legalább eltudok jönni előbb.
- Holnap?- kérdezett vissza Virág.
- Igen.
- Cortez tud róla?
- Tud. - bólintottam.- Részben ez miatt is veszekedtünk. - magyarázok miközben felkapom a táskámat.- De ez most mindegy. Induljunk!
- Jó!- bólintanak.
Gyorsan szóltam a nővérnek, mégiscsak tudjon róla, hogy elmentem, aztán siettünk.
Először megnéztük a parkot, de semmi, munkahelye semmi, haza is mentünk még egyszer hátha, de semmi. Szállodák semmi. Egyre sötétebb volt és egyre kevesebb lehetőség volt hogy mit nézhetnénk meg.
- Ezt nem hiszem el!- pityergek amikor már a 3. szállodát is megnéztük.
- Semmi baj Ren, előkerül.- biztatott Ricsi
- De..
- Semmi de. Minden rendben lesz. Most viszont hazamegyünk és alszol.
- Mi? Nem!
- Dede!- vágta rá Virág és beletaposott a gázba.
- Nemár! Állj meg!- hisztitek
- Ren!- néz hátra rám Ricsi.- Hazamegyünk, alszol, és hidd el, hogy Cortez holnap elő fog kerülni és megbeszélhetitek a dolgokat!

Mai nap 5/1*** egy dög vagyoook
Cortez 5/???? Nem tudom hol van, otthon nincsen, és sehol nem találtuk meg! :(
Ricsi & Virág 5/5*** Mindig segítenek. Pont mint ma is. Legjobb barátok...