SzJG után /Befejezett/

Utálom a kórházat!(48.rész)

December 22.(kedd) 846 szó

-Tudjátok hogyha valaki ok nélkül csinál fesztivált, és ordítja le mindenki fejét annyira hogy utána beáll a kínos csend, amit senki nem tud megtörni végül, otthagyják... Jah hogy ezt én csináltam és nem álmodtam? Akkor gratulálok magamnak nagyon...Bár igaz hogy volt oka hogy kiakadtam, de akkor is nagyon nagyon túlreagáltam. - gondolkoztam miután felkeltem, Cortez nem volt itt, gondolom elment inni vagy valami.
- De amúgy nem is értem magam, ennyire még sosem osztottam ki senkit( kivéve Arnold , de az más kategória ) erre tegnap lekiabáltam Virág, Ricsi de leginkább Cortez fejét csak azért me...
Ajtónyitódás és telefonálás...Cortez megjött. Oké. Akkor action!
- Nem, még alszik.- hallottam. Igen, igen eljátszottam hogy alszom, de na, kíváncsi vagyok mit gondol, vagy hogy egyáltalán megemlíti- e a tegnapit.
- Igen nagyi, mondtam már, jól van csak kiakadt, meg ilyenek amit meséltem.- ohh akkor mondta.
- .....
- Egész héten bent marad.- mondta.,
- ..........
- Igen ő nem akar, de jelen esetben nem ő dönt.- a hangja arra engedett következtetni, hogy mosolyog.
- .............. ...........
- Ohh nagyi nem tudom...- tuti témát váltott. Cortez ha jól hallottam leült a mellettem lévő fotelbe és dobolni kezdett a lábával ami azt jelenti, hogy valamin nagyon gondolkozhat.
- ..........
- Tegnap nagyon kiakadt...- kezdte. Ohh hát erről van szó..basszus.- Nagyon haragszik amiért nem mondtam el neki ami történt... Soha nem láttam még ilyennek, így kiabálni,(persze Arnoldon kívül, de arról ők nem tudnak...) lehet hogy a történtek miatt volt, amiatt hogy ez egy nagyobb sebet ejtett benne, viszont akkor azt ki kell deríteni...- sóhajtott. Ohh basszus de egy dög vagyok... lassan kinyitottam a szemem, majd mintha most keltem volna, dörzsölgetni kezdtem majd felültem.
- Le kell tennem, később beszélünk!- mondta Cortez a nagyijának amint észrevette hogy ébren vagyok , majd ki is nyomta a telefont.

- Jóreggelt!- ült mellém és halványan elmosolyodott mikor a szemébe néztem.
- Neked is!- próbáltam tartani a szemkontaktust, de nem ment, 3 mp után elkaptam a tekintetem az ellenkező irányba. Nagyon szégyenltem a tegnapit.
- Hé!- fordított vissza magával szembe.- Mi a baj?- kérdezte fürkésző tekintettel, én meg újra elnéztem róla, ezúttal a takarómra.
- Kicsim...- fogta meg a kezeimet.
- Csak..- kezdtem és sikerült rávennem magam, hogy a szemébe nézzek. Gondolkoztam hogy mit mondjak. Hogy
mondjam el hogy az a bajom hogy idiótán viselkedtem, és lekiabáltam a fejét..
- Ne haragudj!- ennyire futotta kis idő után.
- Mi??- megdöbbent, igaz nem erre számított, lehet arra hogy még mindig haragszom..
- Ne haragudj!- ismételtem.- Túlreagáltam.- néztem ismét magam elé.
- Semmi baj, megértelek. Megleptél, nem kicsit, de megértelek.- ölelt magához.
- Dehát... hogy nem haragszol?- lepődtem meg.- Csomó dolgot a fejedhez vágtam ami nem is igaz...
- Miért haragudnék, amikor valószínűleg csak a történtek miatt voltál kiborulva, meg a terhesség is rátett egy lapáttal?!- nézett a szemembe én meg csak sóhajtottam egyet majd Cortezhez bújtam.
- Nagyon szeretlek!- mondtam egy kis idő múlva.
- Én is szeretlek!- mondta majd hosszan megcsókolt.
- Szólni kell a nővérnek!- mondta miután elváltunk
- Nem kell, miért kéne?- vontam fel a szemöldököm
- Hogy megnézze a sebeidet?- kérdezett vissza.
- Felesleges!- vágtam rá.
- Nem, nem az!- válaszolt és megnyomta a nővérhívót
- Ahj már!- hisztiztem.- Most ezt miért kellett?- néztem rá gyilkos tekintettel.
- Mondjuk mert ez a szabály, hogy miután felébredsz szólni kell a nővérnek, hogy megnézze hogy vagy!
- De nem kell tudnia hogy mikor kelek!- puffogtam
- De én is tudni akarom hogy jól vagy- e!
- Jól vagyok!- vágtam rá
- Aha, persze!- mosolyodott el én meg megforgattam a szemem, a következő pillanatban bejött a nővér.
- Kisasszony!- nézett szúrós szemmel.
- Igen?- kérdeztem félve.
- Hogy érzi magát?- fürkészett
- Csodásan!- mosolyogtam.- Akár haza is engedhetnének!- Cortez csak nevetve megrázta a fejét, jelezve véleményét.
Néha komolyan nem érzem azt hogy elmúltam 18. Pont mint most, hiszen elméletileg saját felelősségre haza kéne hogy mehessek, de neeeem, mert az orvosom inkább a vőlegényemre hallgat. Hát szuper!
- Mennyire fájnak a sebei?- kérdezte elengedve a füle mellett a mondatomat.- Az igazat mondja, mert úgyse mehet haza, a vőlegénye...- pillantott Cortezre.- mindent megbeszélt az orvosával. Szóval csak magának nehezíti a dolgokat hogyha hazudik.- ez komoly? Cortezt egy szúros pillantással jutalmaztam, aztán sóhajtva fisszafordultam a nővérhez.
- Szóval? Hogy van?- ismételte a kérdést.
- Öhm... jól?!- mosolyogtam
- Reni!- szólt rám Cortez.
- Jó, talán fáj kicsit a karom, a bokám és a fejem.- hadartam el. Cortez megrázta a fejét, kicsit mintha mérges lett volna.
- Jó.- mondta a nővér majd lerendezte a sebeimet, lefertőtlenítette a sebeket, lecserélte a kötéseket. 10 perc múlva végzett de nem ment el ahogy szokott hanem az ágyam végében megállt.
- Van még valami?- kérdeztem felvont szemöldökkel
- Ami azt illeti igen.- válaszolt. Mi???
- Micsoda?- kérdeztem
- Mindjárt jön az orvosa egy ellenőrzésre!
- Hogy? Minek?
- Csak.- válaszolt és kiment.
Okéé ezt nem értem! Ez fura!
- Te ezt érted?- néztem Cortezre
- Igen, nem bonyolult. Jön az orvos hogy leellenőrizze hogy minden oké-e.- mondta vállatt vonva.
- Ja, de akkor is. Minek jön? Csak akkor szokott menni az orvos betegekhez ha van oka! Úgyhogy nem értem!- értetlenkedtem
- Semmi nincs ebben.- ment az ablakhoz. Hmmm, valamiért úgy érzem hogy tud valamit amit én nem... De mit??
- Cortez?- szóltam neki,  mire úgy láttam mintha megfeszült volna, de nem nézett rám, továbbra is nekem háttal állt.
- Mit tudsz?- vontam fel a szemöldököm mire Cortez sóhajtott egyet és leült mellém.

Folytatása következik...