SzJG után /Befejezett/

Az igazság(59.rész)

1301 szó
" - Te. Meg. Mit. Csinálsz?- szótagolom a szavakat, amíg ő leül az ágyra. "
*
*
*
*
*
- Bebizonyítom, hogy bízom benned!- oooh
- Igen?- vonom fel a szemöldököm, mire csak bólint egyet.
- Hallgatlak.- ülök le mellé.
- Jó...- kezdi.- Az este amikor nem jöttem haza..- Ohjaj, rosszat sejtek! - Egy klubban voltam először.- mondja, majd rám pillant.
- Egy klubban? Először?- ismétlem. Jézusom!
- Igen. Mivel elküldtél a kórházból, nem tudom... haza nem akartam jönni, az meg közel volt. Bementem, iszogattam, elvoltam....
- Ez eddig oké! De... mi az hogy először? Mit csináltál?- könyörgő szemekkel néztem rá.
- Nézd... ami azt illeti nem emlékszem szinte semmire!- süti le a szemét.
- Micsoda??
- Nagyon, nagyon sokat ittam. Arra emlékszem csak, hogy egy csaj aki mindig is megpróbált behálózni a melóban, ő is odajött. Akkor már eleve sokat ittam, így, tőle is elfogadtam a pluszt. Beszélgettünk egy keveset, és felajánlotta, hogy menjek fel hozzá éjszakára. Én.. én elfogadtam. Mielőtt  elindultunk még ittunk, nem is keveset. A csaj, emlékszem hogy a lakásán bepróbálkozott...- Ne, ne, ne! Kérlek ne! - De én nem engedtem neki! Miután lezuhanyzott , ismét hozott nekem valami piát, de nem tudom mi lehetett az, 2 perccel  később miután megittam... képszakadás.- Itt nyeltem egy nagyot.- A következő amire emlékszem az az... hogy... hogy reggel a csaj mellett fekszem...

Ilyen nincs! Az a csaj leitatta, kihasználta hogy Cortez azt se tudta hol van, és...- folyt ki egy könnyem.
- Lefeküdtél vele?- néztem rá könnyes, reménykedő szemekkel.
- A csaj...- sóhajtott.- azt mondta nem történt semmi!
- Mi? Mi az hogy a csaj azt mondta?
- Kicsim..- húzódott közelebb hozzám.
- Most akkor mi van?- akadok ki.- Lefeküdtél azzal a lánnyal vagy sem? És ne úgy mondd meg, hogy: "A csaj azt mondta"
- Figyelj...- fogta meg a kezem. Először el akartam húzni, de aztán rájöttem, hogy nem akarom, hiányzik!- Éppen ezért nem mondtam el, mert nem tudok értelmes dolgot mondani erre.
- Micsoda?
- Hogy az addig oké, hogy az a lány azt mondta, hogy nem történt semmi, de én nem mondhatom ezt, mert nem emlékszem!- ohh, hogy az a..., már értem!
- Jó, de..
- Nem akartam mondani, mert féltem, sőt most is félek.- Mi??? Cortez félni??- Hogy esetleg nem hiszed el, így hogy nem tőlem hallod, és alátámasztani sem tudom.... Nem akarlak titeket elveszteni!- suttogta az utolsó mondatot, amitől könny szökött a szemembe.

Úristen! Corteztől egyáltalán nem megszokott az ilyen, hogy ilyen... ilyen legyen.   
Nagyon boldog voltam, mert úgy látszik az, hogy apa lesz, kimondatja vele az érzéseit, és abból, hogy viszonylag egy kis szitutól,( merthogy ezt simán elhiszem neki, ) ennyire tart, látszik hogy fontos vagyok neki én, és a picik!- gondolkoztam majd örömömben egy újabb könny végigsuhant a bőrömön.

- Héé!- törli le az arcomról a könnyeket.- Mi a baj?- aggódóan fürkészi az arcomat. Én csak megrázom a fejem, jelezve hogy nincs semmi, majd pedig egy kicsit közelebb hajolok Cortezhez, aki ezt eléggé furcsán figyeli, ezért még közelebb hajolok. Olyannyira, hogy már majdnem összeér a szánk, már súrolják egymást.
- Te?- kérdezi suttogva.
- Én?- mosolyodok el majd egy puszit adok a szája sarkába.
- Elhiszed hogy nem történt semmi.- néz rám döbbenten.
- Persze, hogy elhiszem!- mosolygok.
Nem mondd semmit, csak lágyan megcsókol. Viszont egyre hosszabb és vadabb csókokba kezdünk, megfeledkezve az utazásról.
Éppen egy szenvedélyes csókcsatában vagyunk, Cortez áttér a nyakamra egy picit megszívja, apró puszikat ad rá. A számhoz visszaérve, új csókba kezdünk, én az egyik kezemet a hajába vezetem és azzal szórakozok. Lefektet az ágyra, felém mászik( félig- meddig, ugye a hasamtól ) és leveszi rólam a pólóm, majd egy picit később a nadrágomat is. Éppen a melltartómat vette le rólam, amikor hallottam valami hangot. Nem igazán érdekelt egyértelműen. A kezeimet a fejem mellé szegezi, úgy kezdett el csókolni. Miután a bugyim is lekerült rólam, Cortez vette le az alsóját, majd ismét egy hosszú forró csókba kezdtünk.... amit a zár kattanása zavart meg. Hogy mi??
- Szívem!- suttogom.
- Hmm?- kezdett lejjebb haladni a puszikkal, már a hasamnál, medencémnél járt. Egy újabb zár kattanás. Ne! Nem!
- Úristen!- suttogtam, és hirtelen felültem.
- Mi az? Mi a baj?- kérdezte, de nem válaszoltam, csak felvettem a földről a takarókat, gyorsan körbetekertem magamon az egyiket, a másikat meg Cortez kezébe nyomtam hogy csavarja a dereka köré.- Mi? Minek?
- Istenem..- suttogtam.- Mert körülbelül 10 másodperc és valaki ránk nyit!- adtam magyarázatot, mire Cortez szeme elkerekedett és tette amit mondtam. Épphogy befejezte a műveletet nyílt is az ajtó.
- Jézusoooom!- sikított Virág, Ricsi szeme is elkerekedett aztán elröhögte magát.
- Mi. Olyan. Vicces? És egyáltalán! Mi a francért nyittok be? Honnan szedtetek kulcsot?- soroltam full kipirulva a kérdéseket.
- Bocs Ren!- nevetett tovább Ricsi.
- Ricsi. Mi a szar ilyen vicces?- érdeklődik Cortez is.
- Hogy mi ilyen vicces? Azt hittük elmentetek valahova, hogy C végre elmondhassa az igazat, erre... erre meg itt vagytok, így...!- mutat végig rajtunk, amitől paradicsom lesz az fejemből. - Szóval gondolom szent a béke?!- feltételezi.
- Igen....- válaszoltunk egyszerre.
- Aha...- nevet Virág is.- Benyitni meg azért nyitottunk mert fél óra múlva indulni kell a reptérre, és mivel azt hittük nem vagytok itt, le akartuk vinni a bőröndjeiteket. - folytatja Virág.
- És az ajtó??- kérdezem elképedve.
- Reni, te is tudod, hogy szinte mindig bezárod az ajtót ha nem vagy itthon!
- Öhm..
- Oké. Akkor most kifele!- szól Cortez.
- De gyertek ti is! Indulni kell, nem akarjuk lekésni a gépet miattatok!- nevet Ricsi, már kintről.
- Ohh...- sóhajtottam.- Öltözzünk, tényleg sietni kell!- léptem mellé.
- Jó!- bólintott, majd egy utolsó csók után, elkezdtünk visszaöltözni. A sminkemet és a hajamat megigazítottam, leellenőriztem a bőröndök tartalmát, majd gyors léptekkel, és 2 bőrönddel száguldottam le a lépcsőn a nappaliba, ahol már csak rám vàrtak.
- Na végre Ren! Azt hittem beragadtál vagy eltévedtél valahol lefelé menet!- szól be Ricsi mosolyogva.
- Nagyon vicces!- mosolygot.- A többiek?- most vettem észre hogy Virág és Cortez nincs sehol..
- Már a kocsinál. Úgyhogy induljunk mi is!- indul el. Én is elindulok, de ugye 2 bőrönddel, 1 utazótáskával, és egy kis kézitáskával nehéz volt. Az ajtónál szarakodtam egy sort a zárral, de aztán folytattam az utam a kocsiig, ahol éppen a többiek pakolták be cuccaikat. Cortez amint észrevett, jött, és elvette tőlem az egyik bőröndöt, az utazótáskát és a kistaskámat is, így én már csak egy bőröndöt vittem.

Az út a reptérig oké volt, nem kerültünk dugóba, semmi extra, bár ez szerintem annak köszönhető hogy karácsony van. Még volt 10 percünk a felszállásig, én kakaót ittam, Virággal együtt , Cortez kólát...
Az út is rendben eltelt, csak a szokásos, én alszok, Cortez filmezik.
Leszállásnál különváltunk Ricsiéktől, és egy taxiba pattantunk.
- Hová vihetlek titeket?- kérdezte a sofőr. Én Cortezre néztem, majd meg kérdeztem.
- Most hova?- ugye mindig máshova megyünk. Viszont most mivel kórházban voltam, úgy volt, hogy nem jövünk idén egyáltalán...
- A szüleidhez!- vágja rá.
- Mi? Miért?- értetlenkedek.
- Mert legutóbb a nagyszüleimnél voltunk.
- De ne... akkor... akkor halászlevet kell ennünk...- húztam el a számat, viszont Cortez egyszerűen kinevetett. - Mi olyan vicces?- nézek rá sértetten.- Ez nem vicces!- háborodok fel, a semmin... Ojaj..
- Na máár! Ne sértődj meg! - húz közel magához, és ad egy puszit.
- De akkor is, tudod te is milyen rossz anyu halászleve, szerintem embert is lehet vele ölni!- magyaráztam.
- Egyszer ki...
- Ooo- vágok a szavába.- Én biztos nem eszem meg! A végén baja lesz tőle a piciknek! Nem, nem!- rázom hevesen a fejem.

Komolyan, mintha.... mintha megbolondultam volna. Pedig nem, csak a terhesség , de na! A sofőr a fejét fogva, némán nevetett rajtam, Cortez meg próbált komolyan venni hogy ne sértődjek meg, de nagyon nehezen ment neki szerintem. Viszont miközben magyaráztam, végig mosolygott rajtam, ami engem akkor nem zavart! És nagyjából 10-15 percig ez ment, mindenben találtam kifogást! Mindenben!

- Kicsim..- kezdte, amikor azt gondolta befejeztem.
- Nem jóóó, mit fogok én akkor enni?- néztem Cortezre értetlenül.
- Nem lesz semmi bajod kicsim a halá...
- De mondtam már hogy az méreg! Azt nem is értem apu hogy képes megenni, de én nem fogom!- ráztam meg a fejem.- A nagyszüleidhez menjünk!- bociszemekkel néztem rà.- Légysziiii!
- Jó, oda megyünk!
- Kösziiii!- visítottam, a nyakába ugrottam( már amennyire a pocakom és az ülés engedte ), majd megcsókoltam.

Folytatása következik....