SzJG után /Befejezett/

Meló?!(69.rész)

Január. 06 (szer) 2764 szó

Még az igazak álmát aludtam körülbelül 8 körül, amikor Maszat elkezdte nyalogatni az arcom és rám ugrott.
Valószínűleg éhes volt, úgyhogy ki szenvedtem magam az ágyból, elvánszorogtam a fürdőbe és rendbe szedtem magam, majd felöltöztem. Egy magas derekú nadrágot, egy hosszúujjú felsőt, és bolerót vettem fel. Belebújtam a mamuszomba, és mentem is le Maszatnak enni, inni adni. Kinyitottam az ablakokat, a hátsóajtót, hogy Maszi( Maszat beceneve ) ki tudjon menni, ha szeretne. 
Reggelizni még nem akartam, úgyhogy csak egy kakaót csináltam magamnak, visszamentem a szobámba, bebugyoláltam magam a takaróba, és sírva fakadtam. Sírva fakadtam azon, hogy én, ismétlem ÉN dobtam ki Cortezt!

Ez normális?? Nem! De mindegy, mert ez teljes mértékben rám jellemző, úgyhogy no problem. Semmi probléma nincs azzal, hogy kidobom életem szerelmét, aki ráadásul a gyerekeim apja... És utána meg én bőgök.
Nem vagyok százas!

A nagy önmarcangolásom, és szidásom, ismét a telefonom csörgése zavarta meg.
Gyorsan letöröltem a könnyeimet, vettem egy nagy levegőt, és anélkül, hogy megnéztem volna ki az, felvetettem.

- Ki vagy?- kérdeztem köszönés nélkül. Nem volt túl sok kedvem beszélgetni, úgyhogy rövidre akartam fogni.
- Hogyhogy ki? Renáta te meg sem nézed ki hív csak felveszed a telefont?- ohh már megint Kinga.
- Mostanában nem szokásom...
- Aha. És Renáta. Megmondanád, hogy mi a fészkes fenét műveltél te??
- Mi?
- Oh, Renáta ne játszd az ártatlant. Miért adtad vissza, Corteznek a gyűrűt. Te eszednél vagy??- kiabált.
- Öhm..- ennyi jött ki a torkomon.- Honnan... honnan tudsz te róla?
- Az nem lényeg!!!!
- De az! És ki tudja még?- rágtam a szám szélét. Kinga egy nagyot sóhajtott, tudja, hogy amíg nem ad választ, ő sem kap.
- Virág mondta. De az egész baráti körünk, azaz osztályunk tud már róla, hogy TE.- hangsúlyozta.- szakítottál Cortezzel!!- kiabálta a mondat második felét.
- Nem!- emeltem meg én is a hangom.- Nem szakítottam vele! Miért gondolja azt? Ilyen nagyon félreértette amit mondtam neki?
- Mivan? De a gyűrűt visszaadtad, és az egyenlő...
- Nem!!! Én azért adtam vissza, mert megmondtam neki, hogy ne jöjjön utánam, ha továbbra is hazudozni fog. A gyűrűt azért adtam, hogyha nem jönne, akkor nála legyen ami az övé!
- Ohh basszus Renáta!
- Mivan??
- Ezt Cortez tudja?
- Tudnia kell, mert így mondtam el neki is. Ha...
- Jó, mindegy. Nekem mennem kell. Aztán béküljetek ki!
- Szia!

Most ezt én nem értem! Én nem szakítottam vele, hiszen megmondtam neki, hogyha őszinte tud lenni akkor jöjjön haza. De basszus... mindenki azt hiszi, hogy dobtam. De miért? Azért, mert visszaadtam neki a gyűrűt? Mert ha igen, én neki megyek a falnak esküszöm. Én nem azért adtam vissza... Csak... csak hogyha úgy dönt, hogy, mégse jön, akkor nála legyen ami az övé. De én nem akarok szakítani. Soha nem is akartam. Fhuu...- ilyen gondolatokkal száguldottam le a lépcsőn, felvettem a bakancsomat, a kabátomat, és elindultam a park felé. Muszáj volt levegőznöm.

Sietve sétáltam végig a hóval és jéggel borított utcákon, hogy minél hamarabb a parkban legyek. Közben mondjuk vagy 5× hasra vágódtam, de az már részletkérdés. Egy pad támlájára támaszkodva figyeltem, az arra járó, embereket, autókat, a közelben lévő jatszótéren lévő kisgyerekeket, vagy éppen  a kóborló kutyusokat. Közben gondolkoztam, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy egy félreértés miatt ment tönkre az 5 éves kapcsolatom? Vagy ilyen mással is előfordult?
Nem, ilyen tuti csak velem van.

Fél 12 fele volt már, amikor meguntam a saját magam sajnáltatását, és kezdtem fázni is, úgyhogy, egy kisebb kerülővel, de elindultam haza.