SzJG után /Befejezett/

Újra kórházban..(66.rész)

2016. Jan.01.(pén) 1978 szó

A tegnapi nap szuperül sikerült, elképesztően jól elvoltunk, beszélgettünk, és a magunk módján buliztunk is. Néhányan ittak, de Virág, Kinga és én természetesen ezt kihagytuk.
Hajnali fél 3 után nem sokkal oszlott szét a csapat, de miért?? Azért, mert a szomszédok rendőrrel fenyegettek(!?)

Ma az ablakon beszűrődő nap fényére keltem, ami így télen egy dolgot jelenthet. Azt, hogy már bizony jó késő van, mert ugyanis, mindenki tudja, hogy télen későn világosodik. Azt hiszem.
Óvatosan megfordultam Cortez ölelésében, hogy elérjem a telefonomat, ami az éjjeli szekrényen van, de nem igazán jártam sikerrel, felkelni, viszont lusta voltam, ezért nyújtózkodni kezdtem.

Ezzaaaz, mindjárt!- és egy picit távolabb kúsztam Corteztől.
- Naa, maradj itt!- suttogta. Ohh akkor ezek szerint ébren van.
- Egy perc!- fordultam felé, egy puszit adtam neki, majd visszatértem a küldetéshez, azaz a telefonom megszerzéséhez.
Joooo....Még egy picit..... még...még egy nagyo...

Nem tudtam befejezni a gondolatomat, mert a földre estem.
- Aucs.- szólaltam fel, amint földet értem. Hallottam, hogy Cortez is kipattant az ágyból, és sietve mellém jött, majd felsegített ülőhelyzetbe.
- Kicsim, jól vagy?
- Persze, csak béna voltam.- vontam vállat mosolyogva.
- Ilyeneket is csak te tudsz csinálni!- állt fel, majd felhúzott.
- Igen, ehhez tehetség kell!- vigyorogtam. Ő elnevette magát, magához húzott és megcsókolt, majd mikor elváltunk én adtam egy puszit az arcára, viszont Cortezbe nem tudom mi ütött, mert eszméletlen riadt arcot vágott.

Szerintem akkor láttam így utoljára, amikor még gimiben a nagymamáját, kórházba vitték. Dehát...most Mi baja?

- Öhmm..- léptem egyet hátra, miközben az arcát fürkésztem.- Mi történt szí...
- Gyere.- vágott közbe, és megfogta a kezem.- Kórházba megyünk!- kezdett húzni maga után. De várj? Kórházba? Mégis minek?
- Várj már!- álltam meg, már a földszinten, egyik pillanatban, mire a hirtelen mozdulattól Cortez megbotlott és majdnem elesett.
- Minek megyünk oda? Semmi...
- Kicsim.- vágott közbe sóhajtva.- Vérzel..- mondta, majd a lábam közé pillantot. Ahogy kimondta, én is odakaptam a fejem, de szerintem nem kellett volna, mert bekönnyeztem, nem sok kellett, hogy sírva fakadjak. Az a durva, hogy eddig, ameddig nem vettem észre, hogy vérzek, addig nem fájt a hasam, most meg egyből elkezdett. Felnéztem Cortezre, aki rögtön észrevette, hogy semmi nem oké, megfogta a kezem, és indultunk is a kórházba. Én egy szál trikóban és rövid nadrágban, Cortez meg szintén egy rövidnadrágban és trikóban(ez is csak azért mert gyorsan felvette magára, hogy legyen rajta valami a boxeren kívül) indultunk el. Meg persze felvettük a cipőt gyorsan... Szerintem egy jópárszor átlépte a sebesség határt, hogy a lehető leggyorsabban érjünk oda, hiszen ötletünk nem volt, hogy ez a vérzés most bajt jelent-e, vagy mi a franc.
- Jól vagy kicsim?- pillantott felém Cortez az egyik piros lámpánál, majd a kezem után nyúlt, amit rögtön meg is fogtam.
- Igen..- sóhajtottam.
- Mindjárt ott vagyunk.- ahogy ezt kimondta, beletaposott a gázba. Szerencsére 5 percen belül tényleg oda is értünk, Cortez eszméletlen sebességgel szállt ki az autóból, átjött az én oldalamra  engem is kisegített, majd hiába mondtam, hogy tudok menni a saját lábamon, ő felvett menyasszony pózba és vitt.

Bent az épületben néhányan megbámultak, de természetesen, mi nem ezzel törődtünk, Cortez megkérdezte a recepción, hova kell mennünk a problémámmal, aztán amint útbaigazították, száguldott is a mondott irányba. A 3. emeletre felérve megkereste 348-as termet, ahol már egy orvos állt az ajtóban, látszólag ránk várt. Biztos a recepcióról szóltak. Mindegy, nem is fontos.
- Jónapot!- üdvözöltük az orvost, amint Cortez megállt előtte.
- Önöknek is! Fáradjanak beljebb!- engedett minket előre, majd maga után becsujta az ajtót.- A hölgyet kérem tegye le oda!- biccentett a "vizsgálószék/ágy felé. Fogalmam sincs hogyan hívják ezt, a lényeg, olyan ágy, amit a nőgyógyászok alkalmaznak.
Cortez le tett a székre, majd mellettem leült.
- Nos..- nézett fel a papírokból a doki és elénk lépett.- Dr. Bárczy Szabolcs, nőgyógyász. - nyújtotta a kezét Corteznek ( mert igen, azt elfelejtettem, mondani, hogy másik kórházba jöttünk, ugyanis az én nőgyógyászom az innen körülbelül 1 órára van, de egyértelműen nem fogunk oda menni vészhelyzetben!)
- Antai-Kelemen Ádám.- fogadta el a kézfogást.- Ő meg a menyasszonyom, Rentai Renáta.- lépett hozzám.
- Örvendek kisasszony!- mondta, majd velem is kezet fogott, majd belekezdett a mondandójába.
- Ha jól értesültem, és jól látom, akkor várandós, és azért vannak itt, mert vérezni kezdett.
- Igen.
- Értem.- bólintott, odajött hozzám.- Ha megkérhetem, deréktól lefelé vetkőzzön le. Ott egy kis helyiség, oda be tud menni, és van ott törölköző, amit maga köré tud csavarni.- erre csak bólintottam, bementem az öltözőbe, levetkőztem, majd kimentem a törölközővel a derekamon.