SzJG után /Befejezett/

"Sajnálom"(52.rész)

859 szó
" - Az egyik...- elakadt.- munkatársánál volt azt hiszem. Hmm. Hát jó.
- Ja jó.- vontam vállat, majd otthagytam Ricsit és mentem tévét nézni. "
*
*
*
*
*
- Reniiii!- ül Virág mellém 15 perc múlva a kanapéra.
- Úr-is-ten!- sikoltok.- ne visíts! Mi történt?- nevetek.
- Semmi. Csak nincs a kajához tej meg néhány dolog, gondoltam megkérdezem nem-e jössz velem venni?
- Ricsi reggel volt vásárolni.- emlékeztettem.
- Igen, de elfelejtette.- legyintett.- Akkor jössz vagy nem? Amúgy is kell holnapra néhány cucc.
Ja. Ricsiék úgy döntöttek,( persze a beleegyezésünkkel )hogy idén nálunk töltik a szentestét, majd csak 25-én mennek haza. Mi természetesen nem mentünk volna semmikor, de így hogy tegnap hazajöttem, szerintem megyünk velük.
- Nem megyek! De vegyél nekem légysziiiii- húztam el.- sósperecet, paprikás csipszet, popcornt, sok fagyit, ropit és citromlevet. Jaaa meg koviubit!- csillogtak a szemeim.
- Ööö.... oki.
- Te Ren, esetleg ne hozza el neked az egész nasi részleget?- lépett mellénk Ricsi.
- Hülye!- nevettem fel.- Bár...- gondolkoztam el ajánlatán.
- Na jó emó! Menekülj a terhes Ren elől jobban jársz!- nevetett.
- Okii.- nevetett ő is majd kiment a házból.
Ricsi levágódott mellém majd kapcsolgatni kezdett. 10 perc múlva megállapodott egy öldöklős, zombi-horror vackon. Na neeeem! Biztos nem!
- Ricsi!!!!!!- szóltam rá 2 perc múlva, mert úgy láttam volt elég ideje hogy elkapcsoljon.- Kapcsolj el!!!!- sipítottam full hangerőn. És akkor... és akkor... legyilkoltak egy zombit a tévében, vér volt mindenhol. Én akkorát sikítottam, hogy szerintem még Magyarországon is meghallották. Hát igen.. nem igazán bírom a vért mostanság...
- Ren jézusom, ne sikíts!- vette el füléről a kezét amit időközben letapasztott.
- Akkor kapcsolj el!!!- sikongattam. Újabb zombi gyilkolás. Ismét óriásit sikítottam, de most éreztem hogy jön fel a reggelim....Oh jajj.
- Tényleg, bocs.- de már mindegy volt.
- Ohh Ricsi, ez a te hibád!- jött feljebb a torkomon közbe a kaja, úgyhogy suttogtam.
- Mi?- kerekedett el a szeme.
- Hányni fogok!!!- álltam fel.
Rohantam a vécé irányába, hogy kiadjam magamból a gyomrom tartalmát. Ricsi jött utánam, gondolom hogy figyelje hogy minden oké-e. Amint beértem, a vécé fölé hajolva kiadtam magamból mindent, Ricsi meg hátrafogta a hajamat. Mikor végeztem csak leültem a vécé mellé, mert elég szarul voltam.
- Ricsiiiiii, Reniiiii!- megjött Virág néhány perc múlva.
- A lenti vécében vagyunk!!- kiabált vissza Ricsi. Mondjuk ez így elég hülyén hangozhatott, de na. Hallottam hogy Virág gyors léptekkel jön erre, az ajtó előtt 1-2 méterrel, lassít.
- Bemehetek?- kérdi
- Persze!- szól ki Ricsi. Lassan nyílik az ajtó, amint feltűnik Virágnak hogy a földön ülök elég meggyötört fejjel, Ricsi meg mellettem, és simogatja a hátam akkor tátva marad a szája.
- Reni? Mi történt?- guggol le ő is mellém.
- Nem tett jót a horror.- nevettem.
- Hogy?
- A vér látványától kihányta a belét is.- húzta el Ricsi a száját.
- Uuhhh..- tette ugyanezt Virág is.- De már jól vagy?
- Igen, picit hányingerem van de amúgy minden oké.- álltam fel és megnyitottam a csapot, azzal a szándékkal, hogy arcot, fogat mosok.
- Ha kész vagy, gyere a konyhába, csinálunk neked ebédet.- szólt Ricsi az ajtóból.
- Rendben.- és mindketten kimentek, én meg rendbe szedtem magam, gyorsan le is tusoltam. Csináltam egy enyhe sminket, majd lementem a konyhába.
- Na hello!- ültem le az étkezőbe.
- Sziooo. Palacsinta jó lesz?- kérdezte Virág
- Persze hogy jó!
- Oki.
- Ricsi hol van?
- Udvaron, valakivel telefonál.- von vállat.
- Ahhaa.
Reggeli, vagy inkább ebéd után én befészkeltem magam a nappaliba, folytatni a könyvem. Sajnos a legkevésbé sem volt ehhez kedvem, de így is nagyon el voltam maradva.
Fél 4 körül Ricsi kiment a házból, de nem kérdeztem, hogy hova megy, egyrészt mert nem tartozik rám, nagyobb részt meg, nem igazán figyeltem.
Virág fel-alá járkált a házban amíg írtam a könyvet, nem akart zavarni, úgyhogy leginkább az emeleten volt, de mivel mondtam neki 5 körül, hogy nyugodtan le  is jöhet, onnantól mászkált.
Fél 6-kor meguntam az írást, inkább kimentem az udvarra, ránéztem az msn-re és írtam Petinek. Aztán csak gondolkoztam, leginkább Cortezen... És Ricsi megjött, engem hív. Nem foglalkoztam vele, ha szeretne valamit majd kijön.
- Reeen!- kezdett kiabálni. Ahj.
Továbbra se érdekel, ha szeretne valamit, kint leszek.
- Reniiiii!- Virág is kezdi. Mindegy, nem izgat! Ha szeretnének valamit, van 2 lábuk, kijönnek és elmondják.
Naaa! Valaki nem olyan lusta! Valamelyikük lépteit hallom már.
- Direkt teszel úgy, mintha nem hallanál?- Cortez hangja a hátam mögül!!! Úristen.
Nyilván nem felejtettem el a tegnapi barom viselkedésemet, úgyhogy semmi extrát nem csináltam, pedig legszívesebben a nyakába ugrottam volna, miközben vagy 1000× elmondom hogy mennyire sajnálom... de nem tehetem. Helyette csak feszülten megálltam előtte, várva arra mit mond, hogy kiderüljön mennyire haragszik...
- Mit csinálsz itt kint?- kérdezte semlegesen. Ilyenkor úgy utálom!!
- Gondolkoztam...- mondtam.- Figyelj....- nézek mélyen a szemébe. - Sajnálom. Nagyon sajnálom amiket mondtam. Én... én nem gondoltam komolyan, csak kicsúszott mert nagyon kiborultam...- magyaráztam. Cortez csak hallgatott úgyhogy úgy döntöttem folytatom.
- Tudom hogy azért mert éppen valami bajom van nem dobálózhatok a szavakkal, nem is értem mi volt tegnap.- hadartam és egy könnycsepp is végigszántotta az arcomat. Cortez már szóra nyitotta a száját, de én még nem végeztem.
Hát igen, ha nekem bűntudatom, van akkor annyi..
- És azt is tudom hogy csak jót akarsz nekem, hogy segíteni akarsz, csak egy dög vagyok mostanság úgyhogy nem tudom értékelni.- huhh, hogy én miket nem mondok!- Sajnálom!- suttogom, majd leülök a mellettem lévő napágyba.

Folytatása következik...