SzJG után /Befejezett/

Szent este reggele(54.rész)

December 24.(csüt) 638 szó

Karácsony van, nem sokára vége 2015-nek.. durva.
9 óra után keltem, de Cortez nem volt mellettem, gondolom lent tevékenykedik még. Legalábbis a hangok alapján.
Kipattantam az ágyból, a fürdőbe siettem, ahol fogat mostam és megcsináltam a hajam és a sminkem. Aztán siettem vissza a szobánkba, és felvettem egy cuki karácsonyi rucit egy rénszarvasos mamusszal.
- Jó reggeeelt!- futottam le a lépcsőn.
- Boldog kariiiiiit!- ugrott a nyakamba Virág.
- Neked is!- nevettem.- Hol vannak Cortezék?
- Elmentek karácsonyfát venni, de szerintem mindjárt itt vannak.
- Jó, addig csinájunk reggelit!- indultam el a konyhába.
- Okii! Mit?
- Bundáskenyér és tea?
- Az jooo.
- Oké, utána meg kezdjük el a mézeskalácsot meg az ilyeneket.
- Ühüm.
Ketten hamar megcsináltuk a bundáskenyeret és a teát, közben folyamatosan nevettünk valamin. Amíg Virág megterített utána, én elkezdtem elkészíteni a mézeskalácsot.
- Meg vagyok, hagy segítsek!- termett mellettem virág kb 5 perc múlva.
- Tessék!- odaadtam neki a fele tésztát, így felesbe csináltuk.
- Virág abba kell még egy kis liszt, nagyon ragad, és nem fog így rendesen összeállni!- nevettem
- Jah joo!- öntött egy halom lisztet rá.
- Hé! Nem annyit!- folytogatott szinte a nevetés.- Az rengeteg!
- Ahj Reniii én nem értek ehheeez!- nevet ő is és leborítja a lisztet a tésztáról, de véletlen rajtam landolt. Na most lett vége... mindketten fuldokolni kezdtünk a nevetéstől.
- Mi ez a hangzavar?- hallottam Ricsi hangját az előszobából.
- Passz.- Cortez hangja.- Biztos egy film.- Ezen meg jobban elkezdtünk nevetni. Lehet azért mert így terhesen mindenen nevetünk vagy sírunk. Most éppen nevetünk.
- Mi a szar?- Ricsi eléggé meglepődött. Nem csodálom, úgy viselkedtünk mint az 5 évesek.
- Haliiii!- sietett Virág Ricsi fele.
- Álj meg ahol vagy!- állította meg nevetve, gondolom mert tiszta liszt az egész mindene. Virág megállt, de megfogta a lisztes zacskót és az egészet Ricsire borította...
- Sziaaa!- utánoztam Virágot és Cortez felé futottam, azzal a szándékkal hogy a nyakába ugrok, már amennyire a már egyre nagyobb pocakomtól tudok.
- Na nem!- hátrált pár lépést de én ugyanúgy futottam felé.- Ne, ne!- nevetett de már a nyakába is ugrottam. Corteznek sikerült megtartania a csípőmnél, én a nyakánál átkarolva kapaszkodtam belé. Az arcunk nagyon közel volt, ajkaink, majdhogynem súrolták egymást.
- Boldog karácsonyt!- suttogtam a szájára, végig a szemébe nézve.
- Neked is!- hajolt egyre közelebb majd gyengéden megcsókolt.
Teljesen elfelejtkeztem mindenről, a sütiről, a karácsonyfáról... egyre szenvedélyesebben kezdtük csókolni egymást, beletúrtam a hajába, egy kicsit meghúztam mire jólesően felsóhajtott.

Igazából hiányzott már ez, hiányzott az együtt töltött idő, először én haragudtam, aztán kórház 2 napig, végül Cortez haragudott.. volt mit bepótolni..- gondolkoztam a heves csók közben.

- Khmkhmkhm!- hallottam a hátunk mögül, mire olyan gyorsan szétrebbentünk mint szerintem még soha. Megfordultam és Ricsi meg Virág volt ott, ami nem meglepő, hisz eddig is itt voltak csak megfelejtkeztünk róluk. Az arcom szempillantás alatt változott természetesből paradicsomszínűvé, és úgy éreztem elsüllyedek. Mármint azért, mert ha nem avatkoznak közbe simán...előttük is... ahhh.
Ahogy láttam most Cortez is zavarban volt egy kicsit és kellemetlenül érezte magát, amit Ricsi persze hogy kihasznál.
- Srácok..- mosolygott.- Értem én hogy hiányoltátok már egymást, de ha lehet ne faljátok fel egymást előttünk. Vagy zavarunk? Akkor...- indult fel az emeletre és húzta maga után az értetlen Virágot is.
- Ricsi!- szólt Cortez sokatmondóan.
- Most mi az?- nézett vissza elégedett mosollyal. Én teljes sokkban voltam, és Cortez is eléggé kellemetlenül érezte magát, pláne, hogy ezt Ricsi fokozta.
- Gyertek vissza!- megtaláltam én is a hangom
- Mi itt csak zavarunk, fejezzétek be nyugodtan!- ezt komolyan nem hiszem el.
- Ricsi! Gyertek vissza!- nevetett már Cortez
- Ahogy gondolod haver!- vont vállat olyan " te bajod " stílusban majd lejöttek.
Betettük sülni a mézeskalácsot, 10 perc alatt feldíszítettük a fát, elkezdtünk egy filmet nézni. Természetesen a reszkessetek betörők ment a tévében, úgyhogy....
- Renii..- ugrott fel Virág a kanapéról mire mind rákaptuk a tekintetünket.
- Mi a baj?
- A mézeskalács...a sütőben van már kb 40 perce!- magyarázott.
- Basszus.. - kapok a fejemhez.- Tényleg! - pattanok fel és sietek a konyhába.

Folytatása következik...