Hamilton: An American Musical (fordítás)

1.: Alexander Hamilton

[Aaron Burr] Hogy tud egy fattyú, árva gyermeke egy szajhának és egy skótnak, a Karib-szigetek egy elfeledett pontján, szegényen, mocsokban felnőve egy nap majd hőssé és tudóssá válni?

[John Laurens] A tízdolláros Alapító Atya atya nélkül többre vitte, sokkal keményebben dolgozott, mint bárki más, sokkal okosabb, önállóbb volt bárkinél, ráadásul már 14 évesen egy kereskedelmi vállalat élére helyezték.

[Thomas Jefferson] S minden nap, míg rabszolgákat mészároltak le, hurcolták át őket a tengeren, ő küzdött és ellátta magát. Legbelül arra vágyott, hogy valaminek a részévé válhasson, és hajlandó volt ezért könyörögni, lopni, cserélni vagy kölcsön venni.

[James Madison] Majd jött egy hurrikán, s mikor már mindenhol a pusztulás uralkodott, emberünk látta jövőjét lefolyni a csatornába. Tollat ragadott, egyesítette agyával, és megírta első refrénjét, a fájdalma végrendeletét.

[Burr] Nos, a város ettől a feje tetejére állt, az emberek azt mondogatták, hogy ez a gyerek elképesztő! Gyűjtést szerveztek, csak hogy elküldhessék a kontinensre.

Tanulj, s ne feledd, honnan jöttél. És a világ megismeri majd a neved. Mi a neved, fiú?

[Alexander Hamilton] Alexander Hamilton. A nevem Alexander Hamilton. És millió dolog van, mit még nem vittem véghez. De csak várjatok! Csak várjatok!

[Eliza Schuyler] Mikor tíz éves volt, apja lelépett, nem hagyva mást hátra, csak adósságokat. Két évvel később láthatod Alexet és anyját betegen, ágyhoz kötve, saját hányásukban, félholtan feküdve, a sűrű bűzben.

[Társulat] És Alex jobban lett, de édesanyja gyorsan elment.

[George Washington] Unokatestvéréhez költözött, ki öngyilkos lett, örökségül csak lerombolt büszkeséget hagyva, s valami újat legbelül, egy hangot, mely így szólt:

[Washington és a társulat] Alex, gondoskodnod kell magadról! 

[Washington] Ő pedig elvonult, és elkezdte elolvasni az összes értekezést, amit a polcon talált.

[Burr] Egy kevésbé leleményes embernek nem maradt volna semmi reménye, halott vagy nyomorgó lett volna, bármi kárpótlás nélkül. 

De ő dolgozni kezdett, dolgozni kései anyja földbirtokosának. Cukornáddal és rummal kereskedett, mindennel, amit magának nem engedhetett meg. Elolvasott minden könyvet, mi keze ügyébe került, elkezdte tervezni a jövőjét, s nézd ahogy most a hajó orrában áll, útban egy új élet felé.

New Yorkban új emberré válhatsz!

[Társulat] New Yorkban új emberré válhatsz!

[Hamilton] Csak várjatok! 

[Társulat]New Yorkban új emberré válhatsz!

[Hamilton] Csak várjatok! 

[Társulat] New Yorkban új emberré válhatsz!

(New Yorkban! New York...)

[Hamilton] De csak várjatok!

[Társulat] Alexander Hamilton!

(Alexander Hamilton!)

Itt várunk rád, a színfalak közt!

(Itt várunk rád, a színfalak közt!) 

Te sohasem hátráltál meg, sohasem vártál türelemmel!

Ó, Alexander Hamilton!

(Alexander Hamilton!)

Mikor egész Amerika neked énekel...

Tudni fogják majd, mit küzdöttél le? 

Tudni fogják majd, hogy újraírtad a játékszabályokat?

A világ sosem lesz már ugyanolyan!

[Burr] És a hajó már a kikötőben, figyelj, hátha kiszúrod őt!

(De csak várjatok!) 

Ő is csak egy újabb bevándorló, ki jön fel a hajóaljból.

(De csak várjatok!)

Ellenségei tönkretették hírnevét, Amerika elfelejtette őt!

[Marquis de Lafayette/Thomas Jefferson, Hercules Mulligan/James Madison] Mi, harcoltunk vele.

[John Laurens/Philip Hamilton] Én? Én meghaltam érte.

[George Washington] Én? Én bíztam benne.

[Eliza Schuyler, Angelica Schuyler, Maria Reynolds] Én? Én szerettem őt.

[Burr] És én?

Én vagyok az az átkozott bolond, ki lelőtte őt...

[Társulat] Millió dolog van, mit még nem vittem véghez. De csak várjatok!

[Burr] Mi a neved, fiú?

[Hamilton és a társulat] Alexander Hamilton!