Unknown - Taekook | Befejezett |

3. fejezet

- Nem nem egyezek bele - akadtam ki.

- Hát jól van nem erőltetem, de a mai fotózás még áll, ennyit akartam - mondta Yoongi.

Megráztam a fejem és az ajtó felé indultam. Kilépve futok bele Namjoonba, több hete nem láttam így kérdés nélkül megöleltem, fejemet a vállába fúrtam. Attól függetlenül, hogy ő a producerem nagyon jó barátok vagyunk, ennek pedig nagyon örülök, hiszen Joon iszonyúan okos és vicces, és egy nagyon jó barát. Mindig számíthatok rá, és ez a legfontosabb.

- Hiányoztál - motyogtam a vállába.

- Te is Taetae - kuncogja el magát.

- Mostanában miért nem láttalak? - toltam el.

- Jinnel nagyon összevesztem, így kerültem inkább a modelleket, és rengeteg új munkát kaptam, nem tudom mi baja van most Yoonginak, de nagyon rideg velem - hajtja le a fejét.

- Sajnálom Nam, de kétlem, hogy problémája lenne, csak ő is feszült - próbáltam menteni a helyzetet.

- Ne sajnáld, majd megoldódik - mosolyogott rám - de veled minden rendben?

- Hm... nagyjából, kaptam egy új állás ajánlatot.

- Kitől? - kíváncsiskodott.

- Jeon's - ejtettem ki egy csomó undorral.

- Jungkook? - micsoda?

- Honnan ismered? - ráncoltam össze a homlokom.

- Legjobb barátom, vagyis nem tudom hiszen mostanában egyáltalán nem beszéltünk - szomorkodott.

- Sajnálom Joonie de mennem kell, munka van - mosolyogtam rá.

- Jólvan, ügyes legyél - borzolja össze a hajam, majd elmegy mellettem.

Ismét Lisához vezetett az utam, ahol ismét felöltöztetett, ma sokadszorra. A sminkesek és a fodrászok rendbe raktak, és indultam a stúdióba. Bemutatkoztam  fotósnak,  elegem van abból, hogy mindig az idiótáikat kapom, egy húszas éveiben járó csaj, ahogy elnézem rajong értem, elárulja a zavara, olyan piros volt az arca mint egy chili paprikának.

Belekezdtünk a munkának, közben Jungkook és Yoongi is bejött. Jeon egyfolytában engem nézett, iszonyúan irritált, nem tudtam, hogy mit csináljak, hogy ne rajtam legeltesse a szemeit.

- Oppa, a jobb lábad kicsi tedd arrébb - szólít meg a fotós.

- Ne szólíts oppának! Plusz ki engedte meg, hogy tegezz? - dorgáltam meg, mire úgy nézett rám, mint hal a szatyorban.

Készen vagyok végre, a mai nap túlontúl sok volt. Elhangzott az utolsó gombnyomás hangja, majd fellélegeztem. Elindultam hátra, hogy átöltözzek. Lemostam a sminket, a kiegészítőket levettem, majd sajátjaimmal helyettesítettem őket. Pont készen lettem mikor a főnököm, és Mr.Tudomnemkellmondanod betoppant az öltözőbe.

- Kurva jók lettek a fotók Taehyung - vereget vállon Yoongi. - Kifizet Jungkook és mehetsz haza - ment ki a helyiségből engem kettesben hagyva evvel az emberrel. Elővette a pénztárcáját, és egy csekket nyújtott át, kivettem a kezéből, majd megnéztem.

- Ez sokkal több, mint kellenne - nyújtom vissza.

- Tarsd meg - mondta.

- Majd visszafizetem - raktam el a papírt.

- Nem kell, akkor megsértesz - ment ki az öltözőből.

Megráztam a fejem, hogy a kusza gondolatok eltűnjetek, majd haza mentem.

***

A másnap reggelem ugyan úgy idult, mint a többi. Reggeliztem, majd jöttem dolgozni. Hoseokot elhívtam kávézni, mivel reggel nem nagyon volt időm, hiszen valamilyen oknál fogva nem szólt az ébresztőm. Egy Americanot kértem, hiszen az a kávé fajta áll hozzám a legközelebb.

Nagyon jót elbeszélgettem Hobival, kiderült, hogy összeköltöznek Yoongival. Iszonyúan örülök annak, hogy ilyen boldogok.

Mivel ma nem volt egyetlen egy munkám se, így már délkor eljöhettem. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit kikapcsolódom így gyalog indultam haza, a kocsit otthagytam a parkolóban, legfeljebb holnap reggel sétálva jövök, vagy hívok egy taxit. Jól esett egy kis szabadság, élveztem a tavaszi levegőt, szemeimmel mindent felfedeztem amit eddig nem, hiszen mindig autóval jártam, és avval legfeljebb csak az úttal szemezek semmi mással. Éppen a kedvenc ruhamárkám üzlete előtt haladok el, alaposan megnéztem a bolt kirakatát, de egy ruhadarabon megakadt a szemem. Egy igazi bőrcipő, már azon gondolkodtam, hogy megveszem de megláttam az árát, nagyon szomorú lettem mivel akkora szám állt az árcédulán ami még nekem is sok volt. Így sajnos muszáj volt otthagytam, nagyon sajnáltam hiszen tényleg nagyon tetszett a cipő, de nem akartam ennyit kiadni egy lábbaliért, annyit nem ért. Az is eszembe jutott, hogy felhasználom a tegnapi plusz pénzt, de ezt az ötletet gyorsan el is hesegettem. Nem fogok abból a pénzből egy fillért sem költeni. 

Szomorúan ballagtam tovább otthonom felé, miközben minden hogy elképzeltem magamon azt a gyönyörű cipőt, tényleg nagyon fájt miatta a szívem. A lakásomhoz értem, köszöntem Yugyeomnak és a liftbe szállva haladtam otthonom felé. Ritka alkalmak egyike de úgy döntöttem, hogy elmegyek futni. Átöltöztem sportosabb ruhákba, majd az utcára kilépve kezdtem el kocogni. Ahogy lábaimat szedtem, mellkasom egyre gyorsabban emelkedett, homlokomon izzadság cseppek jelentek meg. Kezdtem fáradni de nem álltam meg, ugyan abban a tempóban haladtam tovább evvel testemet terhelve. A fülemben teljes hangerőn szólt zene, próbáltam csak is a szövegre koncentrálni. Miután elfáradtam, gyalog visszaindultam az otthonom felé, a fülhallgatót kivettem, és élveztem a sötét éjszakát, hiszen észre sem vettem de a hold előbújt. Próbáltam mindent kizárni.

Éppen az egyik sarkon fordultam be, mikor egy kamerának a hangját hallottam a hátam mögül. Hülyének éreztem magam, nem értettem, hogy mi lehet a bajom ha már képzelődök, de egy újjabb kattanást hallottam. Kezdtem félni. Valaki követ és fotókat készít rólam. Nagyon megrémültem, így a lábaimat gyorsabban szedtem, hogy hamarabb a lakásomhoz érjek. Mikor a lakóházhoz értem, szinte berohantam a bejáraton és egyből a liftbe mentem. 

Leültem a kanapéra, majd minden okon elgondolkodtam, hogy miért követhetnek, de nem nagyon jutottam semmire sem. Nincs egyetlen egy ellenségem sem. Soha sem voltam olyan sértő bárkivel is, hogy erre folyamodjon. Ha elakarnának rabolni azt már megtették volna, hiszen ki fotózgatja az áldozatát mielőtt elrabolja, plusz mivel egyedül voltam a kihalt utcákon lehetséges lehetett volna a dolog, így ezt is kizártam egyből. Nem jutott az eszembe semmi, tényleg semmi.
Felkeltem a bútorról és a fürdőszobába mentem, levetköztem és beálltam a meleg, majd forró víz alá. Több mint fél óráig álltam a tus alatt, elzártam a csapot és a derekam köré csavartam egy törölközőt.  Leápoltam az arcom és fogatmostam. A szombámba érve a türülközöt lecseréltem egy hatalmas pólóra, majd az ágyba bújtam. Körül néztem az interneten, és az üzeneteim között, nem kaptam senkitől sem fenyegető szavakat. Elraktam a telefonom, a lámpákat égve hagytam, hisz csak úgy tudtam elaludni.