Unknown - Taekook | Befejezett |

12. fejezet

Hatalmas fejfájásra kelltem. Szemeimet egyből kinyitottam. Az ablakom felé néztem, majd szomorúan néztem vissza a takaróra, hiszen sötét volt kint. Lerántottam magamról a takarót, majd az ágy melletti papucsomba léptem. Lassan felkeltem, majd ugyan olyan tempóban setáltam. Az ablakon beszűrödött a hold fénye, de az nem volt elég ahhoz, hogy ne rugjak bele semmibe se. Fájdalmasan felszisszentem, majd az ajtón kilépve a konyhába indultam. A helyiség felé haladva veszem észre, hogy fény szűrődik ki a konyhából. Megrántottam a vállam, majd haladtam tovább a konyhába gyógyszer és víz gyanánt. Meglepetésemre Kook ott ült az egyik bárszéken és papirokat írt. Próbáltam úgy tenni, mintha észre se vettem volna, hogy ott van. Felkapta rám a fejét, majd a szemüvegét levéve kezdett el bámulni.

- Mit bámulsz? - szólítottam meg.

- Most mi a bajod, már megint? - sóhajtott.

- Már mondtam, hazudtál nekem - döltem neki a konyhapultnak.

- De mit Taehyung? - fordult felém a székkel. Miután este bejött hozzám a szobámba, pár szó után ki küldtem mivel nem volt hozzá kedvem.

- Nem lehet igaz, hogy nem veszed észre magad! - hajtottam le a fejem.

- Nem csináltam semmi rosszat... - nézett rám.

- Látod, még azt sem veszed észre ha megbántasz - emeltem fel kezeimet.

- Nem lehet, hogy csak szerinted volt rossz az a dolog - húzta el a száját.

- Hogy te mekkora egy .... - káromkodtam volna el magam, de nem tettem.

- Nem értelek ... így is már annyi kivételt tettem veled, de te még sem viszonzod a kedvességem - csapot a pultra.

- Milyen kívétel? Arra gondolsz, hogy abban a szobában alszok ahol már előttem hatan.... kecsektető, nem gondolod? - húztam fel a szemöldököm.

- Az én szobámban biztos nem alszol, ha arra akarsz kilyukadni...

- Pfuu... elegem van belőled Jeon Jungkook. Mi a bajom? - kialbáltam rá - Miután elvetted szűzességem ott hagytál a szobában... egyedül, és én arra vártam, hogy vissza gyere, de te nem tetted. Azt ígérted nekem, hogy mindig te fogsz hozni vinni. Erre te elfelejtettél tegnap, haza kellett mennem a saját kocsimért - kiabáltam rá.

- Úristen! Sajnálom Taehyung! - nézett rám sajnálkozóan.

- Tarsd meg magadnak! - fordultam el tőle, majd kinyitva a konyhaszekrényt próbáltam levenni egy poharat. Pár másodperccel később egy mellkast éreztem neki nyomodni a hátamnak, így megfordultam. Kook letette a poharat, majd kezeivel a konyhapultnak támaszkodott evvel engem csapdába zárva.

Nem hagyott időt ajkaimra hajolt. Erőszakosan mozgatta párnácskáit. Nem viszonoztam csókját, emiatt felmordult. Ugyan olyan erősen folytatta. Egyik kezét levezette fenekemre, iszonyúan erősen belemarkolt. Nyögtem egyet, így nyelvét belevezette a számba. Nem csináltam semmit sem csak hagytam. Megfogta a kezeimet, majd nyakába rakta. Ezen a ponton elvesztettem az eszem és viszonoztam csókját. Cselekedetemre belemosolygott a csókba, kezeit ismét a fenekemre vezette, kicsit belemarkolt. Értettem a célzásat így az ölébe ugrottam. Felrakott a pultra, szétnyitotta a combjaimat és közéjük állt. Kezeivel ismét átkarolta a testem. Levegő miatt elkellett válnunk.

- Sajnálom! - suttogta az ajkaimra.

- Miért csinálod ezt Jungkook? - suttogtam vissza.

- Nem tudom Taehyung, elhiheted, hogy nem akartlak elfelejteni. Mikor pedig otthagytalak akkor sem tudom mi volt velem - hajtotta le a fejét.